''IQDEPO KISKÖNYVTÁRA
Kedves olvasóink!
A Dimenzió immár 28. számát is megérte, ez azt jelenti, hogy most már
országszerte igen ismertté vált csapatunk eddigi munkája. Többen írtak
nekünk, és kérdezték tőlünk (szerkesztőktől), hogy írásaikat hogyan
publikálhatnák papír formában is. Sajnos a kérdésekre nem minden esetben
tudtunk válaszolni, hiszen manapság nagyon nagy a túlkinálat a könyvpiacon.
Ráadásul - mint minden téren -, a bejáratott (ismeretséggel rendelkező)
emberek, csoportok juthatnak szóhoz a magyar könyvkiadás területén.
Az Internet segítségével nagyon sok emberhez eljuthatnak az amatőr írók
művei, ám nem annyira kézzelfogható a dolog, mint egy könyv lapozgatásakor.
Magyarán: még nincs becsülete a digitális publikálásnak.
Több egyetemen tanító emberrel beszélgettem a digitális publikálásról, és
szinte mindannyian azt jegyezték meg, hogy amikor a publikációs jegyzéküket
készítik, akkor a digitális publikációikat ugyan feltüntetik, azonban
jelenleg ezek a "csak elektronikus" írások, nem igazán számíthatnak
elismerésre kollégáik, főnökeik körében.
Mivel (főleg) a tudományos írások esetében manapság még célszerű
nyomtatott formában (jegyzetként, oktatási segédanyagként) is megjelentetni
az elkészült műveket, ezért valóban tanácsos a kész anyaggal kiadót keresni,
amely a szerző válláról átveszi a kiadással járó költségeket, és elintézi a
menedzsmentet, segít a terjesztésben - és nem utolsó szempont, hogy a
szerzői tiszteletdíjat is kiutalja a könyv szerkesztőjének, írójának.
Tudományos művek esetében természetesen a kiadás segítőjeként szóba
jöhetnek a helyi egyetemek, felsőoktatási intézmények érdekelt tanszékei,
melyek az oktatást segítő anyagokra számot tartva egyetemi keretből
finanszírozhatják a mű megjelenését.
Irodalmi mű esetében azonban már nehezebb a dolog, hiszen itt csak a
kiadók jöhetnek szóba. A kiadók a piacfelmérés után döntik el, hogy egy
adott kézirat megjelentetése esetében megfelelő profitra számíthatnak-e vagy
sem. A mai könyvkínálatot ismerve, főleg a nyugati országok íróinak
lefordított művei számíthatnak piacra. Ha valaki bemegy egy könyvesboltba,
akkor a "kommerszebb műfaj" területén szinte nem is talál magyar író által
írt anyagot. Mai szokás szerint - írói "nyugati" álnéven - már többen
próbáltak kisebb-nagyobb sikerrel publikálni, azonban az igazán
"befutottakon" kívül ez magyar "próbálkozónak" aligha sikerülhet manapság.
Mit tegyen hát az, aki mégis szeretné, hogy írása ennek ellenére könyv
formájában megjelenjen?
Két választása lehet:
Az első esetben saját erőből finanszírozza a könyv kiadását, azaz a
gépelési, szerkesztési munkát, a nyomdaköltséget, a terjesztést pedig maga
próbálja megoldani. Ez sajnos eléggé körülményes, ha az illetőnek nincsen
nyomdai előkészítési gyakorlata, ezenkívül költségigényes is. A megfelelő
szponzor megtalálása pedig szinte szélmalomharcnak tűnik.
A második esetben megpróbál a szerző összeállni más - hasonló cipőben
járó - publikálni vágyókkal. Ekkor a költségeket megoszthatják, azonban
osztozkodni kell a könyv birtokjogán.
Mindenképpen a második esetet tudnám ajánlani az érdeklődőknek, hiszen a
költségek így már tűrhetőek. A második eset kedvez a verses-, esszé- illetve
novellásköteteknek. Azonban ha valaki egy önálló regényt, vagy
szöveggyűjteményt szeretne kiadni, akkor sajnos ez a forma nem felel meg,
hiszen mások pénzére csak abban az esetben lehet "számítani", ha az ő
írásaik is szerepelnek a könyvben.
Mivel jómagam már túl vagyok pár tucat egyetemi jegyzet gondozásán (a
kézirattól egészen a kész könyvig), ezért látok lehetőséget arra, hogy
segítséget nyújtsak azoknak a magyar novellistáknak, akik nem bánnák (és
áldoznának is egy keveset) arra, hogy novellás kötetben megjelenjenek az
írásaik.
Mivel a Dimenzió szerkesztőségébe szinte csak sci-fi jellegű írások
érkeztek, ezért arra gondoltam, hogy az IQDEPO kiskönyvtára keretében az
első kötetet egy science-fiction novelláskötettel lehetne indítani.
Természetesen a későbbiekben más jellegű könyveket is meg lehetne
jelentetni.
Ötletemről beszélgettem Moldován István (A Magyar Elektronikus Könyvtár
munkatársa) barátommal, aki optimista ötletekkel látott el és a beszélgetés
végén derűsen megemlítette, hogy átvehetném Kuczka Péter helyét a GALAKTIKA
folyóirat szerkesztésében.
Az ötlet eléggé extrém, azonban jobban belegondolva, soha sem lehet
tudni, hogy a dolgok mivé fejlődhetnek, ha az ember komolyan veszi a
feladatát. Az tény, hogy a magyar írók (írópalánták) saját hazánkban nehezen
jutnak publikálási lehetőséghez, és ez tűrhetetlen. Ezen szeretnénk mi
változtatni!