''A JÓTÉKONY PIRULÁK
Nagyon sok furcsa dolog van a világon. Itt vannak például az UFOk. Hogy
nem egy mai modern mítosszal állunk szemben, arról teljes mértékben meg
vagyok győződve. Igen, számomra már nem kérdés, hanem tény a földönkívüli
civilizációk létezése. Lassan egy évtizede foglalkoztat az UFO-kérdés.
Amikor a nyolcvanas évek közepén, alig 13 évesen először kezembe került egy
UFO-észlelést tartalmazó újságcikk, még nem tudtam, hogy az elkövetkező
években szinte minden szabadidőmet ennek a nagyon szép, ám csöppet sem hálás
témakör kutatásának fogom szentelni. Soha nem bántam meg! Betekinthettem egy
csodálatos és titkokkal teli világba, amely - akár egy rabot - örökre
magához bilincselt. Rengeteg érdekes embert ismertem meg, akik akarva-
akaratlanul szembe találták magukat a XX. század - s talán az emberiség
történelmének - legtitokzatosabb jelenségével.
Fiatal korom ellenére nem a sci-fi filmek és írások gyakorolták rám a
legnagyobb hatást, hanem olyan nagyszerű emberek újságcikkei, mint dr.
Böszörményi Nagy Emil vagy a veszprémi Kaszás István. Ők voltak azok, akik
az Ország-Világ című népszerű hetilap 1976-os számaiban - a kötelező
materialista világnézettel ravasz módon szembeszállva - először
szivárogtattak be a köztudatba fontos adatokat és információkat az UFO-
jelenségről. Mára ezeknek a személyeknek a téma megismertetésében és a
magyar UFO-kutatásban betöltött úttörő szerepe sajnos a feledés homályába
veszett. (Csupán Hargitai Károly és Keviczky Kálmán méltatta munkásságukat
eddig megjelent tanulmányaikban.)
Az akkori és mai tudományos álláspont szerint az UFO-jelenség nem
létezik. E kijelentés mélyrehatóbb vizsgálódások nélkül született meg, s ma
sem túlságosan sok időt fordítanak a téma kutatására azok a személyek,
akiknek igazi feladata lenne a probléma mielőbbi tisztázása. Kaszás István
az Ország-Világ említett évfolyamában a Hozzászólás az UFO-vitához rovatban
a vizsgálatok pártatlanságára hívta fel a figyelmet. "Kétségtelen, hogy
nehezebb, gyakran keresztülvihetetlen feladat egy jelenség állítólagos
létezése helyett annak nemlétezését bebizonyítani, ez sem lehet oka azonban
annak a merev elzárkózásnak, amely jelenleg a tudománynak az UFO-
elméletekhez való viszonyát jellemzi. Ami az előbbit illeti: a leginkább
célravezető megoldás ilyenkor az ellenfél érvelésének tárgyilagos, pontról
pontra történő cáfolata. Az UFO-kérdés létező, reális probléma. Nem
tekinthető lezárt kérdésnek, ez idő szerint még nem adható rá egyértelmű és
megnyugtató válasz.
"A megoldás - mint az igazi tudományos problémáké -
most is a tudományra vár!"
A cikksorozat keretében az akkori tudományos élet egyik legkiválóbb
alakja, a zseniális csillagász dr. Kulin György is kifejtette véleményét az
UFO-kérdésről.
"4O év alatt mintegy tízezer szenzációs bejelentés mögött mindig
megtaláltuk az egyszerű magyarázatot. A legszenzációsabb bejelentést
tevőkkel beszélgetve perceken belül meg lehetett állapítani, hogy
ismeretszintjük a minimum alatt van. Az UFO-ról mint valódi jelenségről nem
vitázom, mert meggyőződésem, hogy ilyenek nem léteznek!"
Tény, hogy tagadni vagy jókat kacarászni egy-egy észlelésen könnyebb
dolog, mint elgondolkodni azon, vajon tényleg van-e igazságtartalma a
történetnek. Miért van az, hogy a világ különböző pontjain élő, egymásról
mit sem tudó személyek ugyanarról a jelenségről számolnak be? Egy kollektív
képzelődés áldozatai lennének? A válasz egyszerű: nem!
Az UFO-jelenség létező fizikai jelenség. Látható, érzékelhető, különböző
technikai eszközökkel rögzíthető. Ha tényleg hallucinációkról vagy őrült
képzelgésekről lenne szó (ahogy ezt sokan állítják), akkor miképpen
lehetséges mindez? Nehéz kérdés, de nem mindenkinek. Nagy "azonosítóink"
mindenre tudnak magyarázattal szolgálni. (Hogy milyen szinten, azt döntse el
a Tisztelt Olvasó)
A rendszerváltás idején a sajtó számos szenzációs észlelésről számolt be
(néha csak a példányszám növelésének érdekében), ezek közül is a legnagyobb
publicitást a kecskeméti laktanyában szolgálatot teljesítő honvéd ufonauta
észlelése kapta. (1989. augusztus 12.) A Békés megyében megjelenő Délkelet
című újság szellőztette meg először az esetet, katonai forrásokra
hivatkozva.
A megjelent cikk akkora érdeklődést váltott ki, hogy a Magyar Televízió
november 13-án a Napzárta című műsorában részletesen foglalkozott nemcsak a
kiskatona beszámolójával, hanem a földönkívüli élet lehetőségével is. A
jelenség azonosítása - felsőbb körökből - már akkor megtörtént. Elaludt és
UFO-val álmodott a kiskatona!
Világos, hiszen az UFO-k nem léteznek. A válasz pofon egyszerű, hiszen
mint tudjuk az álom és a valóság annyira egyforma dolog, hogy bármikor
összekeverhetjük, nem? Sajnálattal, a választ el kell utasítanom...
A másik esemény - ahol ismételten kitett magáért néhány szakember - a
híres pápai észleléshez fűződik. Mint emlékezhetünk rá, 1989. november 24-én
Bazsó Gyula a Pápai Meteorológiai Szolgálat ügyeletese több bejelentést
kapott a lakosságtól az égbolton látható különös fényjelenségekről.
Értesítette a közeli honvédségi repülőteret, majd a szokásosnál is nagyobb
figyelemmel kísérte az égboltot. Mint később az MTI munkatársainak elmondta:
a Göncölszekér vonalában, a csillagok fényénél mintegy tízszer erősebben
világító, négy objektumot észlelt kb. 1500-2000 méter magasságban.
Aznap délután 4 órától este 10-ig szokványos kiképzési feladatot hajtott
végre több repülő. K. Attila repülőezredes 5 órakor vette a repülésvezető
tiszt kérését, hogy menjen fel a toronyba, mivel egy be nem azonosítható
fénypontot észlel, ami szerinte néha megmozdul. Miután megtekintette
távcsővel a jelenséget ismételten felszállt. A feltételezett helyszínre
megérkezve bekapcsolta a gép fényszóróit. Ekkor jelezte a repülésvezető,
hogy a fényszórókhoz most már tud viszonyítani, amit látott, csillagfény!
Nem mindenki tudott magyarázatot adni a látottakra. Mint később kiderült,
nemcsak Bazsó Gyula, hanem a meteorológiai radarok is jelezték az égi
objektumokat. (A Nagykanizsai Meteorológiai Állomás például "rendkívüli égi
jelenséget" tapasztalt az adott időpontban.)
A csillagfény elmélet csúfos kudarcot vallott. A szentgotthárd-farkasfai
állomás eseménynaplójában ugyanis a következő bejegyzés állt:
"... mi is rámértünk, valóban lehetett látni, rendkívül gyorsan mozgott.
Ezután több ilyen tárgy jelent meg (!) a radarernyőn, mind határozott
mozgást mutatott."
Azt hiszen ehhez nem kell magyarázat, de aki még ezek után is
változatlanul osztja a repülésirányító véleményét, annak ajánlom figyelmébe
egy akkor szolgálatot teljesítő katonai meteorológus hét évvel későbbi
nyilatkozatát.
L. Zsolt százados 1989. november 24-én az esti órákban különleges, korong
alakú, nagy sebességgel mozgó tárgyakat látott a lokátoron a délnyugati
szektorban .
Három nappal később H. Árpád Kaposváron levideózott egy gömb alakú, UFO-
t, melyet csillagászaink - véleményem szerint tévesen - a fényesen ragyogó
Jupiter bolygóval azonosítottak. A "mindenre van magyarázat" csúcspontját az
1991. január 18-i UFO-invázió jelentette.
Mint emlékezhetünk rá, akkor éjjel 23 óra 14 perc és 23 óra 30 perc
között az ország több pontján látták azt az UFO-t, amely komoly fejtörést
okozott nemcsak a civil lakosságnak, de még a Honvédségnek és a MALÉV-nál
szolgálatot teljesítő személyeknek is. A leginkább üstökösre emlékeztető
UFO-kat alacsony magasságban észlelték, repülési irányuk is változatos volt.
Egy ország állt tanácstalanul az esemény előtt: vajon mi repkedett felettünk
négy nappal az Öböl-háború kitörése után? A választ (vagy inkább
magyarázatot) csillagászaink adták meg, de hogy!
Egyik megyei lapunk közzétette egy okleveles csillagász tanulmányát UFO-
k, zöld emberkék - vagy valami más? címmel, magyarázatként.
"Harminc éve tartok csillagászati és űrkutatási előadásokat. Ezt a három
évtizedet végigkísérte a vissza-visszatérő UFO-láz, néha szinte hisztérikus
formában. Sokszor tartottam e témáról előadásokat, szükségességének érzése
miatt és írtam egy-két cikket is. Már a múlt év decemberében úgy éreztem,
ismét fel kellene hívnom a figyelmet arra, hogy az elkövetkező hónapokban
feltehetően megint többet hallunk majd ilyen híreket. Sok ember hetekig
képes beszélni UFO-król, zöld emberkékről, furcsa földönkívüli lényekről. Ez
sokak figyelmét elvonja a hétköznapok sokasodó gondjairól, nehézségeiről,
segít a feszültségek levezetésében. Az ilyen hírek szaporodása jótékony
pirulákként hathat és ezt problémákkal teli napjainkban talán nyugtatóknak
is tekinthetjük.
A január 18-i, péntek esti jelenség is jó példa erre. Ilyen alkalmakkor
"zöld emberkék" inváziójára, idelátogató űrbéli lényekre gondolnak nagyon
sokan.
Sajnos én nem láttam, pedig nagyon érdekes lehetett. De láttam már a
szemtanúk által leírtakhoz teljesen hasonló jelenségeket, amelyeket a
bolygóközi térből légkörünkbe érkező kisebb-nagyobb meteorok idéztek elő
80-100 km körüli magasságban. A nagyobb, feltűnőbb fényjelenséggel kísértek
a bolidák..."
Ebből az UFO-ból - a változatosság kedvéért - így lett IFO. Vagy mégsem
ilyen egyszerű az egész? De nem ám!
1991. január 19-én a Magyar Televízió tudósított először az esetről. A
megszólaltatott szavahihető szemtanúk a kecskeméti katonai repülőtéren akkor
éjjel szolgálatot teljesítő tisztek voltak. Sz. Péter hadnagy egy fényes égi
objektumról számolt be, amely a kifutópálya felett repült át 300-400 méter
(!) magasságban.
A másik szemtanú T. Gábor főhadnagy szintén 300 méter magasságban,
300-400 km/h sebességgel látta elrepülni az objektumot. Az UFO-t a repülőtér
lokátorai nem észlelték. A Ferihegyi repülőtér forgalomirányítója 23 óra 16
perckor pillantotta meg a különös repülő tárgyat. Mivel neki nem volt adata
érkező légijárműről, felhívta az irányító szolgálatot, de ott sem tudtak
semmiről, bár a radaron látták a jelet. A tárgy eleje hosszúkás kabinszerű
valami volt s mögötte narancssárga csóva húzódott. Körülbelül 600 méter (!)
magasan repült, sebessége 400 km/h lehetett.
A polgári megfigyelések összegzett adatai is megerősítették, hogy az UFO
igen alacsonyan repült. Néha a mozgásában is bekövetkeztek változások.
Előfordultak hirtelen irányváltoztatások, sőt ismert olyan eset, ahol az
objektum megállt, egyhelyben lebegett! Ezeket az adatokat nem vették
figyelembe csillagászaink. A jelenséget 80 kilométeres magasságban, a
légkörünkbe belépő visszahulló űrobjektum (vagy űrhulladék) izzási
folyamatával hozták összefüggésbe.
Hol van itt az objektivitás? A felsorolt példák jól bizonyították, hogy
az azonosítás nem minden esetben sikeres. Ha az egyszerű első típusú
találkozások ennyi rejtélyt tartogatnak a számunkra, akkor mi a helyzet
azokban az esetekben, amikor az észlelők közeli találkozásokról számolnak be
földönkívüli lényekkel? Lehetséges mindez?
Úgy tűnik, igen! Kutatásaim során számtalan eltérítést vizsgáltam ki,
melyekben alapvető logikai összefüggésekre bukkantam. A különböző, egymásról
mit sem tudó észlelők történeteiben visszaköszönő azonosságok arra
késztettek, hogy a meglévő esetek kiértékelésével felállítsak néhány
hipotézist a látogatók tevékenységével kapcsolatban.
Ma már az eltérítések az UFO-kutatás fő kutatási irányvonalát képzik.
Mivel ezek a történetek adják a legtöbb információt az idegenekről, így az
önkéntes szervezetek és kutatók ezen esetek kivizsgálására szakosodtak. Az
első- és második típusú találkozások jelentősége ezáltal jelentősen
lecsökkent, pedig tartogathatnak még meglepetéseket számunkra.
Richard Hall 1988-ban megjelent Uninvited Guests című nagysikerű
könyvében tisztán és világosan rávilágít erre a kutatási problémára.
"Még ha nincsenek is tetemek és az emberrablások sem valós, fizikai
esetek, akkor is hatalmas mennyiségű, jól bizonyítható jelentés létezik
járműszerű, emberekkel gyakran közeli kapcsolatba kerülő tárgyakról, melyek
rendkívüli manőverekre képesek és sok fizikai, élettani hatást okoznak. Ezek
a háttérben megbúvó, a kemény magot képviselő UFO-beszámolók jelentik
elsősorban az igazi tudományos kihívást. Ezek nélkül semmi alapunk nem lenne
ahhoz, hogy komolyan vegyük az emberrablásokról szóló bejelentéseket."
Teljes mértékben egyetértek a fenti sorokkal. A nagy "emberrablások"
közepette nem szabad elfeledkezni a kevesebb információt tartalmazó
esetekről sem. Visszatérve az eltérítésekre: ma már tudjuk, hogy ez egy
rendkívül nehezen bizonyítható témakör. Az embereket rövid ideig hatalmukba
kerítő, különböző vizsgálatokat elvégző idegen lények mindent elkövetnek,
hogy tevékenységük titokban maradjon. Amiért csinálják és ahogyan csinálják,
az számunkra bámulatos. A technikai felsőbbrendűségükön túl fejlett
pszichikai tulajdonságaik birtokában képesek úgy elvégezni egy-egy
feladatot, hogy az illető személy szinte semmit nem tud az egészről. Hibák
azonban náluk is előfordulnak s ezeket kihasználva egyre több fontos részlet
került napvilágra. Az UFO-kutatás egy hatalmas puzzle, ahol az észlelők
beszámolói a képdarabkák, s ebből nekünk, a téma önkéntes kutatóinak kell
egy teljes képet kirakni!
Nehéz feladat, de nem lehetetlen... A hagyományos UFO-kutatás képviselője
vagyok. Kutatásaim során sem misztikával, sem ezoterikával nem foglalkoztam.
Igyekeztem mindig objektíven szemlélni az eseményeket, s minden lehetséges
módon magyarázatot találni a történtekre. Tanulmányom az elmúlt években
kivizsgált eseteim legjavát tartalmazza. Feltevéseimet igyekszem esetek
pontos ismertetéseivel alátámasztani, mintegy bizonyítékként. Hogy mindebben
lehet-e valami, azt döntse el Ön, Kedves Olvasó!
A világ tele van megfejtésre váró rejtélyekkel. Van amire találunk
magyarázatot, van amire nem. Az ismeretlen megismerése évezredek óta az
emberek legfőbb vágya. Az őskortól napjainkig ez az emberiség legfőbb
mozgatórugója. Az UFO-jelenség létező fizikai jelenség! Még akkor is, ha
csillagászunk egyfajta társadalmi hisztériának tekinti, s jótékony
pirulákként a stresszhatások levezetéséhez ajánlja! Ezt "vegye be" aki
akarja... Nincs még egy olyan téma, amely annyi megválaszolásra váló kérdést
tartogatna számunkra, mint az UFO-jelenség. Lehet, hogy tévedett Kant,
amikor papírra vetette a következő mondatot:
"Kétféle csoda van: a csillagos ég felettünk és
az erkölcsi törvény bennünk..."!
Viszkok András Péter