'<<' ''GONDOLATOK
Íme itt a váratlan főcím. Amikor a könyv ötlete megszületett, azt hittem,
hogy azokat az elméleteket, amik mostanában (legalábbis leírásuk
pillanatában) engem segítenek, bele tudom fogalmazni a Mester és Tanítvány
beszélgetésébe - természetesen úgy, hogy a tanítvány mondja ki azokat, ahogy
a valóságban is történik. Mesterem és közöttem soha nem zajlott le egyik
párbeszéd sem, és ráadásul ő még csak meg sem halt. Tiszteletlennek tűnik a
hang? Pedig egyszerű: sokkal többet köszönhetek neki, mintha ellesett
szavait szajkóznám. Az erőt köszönhetem neki, amit élő példája alapján
elérhettem (vagy el fogok érni) magamban.
Az egész úgy alakult, hogy néha leültem a számítógép elé, és beszélgetni
kezdtem. Alighanem észrevehető is volt, hogy hiába igyekeztem témát adni a
párbeszédnek, általában egészen más sült ki belőle, de annyit kaptam ezektől
a csevelyektől (egyszerűen azért, mert nem tudtam megkerülni a válaszokat,
vagy nem észrevenni, hogy körbejárok), hogy nem tartottam volna ildomosnak
az egészet megerőszakolni tudatos kontrollal. Így aztán letettem a dologról,
még néhány témát megbeszélek még az öreggel mielőtt meghalasztom (az már
megvan), de a tanulságokat itt fogom összeszedni. Persze ide tartozik
mindaz, amit a Számadásban leírtam, de tartoztam annyival magamnak, hogy
megtartottam az időbeli sorrendet. Az ott leírt gondolatok már sokkal a
találkozás előtt megfogalmazódtak - képzeld el a kissé gömbölyded
gimnazistát, amint ezeket püföli titokban a suli egyik számítógépén...
Lehet, hogy a párbeszéd kicsit masszívra sikerült, de ott egye meg a
fene, elvégre magamnak csinálom, vagy mi a szösz, az meg úgysem az enyém,
amit olvasás után lehet kihalászni belőle. Másrészt a most következőkért
pedig Kapujanincs Átjáró Zen-buddhista szerzetese bizonyára a sárga földig
lehordana engem a nagy szám miatt (bár egy igazi szerzetes lepcses pofát
mondana, és igaza lenne.)
Most pedig kötelességemnek eleget téve elnézést kérek minden
filozófustól, pszichológustól, teológustól, és úgy általában mindenkitől,
akinek területére félművelt szakbarbár létemre belekontárkodok. Szolgáljon
mentségemre az egyes szám első személy és a személyes hang, ami reményeim
szerint lehetetlenné teszi azt, hogy ilyen művekkel ezt a fércmunkát egy
napon említeni lehessen.
Ja, és bocs mindenkitől, akinek szakmája az emberiség jobbítása, velük
szándékom szerint semmi kapcsolatom nincs. Mit nem adnék egy kis
kiátkozásért... (elnézést, most olvastam Xaver Varnus könyvét, és a stílusa
ragadós. Sorry, Xaver.)
Érdekes megfigyelni, mennyire félek attól, hogy a következő dolgok
komolynak fognak tűnni, ijedtemben kényszeresen bohóckodok - ez egyébként is
jellemző rám.
Természetesen a lista nem teljes, amiket ide írni fogok, az lesz, ami
most eszembe jut. Apu szokott jót nevetni azon, hogy amikor egyszer valami
komolyabb téma került terítékre, képes voltam azt mondani: nekem erre
kidolgozott elméletem van. Azóta ilyen esetben mindig megkérdezi, hogy erre
van-e elméletem? A válasz természetesen igen. Naná! Még néhány korty kóla
(lásd: a Múzsa segítségül hívása, vivát egészséges életmód!) és mehetünk.
'Forrás (Isten és más apróságok)'
'A szeretet'
'Bűnbeesés (Kellett ez nekünk?)'
'Ember'
'Önzés, önszeretet és stabilitás'
'Értékrendek'
'Abszolút és relatív igazság (és mellékhatásai)'
'Folyomány: vallások és harcuk'
'Emberi kapcsolatok'
'Belső és külső értékrend a kapcsolatban'
'Ki a hibás? (és miért mindig a másik?)'
'Tudok-e kapni?'
'Áldozatok...'
'Szándék vagy eredményközpontúság'
'Erő, energiák'
'Gondolatok ereje'
'Sikertéma1: betegségek'
'Sikertéma2: látás'
'Sikertéma3: gyógyítás, segítség'
'Sikertéma4: kommunikáció'
'Sikertéma5: és a többi...'
'Segítség és tiszteletadás'
'Szintek'
'Út, Feladat'
'Szabad akarat vagy eleve elrendeltség'
'Technikák, alapeszközök'
'Történelem'
'Ezt meg nem bírtam kihagyni: Korunk jelentősége'