''A TORTARÓZSAď0
Gyerekkoromban vidéken laktunk. A nagynénémék kertjében nőtt egy
lágyszárú, egynyári virág, amit tortarózsának hívtak, pedig botanikailag nem
volt köze a rózsákhoz, és nem is hasonlított hozzájuk. Elég nagy, lapos
korong alakú virágja volt, a napraforgóhoz hasonló. Én gyerekként, nyilván a
nevében lévő két t-hang meg a rózsa miatt, konzekvensen tearózsának hívtam,
pedig a többiek kinevettek érte. Valószínűleg épp a kinevetés miatt
jegyeztem meg úgy, hogy máig emlékszem rá.
Ez a történet első része. A második rész az egyetemen történt egy
angolórán. Olvastunk egy virágról, aminek senki nem tudta a magyar nevét. A
tanárnő kezdte magyarázni, hogy nagy, lapos korong alakú, a korong széléből
állnak ki a szirmai. Ekkor a mellettem ülő Dezső barátom egyszercsak
megszólalt: tearózsa! Aztán rögtön zavarba jött, hiszen ő is tudta, hogy a
leírás alapján az a virág semmiféle rózsához nem hasonlít. Nem is értette,
hogy jött a szájára. Nekem viszont beugrott a tortarózsa, rögtön az ő
bemondása után.
Mindebben az a különös, hogy a tortarózsa - tearózsa párhuzam annyira
csak az én számomra létezett, hogy bárki más részéről egy ilyen névtévesztés
igen valószínűtlen. Később kiderült, hogy Dezső - pesti gyerek lévén - azt a
tortarózsának nevezett virágot nem is ismerte. Sőt, én se gondoltam rá
tudatosan. Mindez talán azt jelenti, hogy a telepátia a tudattalan
informaciót is venni képes.
De azért utólag arra is gondolok: hátha egyszer régebben már elmeséltem
neki a gyerekkori sztorimat a két rózsáról, bár erre sem ő, sem én nem
emlékeztünk. Ha mégis így volt, akkor a tortarózsa nem telepátiával ugrott
be neki, hanem a saját tudattalan emlékeiből bukkant elő a virág leírása
nyomán.
(A beküldő nevét saját kérésére nem közöljük.)
(Forrás: ''http://www.ps.elte.hu/~aion)