''ÁTOK ÜL E FALAKON!
Mostanában sokat lehet hallani az egri kórházban történt, szinte már
tömegesnek mondható rákos megbetegedésről. Ez a sajátos "járvány" az elmúlt
évtizedekben titokzatos módon csak az ott dolgozókat támadta meg.
Sokakban felmerült az átok lehetősége is. Nem állíthatjuk, természetesen,
hogy ilyesmiről van szó Egerben; hiszen az átlagosnál nagyobb mérvű
megbetegedésnek természetes oka is lehet. Még az is elképzelhető, hogy a
talajból jön valamilyen káros sugárzás, de nem zárható ki az sem, hogy más
baj van Egerben.
Mert ismeretes ilyen példa a világból. Európában már századokkal ezelőtt
észrevették - és a huszadik században több (szak)könyvet is írtak a
jelenségről -, hogy vannak olyan építmények, vagy pontok a kontinens
felszínén, amelyek "meg vannak átkozva", és ott semmi sem úgy történik, mint
máshol.
Számos olyan épületet tartanak számon, amelynek a története eleve valami
rosszat sugároz magából. Voltak házak, amelyek folyton szerencsétlenül
jártak: tűzvész pusztította őket, árvíz mosta el, néha pedig
megmagyarázhatatlan okból leomlottak vagy más módon pusztultak el.
Sok házban a benne élők voltak szerencsétlenek. Tudunk olyan olasz
épületről, amelynek rossz hatása csak abban mutatkozott meg, hogy
létezésének százötven éve alatt egyetlen fiatal női lakója sem tudott
férjhez menni, mert minden udvarlót végzetes baleset ért, vagy a kérőknek
nyoma veszett. Ez még elviselhető, mert ha a bent lakó kisasszony
elköltözött, másutt vidáman férjhez mehetett.
Sokkal rosszabb, ha az épület bajt, betegséget hoz a benne élőre. Csak
Párizsban mintegy négyszáz olyan házat derítettek fel, amelyben "valami
lehet". Ugyanis a régi és újabb rendőrségi krónikák, a mentők jelentése,
kórházak és orvosok leírása és egyéb dokumentum alapján kiderült, hogy
bizonyos korszakokban a milliós fővárosban zajló legtöbb megbetegedés,
baleset, bűntény hetven százaléka ehhez a négyszáz házhoz kapcsolódott!
Párizs külvárosában, Passyban áll egy villa, amely az első világháború
előtt épült. Lakói közül a nyolcvanas évekig tizenöt személy halt meg
rákban, hatan megőrültek, kettő pedig öngyilkos lett. Egyazon házban
huszonhárom ilyen eset, hetven év alatt - ez azért kicsit sok ahhoz, hogy
csupán a véletlennel lehessen magyarázni!
Megfigyelték azt is, hogy némelyik házat egyszerűen lehetetlen eladni.
Ingatlanügynökök tudnának mesélni erről. De ők hallgatnak, mert az ilyen ház
általában kudarcot jelent nekik. Így hát ez is tudományos kutatás
eredményeképpen derült ki. A paradolgokkal foglakozó személyek által
gyűjtött adatok szerint az eladásra kínált házak (sohasem telkek!)
körülbelül egy-másfél százaléka ilyen. A rejtélyes, önmagában valamilyen
meghatározhatatlan taszító erőt hordozó épület szinte riasztja a vásárlókat.
Bár kívülről nagyon tetszik nekik, belépve megváltozik a szándékuk. Némelyik
vevő el is mondja, hogy valamiféle meghatározhatatlan ellenérzés keletkezett
benne, valami eltaszította a megvételtől. A hosszabb tartózkodást sem bírnák
ki e falak között, nemhogy állandó ottlétet.
Sokan vélik úgy, hogy ezekben a házakban - vagy a ház helyén - valaha
régen erőszakos cselekmény történt, ennek létezhet máig élő hatása. De az
újabb kutatások arra derítettek fényt, hogy voltaképpen íminden olyan
épülettel "baj" lehet, amelyet nem lakás céljára építettek.
Ezért nem tanácsos megvásárolni olyan ingatlant, amely valaha kolostor
volt. A "különleges rendeltetésű" épületek közé sorolható a templom és a
kápolna is. Valószínűleg ugyanez a helyzet az egykori - ám később
átalakított - kórházakkal és árvaházakkal is. Itt egyértelműen a benne
tartózkodók sok szenvedése okozza a kellemetlen hatást. Ugyanez a helyzet a
börtönnel és kaszárnyával is. Állítólag, aki ilyen épületben lakik, mindig
érez valami kellemetlenséget, de idővel megszokja, és később már nem is
fordul meg a fejében, hogy talán boldogabb, egészségesebb lenne, ha nem ott
lakna.
Hasonlóképpen nem jó egykori vendégfogadóból vagy kisebb szállodából
átalakított lakóépületbe költözni. Nem is szólva a nyilvánosházakról és
orvosi rendelőkről. Mert állítólag ezek sem hoznak szerencsét.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét, 1999/1. szám)