'<<' ''SIKERTÉMA3: GYÓGYÍTÁS, SEGÍTÉS
Sokan, sokféle módon gyógyítanak manapság, hanggal, kézzel, hipnózissal,
ételekkel, italokkal, és így tovább. Az én látásmódomba egyetlen dolog nem
fér bele: a beavatkozó hozzáállás. Az a kép, amit magamban az emberről
felépítettem, túl kerek, túl logikus ahhoz, hogy egymás problémáit, illetve
annak látható következményeit, fizikai, lelki tüneteit vízvezetékszerelő
szakember módjára "megreparáljuk". Ez nekem magas. Ha az előttem álló emberi
lény, bár pillanatnyilag fizikai problémákkal küzd, ráadásul nem találja a
helyét a világban, mégis éppen olyan tökéletes, mint én, akkor problémájának
saját teljes rendszerében van logikus oka, ami miatt a "lehető legjobb
működés" neki pillanatnyilag a jelen fizikai, lelki állapotát jelenti. Ebbe
a rendszerbe felelősségem teljes tudatában belepiszkálni, megjavítani
valamit?
Köszönöm, nem érzem rá avatottnak magam. Amit viszont megtehetek, az az,
hogy fizikai, szellemi vagy energiarendszerét saját pozitív hozzáállásommal,
jelenlétemmel segítem abban, hogy belső harmóniájára találjon.
Na ez most eddig úgy hangzott, mintha minden "beavatkozást" elítélnék -
ezt most sürgősen visszavonom. Vannak esetek, méghozzá szép számban, amikor
emellett a segítés mellett konkrét, azonnali fizikai szintű segítségre is
szükség van, legyen ez gyógynövények használata, masszázs, akupunktúra,
rezgésterápia, homeopátia, bármi. Ezek az eszközök a rövid idő alatt
bekövetkező javulást szolgálják, ami erőt, önbizalmat ad a belső okok
feltárásához, vagy esetleg nem tudatos módon való megoldásához (nem kell
feltétlenül megvilágosodásként megélni azt, hogy egy súlyosabb betegségből
való felépülés után másként áll az ember a világhoz).
Igazán az tartom fontosnak, hogy vajon a kezelő beavatkozását avagy a
kezelt személy belső átalakulását (amit persze nagyban segített a kezelés)
tekintjük lényegesnek, ez a különbség mind a kezelt személy ("beteg"), mind
pedig a kezelő ("gyógyító") szempontjából alapvető.
Ha a kezelésre teszem a hangsúlyt, akkor azt mondom, hogy a páciens
energia, rezgés (vagy akármilyen) rendszere rosszul működött, ezt a
kezeléssel rendbe raktam, néhány kezeléssel stabilizálom, adok még esetleg
tanácsokat, hogy mire vigyázzon - és ha esetleg kiújul a probléma, akkor van
egy bizonyos pozitív hozzáállása, bizalma, ami a kezelést a legközelebb
segíteni fogja.
Mindezek önmagukban nem rossz dolgok, és lehet, hogy sokan képesek így
segíteni másokon. Bennem viszont azt a mellékízt hagyják, hogy a kezelés
célja a megbomlott egyensúly helyreállítása, nem pedig a kibillenés okának
felderítése. "Fenntartás" a kulcsszó, nem pedig "fejlődés". Ez utóbbi sajnos
sokkal bizonytalanabb (ezért nincs értelme kritizálni az előbbit).
Látok egy embert, akinek belső rendszere saját gondolkodásának,
életrendjének szabályait követve nincs túl jó állapotban. Nem állhatok neki
az okokat keresni, neki segítségre és nem elemzésre van szüksége, azt
szeretné, ha valaki vagy valami helyreállítaná, fél attól, hogy jelenlegi
problémája hatására már soha nem lesz a régi. Mit tehetek tehát? Megtanulok
valamilyen technikát, amellyel közvetlenül beavatkozhatok energiarendszerébe
valamilyen szinten, hogy elvárásai szerinti segítséget nyújthassak. Ha ilyen
módon szemlélem, nagyon óvatos és visszafogott leszek, mert tudom, hogy egy
hatalmas erőrendszer működését befolyásolom úgy, hogy egy kis vezérlőpanelen
kapcsolókat tekergetek. Cserébe tehát nem azt mondom, hogy én vagyok az
egyetlen megoldás, hanem hogy mit milyen módon érek el, hányszor, hogyan,
mit tegyen ahhoz, hogy szerintem eredményes legyen az, amit együtt
csinálunk. Csak úgy érdemes ezt csinálni, ha folyamatosan nyitott vagyok
arra, hogy a változással párhuzamosan jelentkező lelki, hétköznapi
problémákkal találkozva megfelelő hallgatóság legyek (és csak az!), és bár
minden erőmmel és tudásommal arra az egyetlen emberre figyelek, akivel
dolgozunk, bármikor képes legyek elfogadni a részéről azt, hogy nem elég
neki az én segítségem, mást keres. Nem lettem ugyanis egy személyben felelős
a gyógyulásáért azzal, hogy nálam keresett segítséget, csupán azért felelek,
hogy az általam nyújtható legjobbat adjam - és ebbe bizony minden további
nélkül belefér az is, ha valakinek bevallom, hogy nem érzem magam
felkészültnek a feladatra, és mást ajánlok. Ez azonban nem tudatos döntés,
csakis érzésen alapul.
Jaj mamám, de elkalandoztam... De azt hiszem az előbbiek után felesleges
lett volna azzal tölteni az időt, hogy elmagyarázom, szerintem miért
logikus, hogy léteznek olyan gyógyítási módszerek, amelyek kívül esnek a
szokásos (bár egyre szélesedő) orvosi gyakorlaton (energiák, rezgések
stb...), és inkább azzal foglalkozom, hogy milyen hozzáállás az, amit a
gyógyítással kapcsolatban az eddigi marhaságaimhoz illeszkedőnek tartok.
Ja, még valami! Azzal, hogy egy adott esetben valakin segíteni tudtam
valamilyen módszer alkalmazásával, ebben az esetben nem jelenti azt, hogy
hasonló esetben ugyanerre képes vagyok (ugyanabba a folyóba nem léphetek
bele kétszer...). Ugyanannak a tünetnek ezer gyökere lehet. A "gyógymód" nem
más, mint technikák, gondolatok új rendszere, amelyet a "páciens" fejleszt
ki magában egy ilyen téren kicsit jártasabb beszélgetőtárs segítségével,
akinek egyetlen előnye, hogy saját határaival és az út lehetséges
veszélyeivel kicsit jobban tisztában van, mint "kezeltje". A garancia arra,
hogy ez a játék nem jelent komoly eltévedést, esetleg veszélyeket, sőt
halált, főként a "kezelt" ember belső tartása, ereje, tisztasága - ennek
tudatában mondom, hogy a "segítőtől" minimális követelmény, hogy a lehető
legtöbbet hozza ki magából, mégis félreálljon, ha segítettje úgy érzi, nem
tesz jót neki az, ami vele történik.
Most van egy olyan érzésem, hogy felmerül a "műhiba" kérdése. Ez ismét
kulcskérdés, ami különbséget tesz gyógyító és segítő között. Ha azt mondom,
segítő vagyok, azt mondtam, hogy "mindent megmutatok, amit kérdezel, nem
árulok zsákbamacskát, de a te feladatod felelősen választani az általam
kínált eszközök között. Én csak jelenlegi ismereteimet adhatom neked, nem a
biztos gyógyulást. Ha ezt keresed, mással jobban jársz!...
Szerintem nem csoda, hogy ilyen hozzáállás mellett nem vagyok
különösebben magabiztos "gyógyító", és sok mindennek kell megváltoznia
bennem ahhoz, hogy azzá legyek, aminek most nem adok nagy esélyt. Vannak
emberek, akiknek a feladata a beavatkozás, és lehet, hogy én nem tartozom
közéjük. Ez persze kis zavart is kelt bennem, ezért lett kissé sötétebb az
előbbi rész, hiszen természetes, hogy akiket az Erő arra az útra terelt,
hogy másokon segítsenek, megkapják az ehhez szükséges tudást is.
'>>'