'<<' ''TÖRTÉNELEM
Ez egy vidám dolog. Mindnyájan tanultuk, tanuljuk az iskolák minden
szintjén, mégis nagyon úgy tűnik, hogy nem sokat tanultunk belőle.
Azok az adatok, amiket kapunk, természetesen megfelelőképpen meg vannak
szűrve. Amikor annak a rendszernek a kialakulásáról tanulunk, amelyikben
élünk, nem kapunk mást, mint a megfelelő ideológiai színezésű rész-, és néha
álinformációkat. Amiben most élünk, a jelenlegi "győztes", amelynek meg kell
magyaráznia azt a folyamatot, ami létrejöttéhez vezetett, saját magát
fehérre festi, a hozzá vezető út egyik felét fehérre, a másikat feketére,
mert igazolnia kell, hogy jogosan teremt értékrendet - és korlátokat. Amíg
ez a szándék nem változik meg, sajnos nem hiszem, hogy tárgyilagos ismeretet
fognak átadni. Nagyon kell szegény tanároknak vigyázni a történelem tanítása
során, ugyanis a többé-kevésbé valós információk mellett egy
"világszemlélet" kialakítását is elvárják tőlük, amit éppen a közölt adatok
tesznek kérdésessé.
Mit is tanultam történelemből? Évszámokat, helyeket és neveket, mert ez
egyszerű. Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel erről, és arra lyukadtunk ki,
hogy a "bombabiztos ismeret", amit egy gyerek mindig felmutathat, az a
telefonkönyv-szerű tudás, kritika és személyes vélemény nélkül. Így a tanár
nem kerül összeütközésbe kollégáival, az iskola vezetőivel, a gyerek
felvételi vizsgán nem fog belebukni abba, hogy esetleg egyéni véleménye nem
egyezik a kérdező felfogásával. Ja, hogy ennek az az eredménye, hogy a
gyerek nem fogja szeretni a történelmet?
Több is veszett már Mohácsnál. Ráadásul nem fog csúnya kérdéseket
feltenni azzal, hogy milyen alapon nevezzük jelen állapotunkat fejlettnek,
miért tömik a fejünket olyan eszmékkel, amik gyümölcse eddig milliónyi ember
halála volt.
Ez az intézményes történelemtanítás nagy művészete. Évszámok, események,
nagy szavak mögé bújtatjuk a kurta, szomorú tanulságot: az emberi
gondolkodás nem változott semmit.
Vajon mi mást mutat a "spirális fejlődés" elve, a társadalmi változások
ciklikus szerkezete, mint azt, hogy ugyanaz az emberi gondolkodás járja
ugyanazt a körtáncot egy lassan mozgó ismeret, tapasztalat és eszmehalmaz
körül? Ugyanazok az eszközök, ugyanaz a demagógia, ami a világháborúkat is
megalkotta, ma is tömegeket mozgat. Semmit, semmit nem tanultunk a múltból,
bár büszkék vagyunk arra, hogy megtanuljuk, nem felejtjük el... Vagy ez is
csak hazugság lenne?
Reméljük, hogy valamilyen nagyon alapos történelemkönyvben a mi nevünk is
fennmarad? Elmesélhetjük majd valakinek, hogy egy-egy nagy esemény
helyszínén jártunk már, ott voltunk, amikor nagy dolgok történtek - hogy egy
kicsit fontosnak érezhessük magunkat? Azt hiszem, ez sem elhanyagolható
tényező a magoló történelemszemléletben.
Vagy csak én látom túl sötéten a dolgokat? Lehet. Mindenesetre nagyon
egyszerű következtetések ragadtak a fejembe. Az ember veszélyes. Növekvő
eszközkészletének legfontosabb felhasználási területe környezetének és
fajtársainak megsemmisítése, gondolkodásának szintje nem haladt párhuzamosan
lehetőségeinek fejlődésével, ami jelenleg zsákutcába vezet. Szép sorban
jelentek meg egymás után a különböző eszmék, amelyek a jelenlegi helyett egy
szebb új világot ígértek, aztán lassan lehanyatlottak. Persze bölcsebbek
lettünk, és a sok vérrel járó "rendszerváltást" is intézményesítettük,
négyévenként lehet új rendet csinálni, lehet álmodni arról, hogy majd jól
leváltjuk a mostaniakat, és az újak sokkal jobbak lesznek. Aztán az
istenadta nép egy része szépen belefásul az egészbe, sötét, jól irányítható
"fogyasztó-rétegeket" alkot, a másik fele habzó szájjal üvölt különféle
jelszavakat, őket éppen a tömeg lustaságával lehet féken tartani. Vagy túl
sommás összefoglalása ez a szép új Európának?
Persze ez is teljesen logikus. Minden helyzetnek, szerepnek megvan a maga
stílusa, rögzített kötelező véleménye. Ha valaki eltér a sablontól,
kirúgják, és megkeresik a jobban megfelelő embert. Mondhatja egy tanár azt,
hogy nincs értelme tárgyát úgy tanítani, ahogy neki előírták?
Mondhatja egy "közéleti szereplő" a saját, személyes véleményét? (Igen,
de csak akkor, ha szerepkörének megfelel.)
Ez mind rendben is lenne, de hol a fejlődés? Robosztus, jól
kiegyensúlyozott, precíz szerkezetnek tűnik most nekem mindez, ami szép,
logikus pályáját bejárva tönkreteszi saját életterét. Legalább olyan ijesztő
nekem a történelem és a jelenlegi hírek összevetése, mint a globális
klímaváltozás, a bioszféra egyensúlyának megbillenése, fajok pusztulása.
'>>'