''FIKUSZ EGYPERCESEIď0
Volt egy macskám. Éjszakára mindig kitettük aludni. Egyik este olyan
érzésem támadt, hogy ne engedjük ki a házból. Nem éreztem azt, hogy elüti
valami, vagy valami baja lesz. Csak azt, hogy ne engedjem ki. Vagyis azt
éreztem, hogy benn kellene tartsuk. De sajna kiengedtük. Éjjel elütötte egy
kocsi.
* * *
Valakivel nagyon szerettem volna találkozni Temesváron. Kevés volt az
esélye, hogy összefutunk, lévén nagy város. Egyszercsak éreztem, hogy "most"
kell elinduljak valamerre. És találkoztam vele.
* * *
Egy-másfél éve lakunk ebben a blokkban. Olyan érzésem támadt, hogy
feltétlenül meg kell látogassam a szomszédomat, kit valamennyire ismertem.
Mint halasztottam, de mindennap éreztem. Nemsokára (két hétre) rá, hogy
elkezdődtek ezek az érzések, meghalt az illető.
* * *
Szüleim autóval látogatóba jöttek hozzánk. Mint máskor is. Egész délután
nyugtalan voltam, éreztem, hogy defektet fognak kapni. Így is lett. Besült a
fékük az úton.
* * *
Egyik este 11-kor az az ötletem támadt, hogy egy "rossz" kocsival
induljak el Vásárhelyről Váradra. Csakhogy állandóan főtt fel és folyt el a
hűtővize a kocsinak, többször kiégett a hengerfej pakolása is. A tetejébe
tél volt. De én nagyon szerettem volna menni. Éreztem, hogy Váradig nem lesz
baj (250 km), így hát elindultam. Egy-két pokrócot betettem arra az esetre,
ha mégis úton maradnék, s irány Várad. S tényleg nem lett baj a kocsival.
Egyszer sem főtt fel a vize, pedig megmásztam a Feleket meg a Királyhágót
vele. Néha elment a fűtés, olyankor tüstént megálltam hallgatózni, hogy nem
rotyog-e a víz a hűtőben, de nem. Felejthetetlen élmény volt.
(A beküldő nevét saját kérésére nem közöljük.)
(Forrás: ''http://www.ps.elte.hu/~aion)