'<<' ''SIKERTÉMA5: ÉS A TÖBBI...
És aztán jön a további témák áradata, letűnt idők civilizációinak tudása,
szellemi hierarchiák tevékenysége, UFO látogatások, szellemvilág, vallási
kanyarok, ...
Az előző néhány cím alatt eljátszottam néhány, szerintem arra
legérdemesebbnek tartott gondolattal, de fontosnak nem azt tartom, hogy a
létező ezer értelmezéshez még egyet, a "legigazabbat" (hehe) hozzátettem,
hanem azt, hogy összeolvasgatva mindenfélét a végén kialakítottam saját
elképzelésemet a dologról, leginkább arra figyelve, hogy milyen hatással van
rám, fejlődésemre, mindennapi életemre. A további "sikertémákat" nincs
kedvem részletesen kidolgozni, csak némi figyelmeztetéssel élni.
Gondolkodásomat nagyon intelligensnek tartom, és volt elég időm arra,
hogy megtapasztaljam, szívesen merül el tetszőleges témában ahelyett, hogy
belső szabályait feszegetné.
Természetesen lehet vitatkozni a szellemvilág különböző tagjainak
feladatairól és milyenségükről - de könyörgöm: mit számít ez? Ha tényleg
abban a hitben akarom leélni az életemet, hogy úgysem tehetek semmit, mert
nálam hatalmasabb lények jóindulatán vagy figyelmetlenségén múlik az, hogy
felelős vagyok-e a tetteimért vagy sem - hát megtehetem. De ha egy pici
ingerem is van a - szellemi értelemben vett - felnőtté válásra, akkor a
témát érdemesebb szimbólumként kezelni és saját életemre, viselkedésemre
alkalmazni. Nem "rossz" tehát egyik ilyen sikertéma sem, csak nem biztos,
hogy érdemes szájtépésre használni.
Atlantisz tudása? Hiszen saját közvetlen történelmünket nem akarjuk
átlátni! Mit érdekel minket az, hogy volt-e Atlantisz vagy sem, és hogyan
pusztult el, ha létezett. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon miért
jelennek meg pontosan ugyanazok a gondolkodási, ideológiai formák, vezetői
viselkedésmódok, tömeg-befolyásolási eszközök napjaink társadalmi
rendszereiben, amelyek mindannyiszor feszültségekhez, háborúkhoz vezettek.
Miért kell kitelepítésekről, rendcsinálásról és egyebekről papolni? És akkor
ugyan mire lenne jó valami ősi tudás, aminek képviselői a jelek szerint
szintén nem tudtak megmaradni bolygónkon?
UFÓk? Van olyan ismerősöm, akit elmondása alapján meglátogattak,
(bizonyítottan) meggyógyítottak és látásra, gyógyításra képessé tettek ilyen
lények. Elhiszem neki, mert ... mert látom a szemében, mindennapi
gondolkodásában, hozzáállásában az emberi hitelességet. Nem szívesen mesél,
vitatkozik arról, hogy az idegenek mit és miért csináltak, csinálnak vele,
inkább azzal foglalkozik, hogy hogyan képes ezzel együtt élni, szeretetben
családjával, hogyan legyen jó anya és társ. Nem különösebben izgatja, hogy
hisznek-e neki vagy sem, bár persze nem örül, ha túlzottan sokáig nézik
bolondnak - viszont nagyon boldoggá teszi, ha elfogadják a segítségét. És
azóta is egy kis falu eldugott utcácskájának a végén él, nem írt könyveket,
nem jár előadásokat tartani, és meg kell gondolnia, hogy új ruháját miből
vegye meg.
Tehát ha össze akarnám foglalni azt, amit erről a színes kavalkádról
tartok, azt mondanám: az ezoterikus dolgok saját belső problémáinknak,
fenyegetettség-érzésünknek, a "valós világ" bizonytalanságának, romlásának
köszönhetően igen erős vonzást gyakorolnak ránk. Ez természetesen kitermeli
a témában jártas és magabiztos "szakértőket", akik sok rendkívül érdekes és
meggyőző elmélettel traktálnak minket - és lehetőséget ad néhány valóban
értékes mű leközlésére. Az "ezotéria" - a belső utak zárt tudománya ma éppen
olyan rejtett - ha nem még rejtettebb, mint évszázadokkal ezelőtt, csak most
nem homályban ragyogó fénypont, hanem színorgiában néha felvillanó tiszta
fehér folt, amely - szerintem - éppen szürkeségével, első pillantásra
nehezen érthető, nem szájbarágós gondolataival, szelíd kíméletlenségével
tűnik ki. A bölcsesség, valós tudás megszerzése most is az önszeretet,
önbizalom és hit kérdése, mint mindig.
Ezeket a könyveket kritika nélkül, gyorsan olvasom, hacsak nem annyira
tömény, hogy ezt lehetetlenné tegye. Engedem őket hatni magamra, azután
megnézem, hogy az elámult, meggyőzött emberke mennyire szimpatikus belső
összhangomnak. Milyen gondolatokat hozott ki belőlem, milyen érzelmeket
ébresztett, technikai gyakorlatai mennyire tűnnek pozitívnak. Ezután hullik
szét az írás két részre, az általam elfogadott, belül (számomra) tisztának
felismert dolgokra és arra, amit (szerintem) az író személyes hozzáállása,
világképe íratott vele bele, de inkább bemutatkozásnak érdemes felfogni,
mint használható technikának. Ez a rész gyakran ugyanolyan érdekes, mint a
"hasznos", mert megtanít arra, hogy mi az, amit nem szeretnék saját
gondolkodásomban viszontlátni, és hogyan vagyok képes reagálni rá - tudom-e
felismerő, szemlélő módon átlátni, de nem beskatulyázni, minősíteni vagy
vitatkozni. Ébreszt-e bennem erős érzelmeket, félelmet vagy fölényességet
az, aminek az írót a művén keresztül látom, tudom-e szeretni a benne levő
teljes lényt (általam elképzelt) gondolatainak, elképzeléseinek fátylán
keresztül. De jó lenne, ha ezt a könyvet is így olvasnád... Szia! Szeretsz?
'>>'