Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

'<<'                                 ''DÖNTÉS

   Igen. Meg fogok érinteni mindent, segíteni szeretnék mindenhol, ahol csak
lehet  - és csak ott, ahol lehet. Nem azért, mert valamilyen jutalmat várnék
el  valakitől.  Nem  akarok  egy  jóságos  öregurat  festeni a felhőkre, sem
kemencét a lábam alá, hogy ezek miatt csináljak bármit is. Nem fogom félteni
magam, miért éljek akár egy perccel is tovább annál, amennyit érdemes élnem?


   Nem  tetszik  ez  a  világ,  ami  körülöttem  van. Nem rajongok azokért a
folyamatokért, amelyek jelenlegi látásom szerint a vesztébe sodorhatják. Nem
akarok  nyertes  lenni egy olyan küzdelemben, amelynek díja számomra kevésbé
értékes,  mint  annak, akit ellöktem - ugyanakkor utálok veszíteni. Nem ér a
nevem!  Ebben  a  partiban,  engedjétek  meg  ezt  nekem,  nem játszom, csak
beszélgetek  a  játékosokkal,  ha  véletlenül  oda  tudnak rám figyelni. Nem
akarok  ezzel  zavarni sem senkit, lehet, hogy nemsokára úgyis elküldenek az
asztaltól.

   Nincs  mit  veszítenem.  De  jó  érzés.  Lehet, hogy nem tudok úrrá lenni
ezeken  a furcsa változásokon és esetleg meghalok. Viszont nem fogom sok-sok
éves koromban azt számolgatni, hogy még kinek, hogyan segíthettem volna. Nem
fogom  kétségbeesetten  keresni  az  értékes  perceket, amikkel indokolhatom
takarékosságomat.  Nem  akarok ezért félni a haláltól. Így talán úgy mehetek
el, hogy mosolyokat idézek fel, egy szusszanásnyi pihenést, jó beszélgetést.
Mint   egy   alma,   amely  virág  korában  mézhez  adott  virágport,  aztán
leszakították  és  megették,  végül  csutkáját  eldobták,  hogy  talán új fa
lehessen  belőle.  Furcsa,  mennyire  boldoggá  tesz ez a gondolat. Nem kell
terveket  és  nagy  tetteket  számon  kérnem magamon, nem akarok megszerezni
semmit. Még igazán segíteni sem akarok, csak minél jobban jelen lenni.
   Hej,  Manitu!  Sápadtarcú  gyermeked  vadászni  indul! Mosolyogva intette
hallgatásra  a vekkert, amely szólni kívánt, majd rögtönzött harci indulóval
bevonult  a  fürdőszobába.  Új  nap,  munkanap  reggele  volt  már, a kórház
szerette   a   korán  kelőket.  Tánclépései  hallatán  a  szomszéd  szobából
kikukucskált  egy  borzas  fej,  majd  megállapítva, hogy csak hősünknek van
ismét   buggyant   napja,   visszahúzódott  az  alvásszükséglet  kielégítése
céljából.                                                                 '>>'
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.