Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

'<<'                               ''TÖRTÉNELEM

   Ez  egy  vidám  dolog.  Mindnyájan  tanultuk,  tanuljuk az iskolák minden
szintjén, mégis nagyon úgy tűnik, hogy nem sokat tanultunk belőle.

   Azok  az  adatok, amiket kapunk, természetesen megfelelőképpen meg vannak
szűrve.  Amikor  annak  a  rendszernek a kialakulásáról tanulunk, amelyikben
élünk, nem kapunk mást, mint a megfelelő ideológiai színezésű rész-, és néha
álinformációkat. Amiben most élünk, a jelenlegi "győztes", amelynek meg kell
magyaráznia  azt  a  folyamatot,  ami  létrejöttéhez  vezetett,  saját magát
fehérre  festi,  a  hozzá vezető út egyik felét fehérre, a másikat feketére,
mert  igazolnia  kell, hogy jogosan teremt értékrendet - és korlátokat. Amíg
ez a szándék nem változik meg, sajnos nem hiszem, hogy tárgyilagos ismeretet
fognak átadni. Nagyon kell szegény tanároknak vigyázni a történelem tanítása
során,    ugyanis    a   többé-kevésbé   valós   információk   mellett   egy
"világszemlélet"  kialakítását is elvárják tőlük, amit éppen a közölt adatok
tesznek kérdésessé.

   Mit  is  tanultam történelemből? Évszámokat, helyeket és neveket, mert ez
egyszerű. Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel erről, és arra lyukadtunk ki,
hogy  a  "bombabiztos  ismeret",  amit  egy  gyerek mindig felmutathat, az a
telefonkönyv-szerű  tudás, kritika és személyes vélemény nélkül. Így a tanár
nem  kerül  összeütközésbe  kollégáival,  az  iskola  vezetőivel,  a  gyerek
felvételi  vizsgán nem fog belebukni abba, hogy esetleg egyéni véleménye nem
egyezik  a  kérdező  felfogásával.  Ja,  hogy  ennek az az eredménye, hogy a
gyerek nem fogja szeretni a történelmet?

   Több  is  veszett  már  Mohácsnál.  Ráadásul  nem  fog  csúnya kérdéseket
feltenni  azzal,  hogy milyen alapon nevezzük jelen állapotunkat fejlettnek,
miért tömik a fejünket olyan eszmékkel, amik gyümölcse eddig milliónyi ember
halála volt.

   Ez  az intézményes történelemtanítás nagy művészete. Évszámok, események,
nagy   szavak   mögé  bújtatjuk  a  kurta,  szomorú  tanulságot:  az  emberi
gondolkodás nem változott semmit.

   Vajon  mi  mást mutat a "spirális fejlődés" elve, a társadalmi változások
ciklikus  szerkezete,  mint  azt,  hogy  ugyanaz az emberi gondolkodás járja
ugyanazt  a  körtáncot  egy lassan mozgó ismeret, tapasztalat és eszmehalmaz
körül?  Ugyanazok  az eszközök, ugyanaz a demagógia, ami a világháborúkat is
megalkotta,  ma is tömegeket mozgat. Semmit, semmit nem tanultunk a múltból,
bár  büszkék  vagyunk arra, hogy megtanuljuk, nem felejtjük el... Vagy ez is
csak hazugság lenne?

   Reméljük, hogy valamilyen nagyon alapos történelemkönyvben a mi nevünk is
fennmarad?   Elmesélhetjük   majd   valakinek,  hogy  egy-egy  nagy  esemény
helyszínén jártunk már, ott voltunk, amikor nagy dolgok történtek - hogy egy
kicsit  fontosnak  érezhessük  magunkat?  Azt  hiszem, ez sem elhanyagolható
tényező a magoló történelemszemléletben.

   Vagy  csak  én  látom  túl sötéten a dolgokat? Lehet. Mindenesetre nagyon
egyszerű  következtetések  ragadtak  a  fejembe. Az ember veszélyes. Növekvő
eszközkészletének   legfontosabb  felhasználási  területe  környezetének  és
fajtársainak megsemmisítése, gondolkodásának szintje nem haladt párhuzamosan
lehetőségeinek  fejlődésével,  ami  jelenleg  zsákutcába  vezet. Szép sorban
jelentek meg egymás után a különböző eszmék, amelyek a jelenlegi helyett egy
szebb  új  világot  ígértek,  aztán lassan lehanyatlottak. Persze bölcsebbek
lettünk,  és  a  sok  vérrel  járó  "rendszerváltást" is intézményesítettük,
négyévenként  lehet  új  rendet csinálni, lehet álmodni arról, hogy majd jól
leváltjuk  a  mostaniakat,  és  az  újak  sokkal  jobbak  lesznek.  Aztán az
istenadta  nép egy része szépen belefásul az egészbe, sötét, jól irányítható
"fogyasztó-rétegeket"  alkot,  a  másik  fele  habzó szájjal üvölt különféle
jelszavakat,  őket  éppen a tömeg lustaságával lehet féken tartani. Vagy túl
sommás összefoglalása ez a szép új Európának?

   Persze ez is teljesen logikus. Minden helyzetnek, szerepnek megvan a maga
stílusa,   rögzített  kötelező  véleménye.  Ha  valaki  eltér  a  sablontól,
kirúgják,  és megkeresik a jobban megfelelő embert. Mondhatja egy tanár azt,
hogy nincs értelme tárgyát úgy tanítani, ahogy neki előírták?

   Mondhatja  egy  "közéleti szereplő" a saját, személyes véleményét? (Igen,
de csak akkor, ha szerepkörének megfelel.)

   Ez   mind   rendben   is   lenne,  de  hol  a  fejlődés?  Robosztus,  jól
kiegyensúlyozott,  precíz  szerkezetnek  tűnik  most nekem mindez, ami szép,
logikus pályáját bejárva tönkreteszi saját életterét. Legalább olyan ijesztő
nekem  a  történelem  és  a  jelenlegi  hírek  összevetése,  mint a globális
klímaváltozás, a bioszféra egyensúlyának megbillenése, fajok pusztulása.











                                                                          '>>'
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.