'Dr. Kéri Katalin':
( carry@iqdepo.hu )
A PÉCSI EGYETEM A KÖZÉPKORBAN
"Ajándék a bölcsesség, termékenyítő a tudás"
(In: Napi Magyarország, 1998. március 7., 16. o.)
A XIV. század elején egy domonkos-rendi francia szerzetes bejárta Kelet-
és Délkelet-Európát, és utazásai során Magyarországra is eljutott.
Útleírásában tíz magyar nagyvárost említett, továbbá megszámlálhatatlanul
sok falut és mezővárost, várakat és erődítményeket. Az ország erre az időre
már kezdte kiheverni a tatárdúlás okozta mérhetetlen pusztításokat, és a
korabeli végrendeletek, birtokvásárlásról és gazdálkodásról szóló oklevelek
tanúsága szerint virágzásnak indult.
Az ország déli nagyvárosában, a jelentős püspöki székhelynek számító
Pécsen is vidáman pörögtek a malomkerekek a hegyi patakok vizén, szőlőfürtök
mosolyogtak a napsütötte lejtőkön, és díszes kúriákat emeltek a gazdagodó
városi polgárok. Anjou királyunk, Nagy Lajos uralkodása idején ezt a
napfényes, mandulavirágos mediterrán várost jelölte ki V. Orbán pápa az első
magyarországi egyetemalapítás színhelyéül.
Az egyetemek megjelenése Európában másutt is városokhoz kötődő jelenség
volt. A középkor korai századaiban a szellemi javak megőrzése és átörökítése
főként a kolostorok falai között zajlott. A XII-XIII. századtól kezdve
azonban sok tényező siettette úgy az egyházi iskoláztatás fejlődését, mint a
világi tartalmak közvetítését. Egyrészt az, hogy a feudális államszervezés,
a gazdálkodás fellendítése számos - világi jogi és gazdasági kérdésekben is
járatos - szakember képzését tette kívánatossá. Másrészt jelentős lökést
adott az európai iskolák fejlődésének az ókori görög és római kultúrkincs
fokozatos újrafelfedezése, az arab közvetítéssel kontinensünkre került művek
és gondolatok jelenléte. Európa lakói ezekben az évszázadokban a középkor
korábbi időszakában sosem látott fejlődés tanúi lehettek.
A XII-XIV. század az élénk kereskedelmet folytató, virágzó céhekkel
rendelkező városok növekedésének időszaka is volt. A javuló gazdálkodási
viszonyok és a népességnövekedés lehetővé tették, hogy minél több ember
szentelje magát a tanulásnak illetve a tanításnak. Ez utóbbi tevékenység
azonban minden időben nagy felelősséggel járt, ezért a középkori egyetemek
létrejöttének egyik nyilvánvaló oka a fokozatadományozás volt. A vizsgákon
részt vevő tanárok, az egyetemek vezetői a doktori és magiszteri fokozatok
adományozásával fejezték ki ama véleményüket, hogy a végzett diák képessé és
érdemessé vált arra, hogy az egyetemen tanult jogi, orvosi vagy teológiai
ismereteket másoknak továbbadja.
A középkori "universitas" emellett a tanárok és diákok érdekvédelmi
szervezete is volt, valahogy úgy, mint ahogy a céh a mesterembereké, a gilde
a kereskedőké. Olyan, pápai és királyi alapító- és adománylevelekkel
megtámogatott oktatási intézmény volt az egyetem, ahol - helyszínétől
függetlenül, Salamancától Pécsig - latin nyelven ismerkedhettek meg a
tudományok "egyetemességével" a diákok.
A XIV. századtól kezdve Magyarországon is - csakúgy, mint az egész közép-
kelet-európai régióban - megfigyelhető volt az a királyi törekvés, hogy az
állami és egyházi élet szervezéséhez, bonyolításához magas szinten
képezzenek szakembereket. Ezt akkori uralkodóink egyrészt úgy próbálták
elérni, hogy a tehetséges magyar ifjakat külföldi egyetemekre küldték
tanulni. Másrészt - Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás -
egyetemalapítással próbálkoztak.
A pécsi egyetem 1367-ben történt megnyitása a térségben tapasztalható
egyetemalapítási hullámba illeszkedett. Déli városunk intézményének
felállítása a prágai (1348), a krakkói (1364) és a bécsi (1365) egyetem
alapítását követte. Mindegyik egyetem létrejöttét hosszas levélváltások és
követjárások előzték meg, az akkoriban Avignonban székelő pápa ugyanis
körültekintően meg akart győződni arról, hogy az egyetemalapítás színhelyéül
választott városok valóban megfelelnek-e a kívánt feltételeknek. Figyelembe
vették az egyházi méltóságok állásfoglalását éppúgy, mint a király és a
város által a tanárok és diákok számára felajánlott privilégiumok körét.
Valószínű tehát, hogy Pécsről is számos irat vándorolt Avignonba, míg
végül 1367. szeptember 1-én Viterbóban V. Orbán pápa kiadta az
egyetemalapító oklevelet. Ebben kifejezte abbéli óhaját, hogy Magyarországon
az egyetem felállításával "a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok
okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön, és
ily módon az értelem is növekedjen." Az egyetemen az alapozó filozófiai
fakultás mellett jogi és orvosi kar kezdhette meg működését, a teológiai
fakultás beindítását ugyanis a Szentszék nem engedélyezte.
A bolognai modellt követő (jogi képzésben jeleskedő) pécsi egyetem
kapcsolatainak szálai Itáliába vezettek. Galvano di Bologna, az egyetem
egyetlen név szerint ismert tanára is az Appenini-félszigetről érkezett, és
Alma Materét, a paduai egyetemet hagyta maga mögött Pécs városa és a busás
jövedelem kedvéért. (Vilmos pécsi püspök, az egyetem akkori kancellárja a
pécsi püspöki javadalomból évi 600 aranyforintot, Ürög falu 70 forint értékű
tizedét és egy pécsi házat ajánlott fel az 1371-ben Pécsre érkezett fiatal
jogtudósnak.) Galvano Bettini - Csizmadia Andor és mások kutatásai szerint -
nem csupán a pécsi egyetem egyházjogot oktató tanára volt, hanem a püspök
mellett jogtanácsosi feladatokat is ellátott, és diplomáciai szolgálatot
teljesített. Rövid ideig maradt csak Pécsen, távozásának okai és pontos
körülményei csak kevéssé ismertek.
Az egyetemen folyó tudományos képzésnél is nehezebb feltárni a korabeli
diákélet jellemzőit. A régészeti leletek valószínűsítik, hogy az egyetem
épülete a pécsi püspökvárhoz kapcsolódott, és ott volt a diákok szállása is,
mintegy 70 szoba. Miként az európai egyetemek diákjai körében, úgy a pécsi
egyetemisták között is akadtak olyanok, akik összetűzésekbe keveredtek a
városi polgárokkal. Erről tanúskodnak legalábbis a római kúriához beérkezett
egykori panaszos levelek, amelyek verekedésekről, sőt gyilkosságokról
szólnak. Természetesen feltételezhető, hogy az akkori pécsi diákok nagy
része komolyan tanult, és nem mulatozással, utcai és kocsmai verekedéssel
akart hírnevet szerezni, hanem tudásával. Számos külföldi egyetemi
anyakönyvben találni olyan bejegyzést, amely bizonyítja, hogy egyes diákok a
pécsi egyetemről érkeztek, és nem ritkán tanári, dékáni vagy rektori állást
is betöltöttek ezek a Dél-Magyarországról útrakelt férfiak.
Nagy Lajos király halála után azonban a pécsi egyetem hanyatlani kezdett,
és e folyamatot siettette az egyre inkább megerősödő nyugati egyetemek
vonzereje. Az intézmény megszűnésére vonatkozóan nincsenek pontos adatok, a
XIV-XV. század fordulójára azonban már minden bizonnyal sokat veszített
jelentőségéből, és újra püspöki iskola lett. Luxemburgi Zsigmond 1395-ös
óbudai egyetemalapítása is éppen a pécsi egyetem hanyatlásának tükrében
érthető meg.
A középkori pécsi egyetem rövid fennállása is jelzi azonban, hogy az
akkori Magyarországon éppen olyan törekvések léteztek a műveltségi szint
emelése tekintetében, mint másutt Európában. Ha csak villanásszerűen is, de
feltűnik előttünk az a korabeli gondolat és igyekezet - mely a pápai
alapítólevélből is kiolvasható -, hogy Magyarország gazdagodjon "a
bölcsességek ajándékaival, és legyen termékeny a tudományok bőségétől". A
középkori pécsi egyetem története - tiszavirág sorsa ellenére - mérföldkő a
magyar művelődés- és iskolaügy, az ország felemelkedését szolgáló uralkodói
politika történetében.