''AZ IDEGEN SZONDA
R. Mac Govern amerikai tudós már régebben felvetette annak lehetőségét
(és ezt igen valószínűnek tartja), hogy idegen civilizációk már nemegyszer
küldtek űrszondákat Naprendszerünkbe; e gépi berendezések feltehetően
információkat gyűjtöttek a rendszer bolygóiról és talán rólunk, emberekről
is. Az információkat, "haza" sugározták. Mac Govern szerint ennek
bizonyítékai is vannak. Mindenekelőtt az, hogy a Föld környékén több ízben
olyan elektromágneses hullámokat fogtak fel, amelyeknek forrását nem
sikerült meghatározni.
Ez persze nem lehet elégséges bizonyíték, és a tudományos közvélemény nem
is fogadta el annak. Ám a tudós hipotéziseit váratlanul megerősítette Duncan
Lunan skót csillagász 1973-ban nyilvánosságra hozott állítása. De menjünk
időrendi sorrendben, hisz az ügynek elég régi előzményei vannak. Amióta a
rádiózás elterjedt a Földön, a szakemberek többször találkoztak olyan
jelenségekkel, amelyeket sokan a nem földi eredetű automatikus műhold
működésének tulajdonítanak.
1928-ban B. Van der Pol holland professzor a Philips-gyár specialistája
Carl Störmer norvég matematikussal Hollandia és Norvégia között rövidhullámú
rádióadóval végzett kísérleteket. A kisérletek egyik célja az ionoszféra
rádiójel-visszaverő képességének tanulmányozása volt. Október 11-én Van der
Pol a 31,4 méteres hullámhosszon 20 másodpercenként 3-3 rövid jelet
sugárzott; ezeket az ionoszféra visszaverte és Stanner Oslóban jól vette.
Ám ekkor... történt valami érthetetlen. A rádiójelek, ahogy "illik", a
másodperc egy-heted része alatt visszaverődtek a Földre és Oslóban - mint
említettem - jól vették őket. Azonban a vevőkészülék más jeleket is vett: a
Hollandiából küldött impulzusok több másodperces késéssel megismétlődtek. A
késések 8, 11, 15, 8, 13, 3, 8, 8, 8, 12, 15, 13, 8, 8 másodpercenként
követték egymást...
Október 24-én megismételték a kísérleteket. A jelek fura késései is
megismétlődtek, ugyanolyan időtartamokkal 8, 11, 15... stb. szekundumos
késésekkel.
Aztán évtizedekig csend volt ez ügyben. Mivel Van der Pol és Störmer nem
találták a jelenség magyarázatát, senki sem foglalkozott az üggyel.
1953. szeptember 14. és 17. között az angol televízió nézői érdekes és
merőben szokatlan dolgot tapasztaltak. E napokon ugyanis - többször
ismétlődve - a képernyőkön egy ismeretlen, idegen Adóállomás monoszkópja és
abban nevének rövidítése: KLEE jelent meg. A képet többen le is fotózták; az
idegen adás minden alkalommal elnyomta a helyi adókat, majd 2-3 perc múlva
eltűnt. Mivel bizonyos meteorológiai viszonyok között máskor is előfordult
már, hogy akár földrajzilag távoli állomások képe "bejön" a készülékek
képernyőjére, abban nem lett volna semmi szokatlan. De amikor utánanéztek
annak a bizonyos KLEE jelű adónak... Kiderült hogy az amerikai Texas állam
egyik houstoni tv állomásról van szó, azonban az-az adó három évvel
korábban, 1950-ben megszűnt és így természetesen a monoszkópját sem
sugározták többet. A brit állami televízió, a BBC nyomozást indított az
ügyben. Ennek eredményét (vagy inkább eredménytelenségét) hivatalos
közleményben így fogalmazták meg:
"Ami történt, teljesen ellenkezik a televízióadásokkal kapcsolatos
ismereteinkkel... Fizikai lehetetlenség, hogy a jelek véletlenül
visszatükröződtek volna valamelyik égitestről, minthogy az sem képzelhető
el, hogy három évig a Föld körül keringtek. Bármennyire különös is, csak azt
mondhatjuk: ezeket a jeleket értelmes lények szándékosan sugározták felénk
egy olyan pontról és olyan okokból, amelyeket ma nem tudunk meghatározni."
1960-ban ismét nekilendültek a kutatásoknak. Úgy látszik, szöget ütött a
tudósok fejében Nikola Tesla, a híres tudós és feltaláló nyilatkozata, aki a
Van der Pol-eset közzététele után kijelentette: a jelenség egy idegen
civilizáció tevékenységét jelentheti.
A legtöbbre Ronald Bracewell amerikai kutató, a Stanford Egyetem
Radioasztronómiai Intézet professzora jutott; azt állította, hogy a földi
rádiójeleket egy idegen mesterséges hold fogta fel, majd ismét kisugározta.
Ezzel a ténnyel akarta jelezni létét. Ám Bracewell tovább is lépett: a
késleltetés időadatai nem lehetnek véletlenszerűek - állította - és nem
csupán a szonda létét jelzik, hanem annál jóval többet: a késésekből talán
megállapíthatnánk, hogy kik, mikor és miért küldték ide azt az idegen
űrjárművet?
Bracewell a kód megfejtésével több évig kísérletezett, sikertelenül. Ám
D. Lunan csillagásznak több szerencséje (vagy kitartása?) volt.
Közleményeiben és a British Interplanetary Society előtt arról számolt be,
hogy a jeleket a visszaverődés sorrendjében és a késés nagysága szerint egy
grafikonon ábrázolta, az így létrejött rajz a Boötes csillagcsoport általunk
Epszilonnak nevezett csillagot ábrázolta.
Méghozzá úgy, ahogy az a Földről 12.600 évvel ezelőtt látszott. Lunan
ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szondát akkor és onnan küldték
ide. A feltevés fonalát tovább gombolyítva, a következő pontokra jutunk:
1. a szondát értelmes lények küldték ide, akiknek már tudomásuk lehetett
arról, hogy bolygónkon "hamarosan" kifejlődik a technikai
civilizáció, feltehetően létrejön majd az elektromágneses hullámok
átvitelén alapuló távközlés;
2. szándékukban állhatott (áll?) felvenni velünk a kapcsolatot, még
akkor is, ha arra egyelőre csak gépi úton, kissé felemás formában
kerülhet sor;
3. a szonda vagy műhold (az elnevezés lényegtelen; űrben tartózkodó
automata műszaki szerkezetről van szó) csaknem tizenháromezer éve
arra "vár" - arra lett beprogramozva -, hogy a Földről érkező
rádiójelekre reagáljon.
4. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a passzív jelvárás mellett aktív
próbálkozásokat is tegyen. Meglehet, a szonda időről időre
elektromágneses nyalábokkal bombázta a Földet, így próbálván hírt
adni magáról. Az adások azonban primitív őseink, a fáraók városai, a
római légiók, Cortez expedíciója vagy Napóleon idején értek a Födet,
tehát kárba vesztek. A szonda mindannyiszor "megértette", hogy még
nem jött el az alkalmas idő.
5. Amint a Földön megindult a rádiózás (Marconi., Popov és mások), a
szonda nyilván kapott szórványos jeleket, talán válaszolt is rájuk
azok késleltetett visszasugárzásával. De akkor oly kevés készülék
működött a Földön, hogy ezt az emberek észre sem vették. Erre csak a
huszadik század húszas éveinek végén, az általános és kiterjedt
rádiózás első szakaszában kerülhetett sor.
6. Ugyanakkor feltehető, hogy a szonda - a beléje kódolt utasításoknak
megfelelően - "Hazafelé" már jelezte, hogy létrejött a 12.600 éve
várt kapcsolat, a "megfigyelt bolygón" (vagyis: Földünkön) élő lények
átlépték a fejlődés egyik fontos küszöbét. Ha elfogadjuk azt a (még
korántsem biztos és erősen vitatott) állítást, hogy a szonda "Hazája"
a Boötes csillagcsoportban keresendő, akkor vegyük figyelembe a
következőket: a csillagcsoport Lunan által gyanított tagja, a Boötes
Epsziloni csillag 104 fényévre van a Földtől. A fénysebességgel
száguldó rádiójelek tehát a mi idő számításunk szerint 1928 (az első
"rádiókapcsolat" éve) + 104 = 2032-ben érkeznek oda, a válaszra és
ebből következően valamilyen reakcióra pedig a szondának - és így
nekünk is - újabb 104 évig: 2032 + 104 = 2136-ig kell várnunk!
7. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a szonda nem kizárólag
rádióadásokat, de tv-adók jeleiből formált képeket is
visszasugározhat, méghozzá a vételtől számított bármilyen hosszú idő
múlva is (így az ő számlájára írhatjuk a KLEE - monoszkóp nagy port
felvert esetét is), ezért a jövőben ezen a téren is számtalan
meglepetés érhet még bennünket;
8. de egyáltalán nem biztos, hogy erre hamarosan sor kerül.
Előfordulhat: a szondát úgy programozták be, hogy csak bizonyos
időnként végezzen ilyen jeladásokat. A "hallgatás" köztes szakaszai a
mi időszámításunk szerint 50, 100 vagy több évet is kitehetnek;
9. vagy éppenséggel a szonda máris elvégezte a rábízott feladatot, a
rólunk szóló hír útban van "hazafelé" és konstruktőrei szerint a
szondára nincs többé szükség. Az is lehet, hogy a beleépített
önmegsemmisítő szerkezet már működésbe lépett, és mire mi kijutunk az
űrbe, a szondának nyomát sem találjuk majd...
Teleki Péter magyar kutató szintén hajlamos a késleltetett
rádióvisszhangok forrásaként ezt a szondát feltételezni és érdekes cikkében
Lunanhoz hasonlóan javasolja: sugározzák vissza a szondának a Van der Pol-
féle jeleket, ez talán működésbe hozza a szonda bizonyos autómatikáját, ami
talán újabb, jóval teljesebb és persze éppen nekünk szánt információáradatot
indít el felénk. Ám fenti, pontokba szedett érvelésünk utolsó részeként
említettük, hogy az is egy lehetőség, hogy talán éppen ez a cselekedettünk
semmisítené meg a szondát, hiszen ebből az automatika is "megértené", hogy a
szondát felfedezték...
Az azonban biztos, hogy mint oly sok más határesetben, itt is sok még a
bizonytalan tényező. Egyáltalán nem biztos például, hogy a szondát csakugyan
a Boötes felől küldték - ezt csupán Lunan grafikonja alapján gyaníthatjuk.
Épp úgy lehet, hogy máshonnan jött sőt, még az is előfordulhat, hogy a
késések időadatait mi egészen másképpen értelmeztük - nem úgy, ahogy kellett
volna - és azok vagy egy teljesen más információt hordoznak - vagy
éppenséggel nem is jelentenek semmit. A megoldást talán nem ott kell
keresni. Az is lehet: a szonda nem tartózkodik itt csaknem tizenháromezer
éve (ez a szám csupán Lunan grafikonja és annak az akkori Boöteshez
hasonlósága miatt került be az ügybe), csupán éppen erre járt és 1928 és
1953 között tartózkodott valahol a közelben, de már ki tudja, merre
száguld...? Mindenesetre csábítóbbnak látszik persze az a feltételezés, hogy
itt van, csak ránk vár, csak miattunk küldték ide "valakik". Hogy ez azért
nem egészen alaptalan feltételezés, arra mutat szerintem dr. Ferencz Csaba
kandidátus sajtó-nyilatkozata.
A neves tudós az Ország-Világban összefoglalva a tényeket és Teleki
állításait is helyeselve, mindenképpen amellett tört lándzsát, hogy a
szondaügyben a rádiócsillagászati kutatásokat folytatni kell, hiszen könnyen
lehetséges: éppen így léphetünk végre kapcsolatba más civilizációkkal.
Nemere István