Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                              ''AZ IDEGEN SZONDA

   R.  Mac  Govern  amerikai tudós már régebben felvetette annak lehetőségét
(és  ezt  igen valószínűnek tartja), hogy idegen civilizációk már nemegyszer
küldtek   űrszondákat  Naprendszerünkbe;  e  gépi  berendezések  feltehetően
információkat  gyűjtöttek  a rendszer bolygóiról és talán rólunk, emberekről
is.   Az   információkat,   "haza"  sugározták.  Mac  Govern  szerint  ennek
bizonyítékai  is  vannak. Mindenekelőtt az, hogy a Föld környékén több ízben
olyan   elektromágneses  hullámokat  fogtak  fel,  amelyeknek  forrását  nem
sikerült meghatározni.

   Ez persze nem lehet elégséges bizonyíték, és a tudományos közvélemény nem
is fogadta el annak. Ám a tudós hipotéziseit váratlanul megerősítette Duncan
Lunan  skót  csillagász  1973-ban nyilvánosságra hozott állítása. De menjünk
időrendi  sorrendben,  hisz  az ügynek elég régi előzményei vannak. Amióta a
rádiózás  elterjedt  a  Földön,  a  szakemberek  többször  találkoztak olyan
jelenségekkel,  amelyeket  sokan  a  nem  földi  eredetű  automatikus műhold
működésének tulajdonítanak.

   1928-ban  B.  Van der Pol holland professzor a Philips-gyár specialistája
Carl Störmer norvég matematikussal Hollandia és Norvégia között rövidhullámú
rádióadóval  végzett  kísérleteket.  A  kisérletek egyik célja az ionoszféra
rádiójel-visszaverő  képességének tanulmányozása volt. Október 11-én Van der
Pol  a  31,4  méteres  hullámhosszon  20  másodpercenként  3-3  rövid  jelet
sugárzott; ezeket az ionoszféra visszaverte és Stanner Oslóban jól vette.

   Ám  ekkor...  történt  valami érthetetlen. A rádiójelek, ahogy "illik", a
másodperc  egy-heted  része  alatt visszaverődtek a Földre és Oslóban - mint
említettem  - jól vették őket. Azonban a vevőkészülék más jeleket is vett: a
Hollandiából  küldött impulzusok több másodperces késéssel megismétlődtek. A
késések  8,  11,  15,  8,  13,  3, 8, 8, 8, 12, 15, 13, 8, 8 másodpercenként
követték egymást...

   Október  24-én  megismételték  a  kísérleteket.  A  jelek fura késései is
megismétlődtek,  ugyanolyan  időtartamokkal  8,  11,  15... stb. szekundumos
késésekkel.

   Aztán  évtizedekig csend volt ez ügyben. Mivel Van der Pol és Störmer nem
találták a jelenség magyarázatát, senki sem foglalkozott az üggyel.

   1953.  szeptember  14.  és 17. között az angol televízió nézői érdekes és
merőben   szokatlan  dolgot  tapasztaltak.  E  napokon  ugyanis  -  többször
ismétlődve  - a képernyőkön egy ismeretlen, idegen Adóállomás monoszkópja és
abban nevének rövidítése: KLEE jelent meg. A képet többen le is fotózták; az
idegen  adás  minden alkalommal elnyomta a helyi adókat, majd 2-3 perc múlva
eltűnt.  Mivel  bizonyos meteorológiai viszonyok között máskor is előfordult
már,  hogy  akár  földrajzilag  távoli  állomások  képe "bejön" a készülékek
képernyőjére,  abban  nem  lett volna semmi szokatlan. De amikor utánanéztek
annak  a  bizonyos KLEE jelű adónak... Kiderült hogy az amerikai Texas állam
egyik  houstoni  tv  állomásról  van  szó,  azonban  az-az  adó  három évvel
korábban,   1950-ben  megszűnt  és  így  természetesen  a  monoszkópját  sem
sugározták  többet.  A  brit  állami  televízió, a BBC nyomozást indított az
ügyben.   Ennek   eredményét   (vagy  inkább  eredménytelenségét)  hivatalos
közleményben így fogalmazták meg:

   "Ami   történt,  teljesen  ellenkezik  a  televízióadásokkal  kapcsolatos
ismereteinkkel...   Fizikai   lehetetlenség,   hogy   a   jelek   véletlenül
visszatükröződtek  volna  valamelyik  égitestről, minthogy az sem képzelhető
el, hogy három évig a Föld körül keringtek. Bármennyire különös is, csak azt
mondhatjuk:  ezeket  a jeleket értelmes lények szándékosan sugározták felénk
egy olyan pontról és olyan okokból, amelyeket ma nem tudunk meghatározni."

   1960-ban  ismét nekilendültek a kutatásoknak. Úgy látszik, szöget ütött a
tudósok fejében Nikola Tesla, a híres tudós és feltaláló nyilatkozata, aki a
Van  der  Pol-eset  közzététele  után  kijelentette:  a  jelenség egy idegen
civilizáció tevékenységét jelentheti.

   A   legtöbbre  Ronald  Bracewell  amerikai  kutató,  a  Stanford  Egyetem
Radioasztronómiai  Intézet  professzora  jutott; azt állította, hogy a földi
rádiójeleket  egy idegen mesterséges hold fogta fel, majd ismét kisugározta.
Ezzel  a  ténnyel  akarta  jelezni  létét.  Ám Bracewell tovább is lépett: a
késleltetés  időadatai  nem  lehetnek  véletlenszerűek  - állította - és nem
csupán  a  szonda létét jelzik, hanem annál jóval többet: a késésekből talán
megállapíthatnánk,  hogy  kik,  mikor  és  miért  küldték  ide azt az idegen
űrjárművet?

   Bracewell  a  kód megfejtésével több évig kísérletezett, sikertelenül. Ám
D.   Lunan   csillagásznak   több   szerencséje   (vagy   kitartása?)  volt.
Közleményeiben  és  a British Interplanetary Society előtt arról számolt be,
hogy  a jeleket a visszaverődés sorrendjében és a késés nagysága szerint egy
grafikonon ábrázolta, az így létrejött rajz a Boötes csillagcsoport általunk
Epszilonnak nevezett csillagot ábrázolta.

   Méghozzá  úgy,  ahogy  az  a Földről 12.600 évvel ezelőtt látszott. Lunan
ebből  azt  a következtetést vonta le, hogy a szondát akkor és onnan küldték
ide. A feltevés fonalát tovább gombolyítva, a következő pontokra jutunk:

   1.  a szondát értelmes lények küldték ide, akiknek már tudomásuk lehetett
       arról,   hogy   bolygónkon   "hamarosan"   kifejlődik   a   technikai
       civilizáció,  feltehetően  létrejön  majd az elektromágneses hullámok
       átvitelén alapuló távközlés;

   2.  szándékukban  állhatott  (áll?)  felvenni  velünk a  kapcsolatot, még
       akkor  is,  ha  arra  egyelőre csak gépi úton, kissé felemás formában
       kerülhet sor;

   3.  a  szonda  vagy  műhold  (az  elnevezés lényegtelen; űrben tartózkodó
       automata  műszaki  szerkezetről  van  szó) csaknem tizenháromezer éve
       arra  "vár" -  arra lett  beprogramozva  -,  hogy  a  Földről  érkező
       rádiójelekre reagáljon.

   4.  Ez  azonban  nem  zárja ki azt, hogy a passzív jelvárás mellett aktív
       próbálkozásokat   is   tegyen.   Meglehet,   a  szonda  időről  időre
       elektromágneses  nyalábokkal  bombázta  a  Földet, így próbálván hírt
       adni  magáról. Az adások azonban primitív őseink, a fáraók városai, a
       római  légiók, Cortez expedíciója vagy Napóleon idején értek a Födet,
       tehát  kárba  vesztek.  A szonda mindannyiszor "megértette", hogy még
       nem jött el az alkalmas idő.

   5.  Amint  a  Földön  megindult  a rádiózás (Marconi., Popov és mások), a
       szonda  nyilván  kapott  szórványos jeleket, talán válaszolt is rájuk
       azok  késleltetett  visszasugárzásával.  De  akkor oly kevés készülék
       működött  a Földön, hogy ezt az emberek észre sem vették. Erre csak a
       huszadik  század  húszas  éveinek  végén,  az  általános és kiterjedt
       rádiózás első szakaszában kerülhetett sor.

   6.  Ugyanakkor  feltehető,  hogy a szonda - a beléje kódolt utasításoknak
       megfelelően  -  "Hazafelé"  már  jelezte, hogy létrejött a 12.600 éve
       várt kapcsolat, a "megfigyelt bolygón" (vagyis: Földünkön) élő lények
       átlépték  a  fejlődés egyik fontos küszöbét. Ha elfogadjuk azt a (még
       korántsem biztos és erősen vitatott) állítást, hogy a szonda "Hazája"
       a  Boötes  csillagcsoportban  keresendő,  akkor  vegyük  figyelembe a
       következőket:  a csillagcsoport Lunan által gyanított tagja, a Boötes
       Epsziloni  csillag  104  fényévre  van  a  Földtől. A fénysebességgel
       száguldó  rádiójelek tehát a mi idő számításunk szerint 1928 (az első
       "rádiókapcsolat"  éve)  +  104 = 2032-ben érkeznek oda, a válaszra és
       ebből  következően  valamilyen  reakcióra  pedig a szondának - és így
       nekünk is - újabb 104 évig: 2032 + 104 = 2136-ig kell várnunk!

   7.  Nem  szabad  elfelejteni  azt  sem,   hogy  a  szonda  nem  kizárólag
       rádióadásokat,    de    tv-adók    jeleiből    formált   képeket   is
       visszasugározhat,  méghozzá a vételtől számított bármilyen hosszú idő
       múlva  is  (így az ő számlájára írhatjuk a KLEE - monoszkóp nagy port
       felvert  esetét  is),  ezért  a  jövőben  ezen  a  téren is számtalan
       meglepetés érhet még bennünket;

   8.  de   egyáltalán   nem   biztos,   hogy   erre  hamarosan  sor  kerül.
       Előfordulhat:  a  szondát  úgy  programozták  be,  hogy csak bizonyos
       időnként végezzen ilyen jeladásokat. A "hallgatás" köztes szakaszai a
       mi időszámításunk szerint 50, 100 vagy több évet is kitehetnek;

   9.  vagy  éppenséggel  a  szonda  máris elvégezte a rábízott feladatot, a
       rólunk  szóló  hír  útban  van  "hazafelé" és konstruktőrei szerint a
       szondára  nincs  többé  szükség.  Az  is  lehet,  hogy  a beleépített
       önmegsemmisítő szerkezet már működésbe lépett, és mire mi kijutunk az
       űrbe, a szondának nyomát sem találjuk majd...

   Teleki    Péter   magyar   kutató   szintén   hajlamos   a   késleltetett
rádióvisszhangok  forrásaként ezt a szondát feltételezni és érdekes cikkében
Lunanhoz  hasonlóan  javasolja: sugározzák vissza a szondának a Van der Pol-
féle  jeleket, ez talán működésbe hozza a szonda bizonyos autómatikáját, ami
talán újabb, jóval teljesebb és persze éppen nekünk szánt információáradatot
indít  el  felénk.  Ám  fenti,  pontokba szedett érvelésünk utolsó részeként
említettük,  hogy  az is egy lehetőség, hogy talán éppen ez a cselekedettünk
semmisítené meg a szondát, hiszen ebből az automatika is "megértené", hogy a
szondát felfedezték...

   Az  azonban  biztos, hogy mint oly sok más határesetben, itt is sok még a
bizonytalan tényező. Egyáltalán nem biztos például, hogy a szondát csakugyan
a  Boötes  felől küldték - ezt csupán Lunan grafikonja alapján gyaníthatjuk.
Épp  úgy  lehet,  hogy  máshonnan  jött  sőt, még az is előfordulhat, hogy a
késések időadatait mi egészen másképpen értelmeztük - nem úgy, ahogy kellett
volna  -  és  azok  vagy  egy  teljesen  más  információt  hordoznak  - vagy
éppenséggel  nem  is  jelentenek  semmit.  A  megoldást  talán  nem ott kell
keresni.  Az  is  lehet: a szonda nem tartózkodik itt csaknem tizenháromezer
éve  (ez  a  szám  csupán  Lunan  grafikonja  és  annak  az akkori Boöteshez
hasonlósága  miatt  került  be  az ügybe), csupán éppen erre járt és 1928 és
1953  között  tartózkodott  valahol  a  közelben,  de  már  ki  tudja, merre
száguld...? Mindenesetre csábítóbbnak látszik persze az a feltételezés, hogy
itt  van,  csak ránk vár, csak miattunk küldték ide "valakik". Hogy ez azért
nem  egészen  alaptalan feltételezés, arra mutat szerintem dr. Ferencz Csaba
kandidátus sajtó-nyilatkozata.

   A  neves  tudós  az  Ország-Világban  összefoglalva  a tényeket és Teleki
állításait  is  helyeselve,  mindenképpen  amellett  tört  lándzsát,  hogy a
szondaügyben a rádiócsillagászati kutatásokat folytatni kell, hiszen könnyen
lehetséges: éppen így léphetünk végre kapcsolatba más civilizációkkal.

                                                               Nemere István
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.