'<<' ''UFÓ, UFÓ!
Játék egy gondolattal.
- Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam X urat, a UFÓ Művelet
vezetőjét, egyik szellemi atyját. X úr úgy érzi, feltétlenül szükség van a
mai zártkörű beszélgetésre. Ha valakinek az idősebbek közül ismerős lenne az
arca, igen, pszichológiai téren keltett némi szenzációt egy-két rövidebb
cikke, azután eltűnt a tudományos közéletből. X úr, legyen szíves.
- A negyvenes évek végén kezdődött az egész, ártatlan tudományos
kísérletnek indult. Kutatásom lényege az volt, hogy hétköznapi emberek
viselkedését vizsgáltam egészen szélsőséges körülmények között. Az
elszigeteltség, magány, a kommunikáció teljes lehetetlensége, bezártság és
mindezek okának ismeretlensége. Nagyon érdekes következtetéseket lehetett
levonni a kísérletekből. Egyetlen probléma az volt, hogy egy ilyen
kísérlethez nem kérhettük az alany előzetes beleegyezését, hiszen akkor
számított volna a történtekre, meghamisította volna minden eredményünket az
a tudat, hogy szerepet játszik. Kénytelenek voltunk annak idején tehát az
utólagos felvilágosítás módszerével élni. No és hogy mi volt ez a módszer?
Hát igen, földönkívüliek voltunk.
Megdöbbentek, ugye? Pedig gondoljanak bele: magányos emberek viselkedése
üvegkalitkában. Amiről azóta álmodozik a kutatás, amióta egereket futtatunk
labirintusokban: vajon mit tesz az ember ilyen helyzetben? Mennyire stabil a
gondolkodása, mennyire hajlik az agresszióra, mennyire képes feltalálni
magát? Nem a kivételes képességű, helyzetű, hanem a hétköznapi ember. Ezzel
a módszerrel abszolút véletlenszerűen, bármilyen rétegből választhattuk
kísérletünk alanyát, de persze ha valakire kíváncsiak voltunk, őt is
letesztelhettük. Érdekes volt a kutatók magatartása is az alanyokkal
szemben, ezt is vizsgáltam.
Valódi társadalom-ellenőrzés volt ez, lehetett érezni az "átlagember" (és
ez nem szólam, hiszen a viselkedésminták átlagos megjelenése volt az egyik
legérdekesebb kutatási terület) változását.
Kezdetlegesek voltak a módszereink, az elején még olyan is akadt, aki
közben rájött a turpisságra. Később, ahogy mi is belenőttünk a szerepbe és
kissé modernebb felszereléssel dolgoztunk, ez egyre ritkábban fordult elő.
Nagyon fontos volt az egész során, hogy azok, akiket a végén
felvilágosítottunk, ne terjesszék ezt a történetet, de valahogy mindig
megoldottuk. Általában meg lehetett beszélni, esetleg pénzért, de aláírták a
hallgatási nyilatkozatot, voltak, akikről menet közben lehetett olyan
felvételeket készíteni, amit nem szívesen hozott volna nyilvánosságra. És
sajnos voltak, akik beleroppantak vagy szörnyű dolgokat tettek a kísérlet
során. Őket soha nem világosítottuk fel, mert esetleg még nagyobb traumát
okoztunk volna vele.
Lehetséges, hogy cikkeink hívták fel magukra bizonyos körök érdeklődését,
bár vigyáztunk, hogy inkább spekulatívnak tűnjön az egész, minthogy bárki is
következtethessen a módszerre. Az is előfordulhat, hogy valaki bejelentés
tett rólunk, ezzel valószínűleg aláírva halálos ítéletét.
Mindenesetre egy nap nagyon komoly úriemberek jelentek meg nálunk, akik
igen határozottan beszélni óhajtottak kutatásunkról. Az akkori feszült
politikai helyzetben nem volt lehetetlen számukra semmilyen kényszerítő
eszköz használata - egyébként a jelek szerint ez független a politikától.
Felkínálták ugyan a kutatásból való azonnali kilépést, voltak, akik éltek is
vele, az egyik feltétel az volt, hogy rövid idő alatt eltűnnek a környékről
- nem is láttuk őket többé. Később amikor gyanakodni kezdtem, rájöttem, hogy
velük együtt tűntek el azok az emberek is, akiket "felvilágosítottunk" -
rendelkezésükre állt az egész dokumentáció.
Elmondták, hogy kutatási módszereinkre, tevékenységünkre óriási szükség
van, hiszen tálcán nyújtjuk nekik azt a módszert, amivel a társadalom valódi
tűrőképességét, állapotát vizsgálni lehet. Tökéletes felszerelést,
fantasztikus életkörülményeket kínáltak a részleges elszigeteltségért
cserébe, nem beszélve a valós fontosságról. A döntéseket hozó embereknek
tényleg minél pontosabb információkra van szükségük arról a hatalmas
tömegről, amelyet irányítanak, és ezt nem szolgáltatja egy közvélemény-
kutatás vagy szavazás. A végletes helyzet ad valós információkat. Hittünk
abban, hogy ezzel tényleg jobbá tehetjük társadalmunkat, végre megismerjük,
hogy milyen is valójában az ember. Valóban tudományos igényű, viszonylag kis
kockázatú vizsgálat, valódi üvegkalitka, nem homályos beszélgetések, álmok,
vélemények, ahol a pszichológus értelmező képessége és az alany színészi
tehetsége között zajlik a verseny. Elnézést, hogy elragadott a hév, de
tényleg nagyon hittünk az egészben.
Később következett a részleges kiszivárogtatás módszere, amellyel szintén
a társadalom gondolkodását, érzéseit szondázhattuk, sőt, bizonyos mértékben
befolyásolhattuk is. Jópár konkrét eredményre is szeretnék rámutatni,
amelyek a kutatási eredményeken kívül születtek: Nagyon sok erőt kötött le,
illetve foglalkoztatott, fejlesztett az UFÓk után való nyomozás.
Fantasztikus tehetségkutató módszernek bizonyult, olyannak, mint régen a
beavatások előtti próbák. Magányos rádióamatőrök, matematikusok,
rejtvényfejtők, fizikusok vetették magukat a nyomokra, amelyeket hagytunk
nekik, megdöbbentő felfedezéseket tettek, s nem is kellett nekik sok hozzá,
csak az a hit, hogy létező technikát másolnak. Képzelhetik a
megdöbbenésünket, amikor díszletünk fantasztikus filmekbe illő szerkezeteit
egy falusi tanár tartalommal tölti meg! A hadsereg érdeklődését is
valószínűleg ez vonta magára igazán, bár bizonyára kezdettől tudott a
játékról.
Politikai feszültségek levezetésére szintén hatásos módszer volt. Az
emberek közötti ellentétek csillapítását, vezető és vezetett réteg közötti
harmóniát mi sem szolgálhatta jobban, mint egy közös ellenség képe. A hős
hadsereg, amint végül megmenti a Földet a gonosz idegenektől. Az Idegen
fogalma természetszerűen telt meg tehát negatív tartalommal. Jöttek később
csemegeként "jó" és "rossz" idegenek, végül (és nagyon fontos megfigyelni
ezt a változást) a "jó" idegenek és "rossz" emberek, akik persze végül
veszítenek, mert vannak "jó" emberek is. A hidegháborús időkben előfordult
némi csúsztatás is, az idegenek, hogy, hogy nem, kicsit jobban hasonlítottak
az "ellenségre".
A kezdeti kutatócsoport nagy szervezetté nőtte ki magát. Voltak, akik a
zsenigyűjtésre specializálódtak, mások a manipuláló csoporthoz kerültek.
Külön művészetté lett a nyomok gyártása. Cikkek, novellák születtek.
Új, rendkívüli képességű emberek kerültek a csapatba, nagyon nehéz volt
már átlátni, irányítani a rendszert. Közben, nem feledjük, ott volt az a
rendkívüli lélektani teher, lassan tényleg "földönkívüliekké" lettünk titkos
életünkkel, társadalom fölé emelt, hideg, kutató tekintetünkben valamiféle
felsőbbrendűségi tudat is csillogott. Kialakítottak egy hivatalos irányító
szervezetet profi hivatalnokokkal, ugyanakkor amolyan legenda volt a
"suttogó főnökség", akik a valódi utasításokat, irányelveket kitalálták,
amelyeket a vezetés megvalósított. A hadsereggel egyre komolyabb volt az
összefonódás, amint a hadviselésről szóló gondolkodásmód lassan változott.
Az új haditechnika már nem alapozott a tömegpusztító, elrettentő
fegyverekre. A fejlesztés tér-, és tudatmanipulációs technikák irányában
haladt, ezeket a fejlesztéseket - bizonyos határokon belül - az általunk
"leszállított" alanyokon próbálták ki. A felkeltett és időnként rendkívül
kiszámított módon megtámogatott tömeghisztéria a kísérletek lefolytatását
egyszerűvé tette. Ha ki kellett próbálni egy új hajtóművet, csak fel kellett
szerelni rá egy aranyos korongot és mehetett. Harci értékét, megbízhatóságát
valós körülmények között lehetett tesztelni, csak rá kellet szabadítani egy
légvédelmi köteléket. Nyomtalanul eltűnik egy repülőgép? Megzavarodnak a
műszerek? Furcsa elektromágneses mezők jelennek meg? Ilyen csak
földönkívüliek csinálhatnak...
Hölgyeim és uraim. Önök szerint hogyan engedheti meg magának jópár,
katonai erejére nagy mértékben támaszkodó állam az atomkísérletek
beszüntetését? Felfogásuk szerint hazaárulást követnek el, ha nem tesznek
meg mindent annak érdekében, hogy lépést tartsanak vetélytársaikkal vagy
megelőzzék azt. Talán úgy gondolják, hirtelen megnőtt a súlya a
környezetvédelmi szempontoknak vagy a társadalmi nyomásnak a szemükben?
Soha, hiszen meg vannak győződve arról, hogy ők védik a buta civileket, akik
folyton akadékoskodnak, nem ismerve fel a valódi veszélyt! Nem, nem. Az
atomcsend nem más, mint kölcsönös elismerése annak, hogy az atomfegyverek
felett eljárt az idő, dísznek jók, de az új technikákkal nem veszik fel a
versenyt.
És bizony szót kell ejteni az orvosi kísérletekről is. Másik hatalmas
anyagi támogatónk az orvosi, gyógyszerészeti, géntechnikai ipar. El tudják
képzelni, milyen sok olyan kísérlet van, amit mégiscsak végre kellene
hajtani emberen ahhoz, hogy egy technika vagy szer hatása kiderüljön? Milyen
vonzó terület például az emberi testbe beépített érzékelők, fegyverek,
számítógépek kutatása, amit azonban nem lehet nyilvánosan csinálni?
Hihetetlen összegeket képesek fizetni egyes vállalatok néhány emberért, akik
nem tudnak az egészről semmit, nem is szenvednek komoly károsodást
eltekintve a szerkezet behelyezésétől és kiemelésétől. Tudják, milyen értéke
van az emberi reprodukciós sejteknek, esetleg magzatnak, ha biztos, hogy
senki nem fogja megkérdezni, mit is csináltak vele?
Be kell vallanom, a kísérletsorozat a befektetett óriási munkával szemben
is aránytalanul jövedelmezőnek bizonyult.
Hogy miért vagyok most mégis itt? Most sem látom egyértelműen jónak vagy
rossznak, amit tettünk, csupán logikus lefolyása volt ez a kutatásunknak.
Bizonyára sok "hasznos" felfedezést segítettünk elő ezzel a lehetőséggel,
annak felelősségét pedig, hogy élő embert vásárol kísérleti alanynak,
viselje az, aki megteszi. Mi csak pszichológiai vizsgálatot végeztünk,
választhattunk a folytatása vagy kíméletes eltávolíttatás között. Még
pszichológiailag is érdekes a kérdés, mi lesz, ha mindenki megtudja, hogy az
egész csak porhintés volt, és Földünkön még mindig egyedül vagyunk? Hogyan
viselkednek majd a "hívők" és hogyan a "hitetlenek"? Mennyire támaszkodik
vajon gondolkodásunk erre a mesére? Mekkora agresszivitást szabadít fel a
tudatalatti közös fenyegetettség megszűnése?
És azt már csak halkan kérdezem, mi van, ha mégis én tévedek, és egész
tevékenységünk egy valós külső beavatkozás "csel mögött csel" típusú álcája,
mennyivel egyszerűbb egy kutatónak figyelni, amint az egér elvégzi magán az
összes kísérletet, amit csak ki tud találni. Lehet, hogy a megfigyelés
valódi alanyai maguk a kutatók, a kérdés: mit képes megtenni ember emberrel?
Minket az "átlag" érdekelt, őket - ha vannak - az "elit": kiket fogadnak
el az emberek "vezetőnek" és mit változtat ez a pozíció a viselőjén?
'>>'