Pedagógia szakosok a közoktatás fejlesztéséről
Konferencia
JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 1997. november 28-29.
Előszó
1997 júniusában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen pedagógia
szakos diplomát kaptak azok a levelező szakos diákok, akik tanulmányi és
kutatási eredményeikkel, emberi magatartásukkal kivívták tanáraik
elismerését, nagyrabecsülését. Két olyan csoport búcsúzott a múlt év nyarán
intézményünktől, amely csoportok tagjainak szakmai felkészültsége
remélhetőleg nagyban hozzájárul hazánk fejlődéséhez, a pedagógiai
gondolkodás, az iskolai munka megújulásához.
Az államvizsgán fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a legkiválóbb
szakdolgozatok eredményeit meg kell ismertetni a szélesebb közönséggel,
azért, hogy ne váljanak e nagyszerű írások könyvtárak mélyén porosodó,
elfelejtett anyaggá. Tóthné Dudás Margit tanárnő valamint e sorok írója így
lázas szervezőmunkába kezdett, és a szakdolgozatok konzulenseivel történt
egyeztetések után lassan körvonalazódott a konferencia programja. (Az
előadók között szerepeltek olyan pedagógia szakos kollégák is, akik 1998-ban
tesznek majd záróvizsgát, ám kutatásaik meglehetősen ígéretesek.)
A konferencia első napján azok az előadók szerepeltek, akik kutató-
tanárként, iskolájukhoz vagy régiójukhoz kapcsolódó vizsgálódásaik során
országos jelentőségű, valamennyi kollégájuk munkáját segítő megállapításokra
jutottak. Az előadások felölelték az óvodaügytől kezdve a szakmunkásképzésen
át a felsőoktatásig a magyar oktatásügy valamennyi területét. A
szakdolgozatok témái napjaink jelentős problémáival foglalkoztak, így
például az egészségnevelés, a konfliktus-kezelés, a bűnmegelőzés, a
környezeti nevelés kérdéseivel, a NAT célrendszerével, korunk
embereszményével és értékeivel, valamint a pedagógusok helyzetével,
önértékelésével, szorongásaival. A nevelésszociológiai, didaktikai,
neveléselméleti és egyéb tárgyú dolgozatok nem csupán az oktatásügy, a
pedagógiai gondolkodás mai helyzetét tükrözik, hanem emellett azt is, hogy
milyen szemléletű képzést nyertek a pedagógia szakosok a JPTE Tanárképző
Intézetében. A pedagógia rendszerének tág értelmezése e dolgozatokból jól
látszik.
A szemléletváltás Pécsett a neveléstörténet kapcsán is megalapozódott. A
konferencia második napján elhangzott előadások többsége a
művelődéstörténeti keretek között értelmezett, tág értelemben vett
neveléstörténet szellemében íródott. A helytörténeti tárgyú kutatások
mellett, melyek jelentős értéket képviselnek a neveléstörténet-írásban,
pedagógia szakos kollégáink szakdolgozataiban megjelentek a diakrón
szempontokkal együttesen szinkrón megközelítést is alkalmazó munkák. Az
előadók között szereplő kutatók ráirányították a figyelmet például a nem
intézményes nevelés kutatásának fontosságára, a neveléstörténetben
hagyományosan nem szereplő témák jelentőségére (bábaképzés, honvédelmi
oktatás, nemzetiségi települések oktatástörténete stb.), az európai és
magyar neveléstörténet összevetésének halaszthatatlanságára és nehézségeire
(faipari oktatás). E konferencia neveléstörténeti szekciójának előadói
korszakalkotó lépést tettek a neveléstörténet megújítása kapcsán. E néhány
előadás többsége nyitány lehet a jövőbeni kutatások megtervezéséhez és
lefolytatásához.
A konferencia anyagának szerkesztését az a cél irányította, hogy az
érdeklődő kollégák, kutatótársak az ország minden iskolájában és - az
Internet segítségével - szerte a világon megismerkedjenek a bemutatott
kutatások eredményeivel. Terveink szerint a rendelkezésünkre bocsájtott
valamennyi előadás rövidített szövege mellett elhelyeztük a szerző rövid
életrajzát és fényképét. Ettől csak néhány esetben tértünk el,
kényszerűségből (néhány dolgozat rezüméje sem érkezett meg). E sorok íróján
keresztül azonban valamennyi írás szerzője elérhető, így az érdeklődő olvasó
számára a kapcsolatfelvétel biztosított. Néhány képet, a csoport vidám
együttlétjeit megörökítő emléket is elhelyeztünk ebben a válogatásban,
mégpedig azért, mert szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem csupán egy kutatói
közösség, de meleg, baráti légkör is formálódott 1994-1997 között.
Egy egyetem tudományos életének színvonalát, történetének kiemelkedő
pontjait általában az ott oktató tanárok tevékenységével szokás bemutatni.
Reményeink szerint e kiadvánnyal nagyot fordítottunk e szokáson, és sikerült
elérnünk azt, hogy az olvasó belátta: egy egyetem működéséről a legigazabb
képet végzett diákjai nyújtják. Azok az emberek, akik talán csak kutatásaik
kezdetén tartanak, akiknek - csakúgy, mint tanáraiknak is - még sok a
tanulnivalójuk, de akik hisznek a világ jobbá tételében, akik kérdéseikre
választ keresnek, és akik egész magatartásukkal hozzájárultak az intézmény
hírnevének öregbítéséhez.
Nem a tanítványaim voltak ők, hanem a legnagyobb mestereim.
'Ambrus Attiláné Kéri Katalin'
( carry@iqdepo.hu )
http://nostromo.pte.hu/~carry
Pécs, 1998. április 26.