Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                             ''A JÓTÉKONY PIRULÁK

   Nagyon  sok  furcsa dolog van a világon. Itt vannak például az UFOk. Hogy
nem  egy  mai  modern  mítosszal  állunk szemben, arról teljes mértékben meg
vagyok  győződve.  Igen,  számomra már nem kérdés, hanem tény a földönkívüli
civilizációk  létezése.  Lassan  egy  évtizede  foglalkoztat  az UFO-kérdés.
Amikor  a nyolcvanas évek közepén, alig 13 évesen először kezembe került egy
UFO-észlelést  tartalmazó  újságcikk,  még  nem  tudtam, hogy az elkövetkező
években szinte minden szabadidőmet ennek a nagyon szép, ám csöppet sem hálás
témakör kutatásának fogom szentelni. Soha nem bántam meg! Betekinthettem egy
csodálatos  és  titkokkal  teli  világba,  amely  -  akár egy rabot - örökre
magához  bilincselt.  Rengeteg  érdekes  embert  ismertem  meg, akik akarva-
akaratlanul  szembe  találták  magukat  a  XX. század - s talán az emberiség
történelmének - legtitokzatosabb jelenségével.

   Fiatal  korom  ellenére  nem  a sci-fi filmek és írások gyakorolták rám a
legnagyobb  hatást,  hanem  olyan  nagyszerű  emberek  újságcikkei, mint dr.
Böszörményi  Nagy  Emil vagy a veszprémi Kaszás István. Ők voltak azok, akik
az  Ország-Világ  című  népszerű  hetilap  1976-os  számaiban  -  a kötelező
materialista    világnézettel   ravasz   módon   szembeszállva   -   először
szivárogtattak  be  a  köztudatba  fontos  adatokat és információkat az UFO-
jelenségről.  Mára  ezeknek  a  személyeknek  a  téma megismertetésében és a
magyar  UFO-kutatásban  betöltött  úttörő szerepe sajnos a feledés homályába
veszett.  (Csupán  Hargitai Károly és Keviczky Kálmán méltatta munkásságukat
eddig megjelent tanulmányaikban.)

   Az  akkori  és  mai  tudományos  álláspont  szerint  az  UFO-jelenség nem
létezik.  E kijelentés mélyrehatóbb vizsgálódások nélkül született meg, s ma
sem  túlságosan  sok  időt  fordítanak  a  téma kutatására azok a személyek,
akiknek  igazi  feladata lenne a probléma mielőbbi tisztázása. Kaszás István
az  Ország-Világ említett évfolyamában a Hozzászólás az UFO-vitához rovatban
a  vizsgálatok  pártatlanságára  hívta  fel  a figyelmet. "Kétségtelen, hogy
nehezebb,  gyakran  keresztülvihetetlen  feladat  egy  jelenség  állítólagos
létezése  helyett annak nemlétezését bebizonyítani, ez sem lehet oka azonban
annak   a   merev  elzárkózásnak,  amely  jelenleg  a  tudománynak  az  UFO-
elméletekhez  való  viszonyát  jellemzi.  Ami az előbbit illeti: a leginkább
célravezető  megoldás  ilyenkor az ellenfél érvelésének tárgyilagos, pontról
pontra   történő  cáfolata.  Az  UFO-kérdés  létező,  reális  probléma.  Nem
tekinthető  lezárt kérdésnek, ez idő szerint még nem adható rá egyértelmű és
megnyugtató válasz.

   "A megoldás - mint az igazi tudományos problémáké -
most is a tudományra vár!"

   A  cikksorozat  keretében  az  akkori  tudományos  élet egyik legkiválóbb
alakja,  a zseniális csillagász dr. Kulin György is kifejtette véleményét az
UFO-kérdésről.

   "4O   év  alatt  mintegy  tízezer  szenzációs  bejelentés  mögött  mindig
megtaláltuk   az   egyszerű  magyarázatot.  A  legszenzációsabb  bejelentést
tevőkkel   beszélgetve   perceken   belül   meg  lehetett  állapítani,  hogy
ismeretszintjük  a minimum alatt van. Az UFO-ról mint valódi jelenségről nem
vitázom, mert meggyőződésem, hogy ilyenek nem léteznek!"

   Tény,  hogy  tagadni  vagy  jókat  kacarászni egy-egy észlelésen könnyebb
dolog,  mint  elgondolkodni  azon,  vajon  tényleg  van-e  igazságtartalma a
történetnek.  Miért  van  az, hogy a világ különböző pontjain élő, egymásról
mit  sem tudó személyek ugyanarról a jelenségről számolnak be? Egy kollektív
képzelődés áldozatai lennének? A válasz egyszerű: nem!

   Az  UFO-jelenség létező fizikai jelenség. Látható, érzékelhető, különböző
technikai  eszközökkel  rögzíthető.  Ha  tényleg hallucinációkról vagy őrült
képzelgésekről   lenne  szó  (ahogy  ezt  sokan  állítják),  akkor  miképpen
lehetséges  mindez?  Nehéz  kérdés,  de nem mindenkinek. Nagy "azonosítóink"
mindenre tudnak magyarázattal szolgálni. (Hogy milyen szinten, azt döntse el
a Tisztelt Olvasó)

   A  rendszerváltás idején a sajtó számos szenzációs észlelésről számolt be
(néha  csak a példányszám növelésének érdekében), ezek közül is a legnagyobb
publicitást  a  kecskeméti laktanyában szolgálatot teljesítő honvéd ufonauta
észlelése  kapta.  (1989. augusztus 12.) A Békés megyében megjelenő Délkelet
című   újság   szellőztette   meg  először  az  esetet,  katonai  forrásokra
hivatkozva.

   A  megjelent  cikk akkora érdeklődést váltott ki, hogy a Magyar Televízió
november  13-án a Napzárta című műsorában részletesen foglalkozott nemcsak a
kiskatona  beszámolójával,  hanem  a  földönkívüli  élet lehetőségével is. A
jelenség  azonosítása  - felsőbb körökből - már akkor megtörtént. Elaludt és
UFO-val álmodott a kiskatona!

   Világos,  hiszen  az  UFO-k nem léteznek. A válasz pofon egyszerű, hiszen
mint  tudjuk  az  álom  és  a  valóság annyira egyforma dolog, hogy bármikor
összekeverhetjük, nem? Sajnálattal, a választ el kell utasítanom...

   A  másik  esemény  -  ahol ismételten kitett magáért néhány szakember - a
híres pápai észleléshez fűződik. Mint emlékezhetünk rá, 1989. november 24-én
Bazsó  Gyula  a  Pápai  Meteorológiai  Szolgálat ügyeletese több bejelentést
kapott   a   lakosságtól  az  égbolton  látható  különös  fényjelenségekről.
Értesítette  a  közeli honvédségi repülőteret, majd a szokásosnál is nagyobb
figyelemmel kísérte az égboltot. Mint később az MTI munkatársainak elmondta:
a  Göncölszekér  vonalában,  a  csillagok fényénél mintegy tízszer erősebben
világító, négy objektumot észlelt kb. 1500-2000 méter magasságban.

   Aznap  délután 4 órától este 10-ig szokványos kiképzési feladatot hajtott
végre  több  repülő.  K. Attila repülőezredes 5 órakor vette a repülésvezető
tiszt  kérését,  hogy  menjen  fel a toronyba, mivel egy be nem azonosítható
fénypontot   észlel,  ami  szerinte  néha  megmozdul.  Miután  megtekintette
távcsővel  a  jelenséget  ismételten  felszállt.  A feltételezett helyszínre
megérkezve  bekapcsolta  a  gép  fényszóróit. Ekkor jelezte a repülésvezető,
hogy a fényszórókhoz most már tud viszonyítani, amit látott, csillagfény!

   Nem mindenki tudott magyarázatot adni a látottakra. Mint később kiderült,
nemcsak  Bazsó  Gyula,  hanem  a  meteorológiai  radarok  is jelezték az égi
objektumokat.  (A Nagykanizsai Meteorológiai Állomás például "rendkívüli égi
jelenséget" tapasztalt az adott időpontban.)

   A  csillagfény elmélet csúfos kudarcot vallott. A szentgotthárd-farkasfai
állomás eseménynaplójában ugyanis a következő bejegyzés állt:

   "...  mi is rámértünk, valóban lehetett látni, rendkívül gyorsan mozgott.
Ezután  több  ilyen  tárgy  jelent  meg  (!)  a radarernyőn, mind határozott
mozgást mutatott."

   Azt   hiszen  ehhez  nem  kell  magyarázat,  de  aki  még  ezek  után  is
változatlanul  osztja a repülésirányító véleményét, annak ajánlom figyelmébe
egy  akkor  szolgálatot  teljesítő  katonai  meteorológus  hét évvel későbbi
nyilatkozatát.

   L. Zsolt százados 1989. november 24-én az esti órákban különleges, korong
alakú,  nagy  sebességgel  mozgó  tárgyakat  látott a lokátoron a délnyugati
szektorban .

   Három  nappal később H. Árpád Kaposváron levideózott egy gömb alakú, UFO-
t,  melyet  csillagászaink - véleményem szerint tévesen - a fényesen ragyogó
Jupiter bolygóval azonosítottak. A "mindenre van magyarázat" csúcspontját az
1991. január 18-i UFO-invázió jelentette.

   Mint  emlékezhetünk  rá,  akkor  éjjel  23  óra 14 perc és 23 óra 30 perc
között  az  ország  több pontján látták azt az UFO-t, amely komoly fejtörést
okozott  nemcsak  a  civil lakosságnak, de még a Honvédségnek és a MALÉV-nál
szolgálatot  teljesítő  személyeknek  is.  A leginkább üstökösre emlékeztető
UFO-kat alacsony magasságban észlelték, repülési irányuk is változatos volt.
Egy ország állt tanácstalanul az esemény előtt: vajon mi repkedett felettünk
négy   nappal   az   Öböl-háború  kitörése  után?  A  választ  (vagy  inkább
magyarázatot) csillagászaink adták meg, de hogy!

   Egyik  megyei lapunk közzétette egy okleveles csillagász tanulmányát UFO-
k, zöld emberkék - vagy valami más? címmel, magyarázatként.

   "Harminc  éve tartok csillagászati és űrkutatási előadásokat. Ezt a három
évtizedet  végigkísérte a vissza-visszatérő UFO-láz, néha szinte hisztérikus
formában.  Sokszor  tartottam e témáról előadásokat, szükségességének érzése
miatt  és  írtam  egy-két cikket is. Már a múlt év decemberében úgy éreztem,
ismét  fel  kellene  hívnom a figyelmet arra, hogy az elkövetkező hónapokban
feltehetően  megint  többet  hallunk  majd  ilyen híreket. Sok ember hetekig
képes beszélni UFO-król, zöld emberkékről, furcsa földönkívüli lényekről. Ez
sokak  figyelmét  elvonja  a hétköznapok sokasodó gondjairól, nehézségeiről,
segít  a  feszültségek  levezetésében.  Az  ilyen hírek szaporodása jótékony
pirulákként  hathat  és ezt problémákkal teli napjainkban talán nyugtatóknak
is tekinthetjük.

   A  január  18-i, péntek esti jelenség is jó példa erre. Ilyen alkalmakkor
"zöld  emberkék"  inváziójára,  idelátogató űrbéli lényekre gondolnak nagyon
sokan.

   Sajnos  én  nem  láttam,  pedig  nagyon érdekes lehetett. De láttam már a
szemtanúk  által  leírtakhoz  teljesen  hasonló  jelenségeket,  amelyeket  a
bolygóközi  térből  légkörünkbe  érkező  kisebb-nagyobb meteorok idéztek elő
80-100  km körüli magasságban. A nagyobb, feltűnőbb fényjelenséggel kísértek
a bolidák..."

   Ebből  az  UFO-ból - a változatosság kedvéért - így lett IFO. Vagy mégsem
ilyen egyszerű az egész? De nem ám!

   1991.  január  19-én  a Magyar Televízió tudósított először az esetről. A
megszólaltatott szavahihető szemtanúk a kecskeméti katonai repülőtéren akkor
éjjel szolgálatot teljesítő tisztek voltak. Sz. Péter hadnagy egy fényes égi
objektumról  számolt  be, amely a kifutópálya felett repült át 300-400 méter
(!) magasságban.

   A  másik  szemtanú  T.  Gábor  főhadnagy  szintén  300 méter magasságban,
300-400 km/h sebességgel látta elrepülni az objektumot. Az UFO-t a repülőtér
lokátorai  nem észlelték. A Ferihegyi repülőtér forgalomirányítója 23 óra 16
perckor  pillantotta meg a különös repülő tárgyat. Mivel neki nem volt adata
érkező  légijárműről,  felhívta  az  irányító szolgálatot, de ott sem tudtak
semmiről,  bár  a radaron látták a jelet. A tárgy eleje hosszúkás kabinszerű
valami  volt s mögötte narancssárga csóva húzódott. Körülbelül 600 méter (!)
magasan repült, sebessége 400 km/h lehetett.

   A  polgári megfigyelések összegzett adatai is megerősítették, hogy az UFO
igen  alacsonyan  repült.  Néha  a  mozgásában  is bekövetkeztek változások.
Előfordultak  hirtelen  irányváltoztatások,  sőt  ismert olyan eset, ahol az
objektum  megállt,  egyhelyben  lebegett!  Ezeket  az  adatokat  nem  vették
figyelembe  csillagászaink.  A  jelenséget  80  kilométeres  magasságban,  a
légkörünkbe   belépő   visszahulló   űrobjektum   (vagy  űrhulladék)  izzási
folyamatával hozták összefüggésbe.

   Hol  van  itt az objektivitás? A felsorolt példák jól bizonyították, hogy
az  azonosítás  nem  minden  esetben  sikeres.  Ha  az  egyszerű első típusú
találkozások  ennyi  rejtélyt  tartogatnak  a  számunkra, akkor mi a helyzet
azokban az esetekben, amikor az észlelők közeli találkozásokról számolnak be
földönkívüli lényekkel? Lehetséges mindez?

   Úgy  tűnik,  igen!  Kutatásaim  során számtalan eltérítést vizsgáltam ki,
melyekben alapvető logikai összefüggésekre bukkantam. A különböző, egymásról
mit   sem   tudó   észlelők  történeteiben  visszaköszönő  azonosságok  arra
késztettek,   hogy  a  meglévő  esetek  kiértékelésével  felállítsak  néhány
hipotézist a látogatók tevékenységével kapcsolatban.

   Ma  már  az  eltérítések  az UFO-kutatás fő kutatási irányvonalát képzik.
Mivel  ezek  a történetek adják a legtöbb információt az idegenekről, így az
önkéntes  szervezetek  és kutatók ezen esetek kivizsgálására szakosodtak. Az
első-   és   második  típusú  találkozások  jelentősége  ezáltal  jelentősen
lecsökkent, pedig tartogathatnak még meglepetéseket számunkra.

   Richard   Hall   1988-ban  megjelent  Uninvited  Guests  című  nagysikerű
könyvében tisztán és világosan rávilágít erre a kutatási problémára.

   "Még  ha  nincsenek  is  tetemek  és  az emberrablások sem valós, fizikai
esetek,  akkor  is  hatalmas  mennyiségű,  jól bizonyítható jelentés létezik
járműszerű,  emberekkel gyakran közeli kapcsolatba kerülő tárgyakról, melyek
rendkívüli manőverekre képesek és sok fizikai, élettani hatást okoznak. Ezek
a  háttérben  megbúvó,  a  kemény  magot  képviselő  UFO-beszámolók jelentik
elsősorban az igazi tudományos kihívást. Ezek nélkül semmi alapunk nem lenne
ahhoz, hogy komolyan vegyük az emberrablásokról szóló bejelentéseket."

   Teljes  mértékben  egyetértek  a  fenti  sorokkal. A nagy "emberrablások"
közepette   nem   szabad  elfeledkezni  a  kevesebb  információt  tartalmazó
esetekről  sem.  Visszatérve  az  eltérítésekre:  ma már tudjuk, hogy ez egy
rendkívül  nehezen bizonyítható témakör. Az embereket rövid ideig hatalmukba
kerítő,  különböző  vizsgálatokat  elvégző idegen lények mindent elkövetnek,
hogy tevékenységük titokban maradjon. Amiért csinálják és ahogyan csinálják,
az   számunkra   bámulatos.  A  technikai  felsőbbrendűségükön  túl  fejlett
pszichikai   tulajdonságaik   birtokában   képesek   úgy  elvégezni  egy-egy
feladatot,  hogy  az illető személy szinte semmit nem tud az egészről. Hibák
azonban náluk is előfordulnak s ezeket kihasználva egyre több fontos részlet
került  napvilágra.  Az  UFO-kutatás  egy  hatalmas puzzle, ahol az észlelők
beszámolói  a  képdarabkák,  s ebből nekünk, a téma önkéntes kutatóinak kell
egy teljes képet kirakni!

   Nehéz feladat, de nem lehetetlen... A hagyományos UFO-kutatás képviselője
vagyok. Kutatásaim során sem misztikával, sem ezoterikával nem foglalkoztam.
Igyekeztem  mindig  objektíven szemlélni az eseményeket, s minden lehetséges
módon  magyarázatot  találni  a  történtekre.  Tanulmányom az elmúlt években
kivizsgált  eseteim  legjavát  tartalmazza.  Feltevéseimet  igyekszem esetek
pontos ismertetéseivel alátámasztani, mintegy bizonyítékként. Hogy mindebben
lehet-e valami, azt döntse el Ön, Kedves Olvasó!

   A  világ  tele  van  megfejtésre  váró  rejtélyekkel.  Van amire találunk
magyarázatot,  van  amire  nem.  Az  ismeretlen megismerése évezredek óta az
emberek  legfőbb  vágya.  Az  őskortól  napjainkig  ez  az emberiség legfőbb
mozgatórugója.  Az  UFO-jelenség  létező  fizikai jelenség! Még akkor is, ha
csillagászunk   egyfajta   társadalmi   hisztériának   tekinti,  s  jótékony
pirulákként  a  stresszhatások  levezetéséhez  ajánlja!  Ezt  "vegye be" aki
akarja... Nincs még egy olyan téma, amely annyi megválaszolásra váló kérdést
tartogatna  számunkra,  mint  az  UFO-jelenség.  Lehet,  hogy tévedett Kant,
amikor papírra vetette a következő mondatot:

               "Kétféle csoda van: a csillagos ég felettünk és
                      az erkölcsi törvény bennünk..."!

                                                        Viszkok András Péter
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.