''ELTITKOLT BIZONYÍTÉK
A történet nem ma kezdődött; legalább száz éve tart, és nem látni a
végét. A Darwint követő korabeli és a mai neodarwinisták egybehangóan
vallják, hogy az ember fejlődése - természetesen evolúció útján - nem is
olyan régen érte el a mai szintet.
Az senkit nem zavar közülük, hogy ezt a fokozatos fejlődést sem az
állatvilágban, sem az emberi csontokon nem tudják kimutatni, és amint azt
szellemesen mondta az egyik antidarwinista: a darwinizmus úgynevezett
bizonyítékai elférnek egy biliárdasztalon...
Egyre erősebb - szerencsére már tudományos körökben is - az a felfogás,
hogy hiba volt általánosan elfogadni, afféle bizonyításra nem szoruló,
tudományos alapigazságként kezelni a darwinizmust. Egyre több bizonyíték
kerül elő, amely egyértelműen azt hirdeti: az ember mint faj és mint
civilizáció sokkal, de sokkal régibb annál, ahogyan ezen tan nevében
tanítják.
Franciaországban a 18. században mély kőbányai rétegekben találtak több
olyan szerszámot, amely nem hasonlított egyetlen későbbi kor eszközére sem.
1831-ben Philadelphiában több millió éves rétegek alól ástak ki köveket,
amelyeken betűk voltak láthatók. Másutt emberkéz által vésett írásjelek
ékesítették a szintén igen régi köveket.
1844-ben vasszöget leltek a devonkori kőrétegben. Annak az eszköznek
háromszázhatvan-négyszázmillió évvel korábban kellett odakerülnie! Pedig még
az antidarwinisták sem állítják, hogy ilyen régi lenne az ember és
kultúrája. De akkor kié volt az a szög? Tudományos lapok számoltak be
akkoriban arról a fémvázáról, amelyet hatszázmillió éves kőzetből
robbantottak ki véletlenül, szintén Amerikában (Dorchester). 1861-ben az
egyik francia bánya lignitrétegében szemmel láthatóan emberkéz által
formázott kőgolyót leltek hatszáz méter mélyen. A kőzet mintegy ötvenmillió
éves volt.
1891-ben szintén Amerikában különösen szép és szokatlanul megmunkált
aranyláncot találtak a széteső karbonkori széntömbben. Nyolckarátos arany
volt, súlya tizenkét gramm, és látszott a helye is, ahogyan belemélyedt a
széntömbbe. Az a réteg, amelyből előkerült, kétszázhatvan-
háromszázhúszmillió éves lehetett. A láncnak mindenképpen azelőtt kellett a
rétegbe kerülnie, mielőtt az szenesedni kezdett. De találtak ilyesmit később
is, már a huszadik században. 1912-ben szétvertek egy oklahomai bányából
származó széndarabot, hogy beférjen a kazán ajtaján. Az egyik darabban
vaskelyhet találtak, megmaradt a lenyomata is a szénben. Amint azt a tudósok
megállapították, akkoriban abban a bányában háromszáztizenkétmillió éves
rétegből fejtették a szenet.
1968-ban két francia kutató jelentette, hogy krétakori mészkőben azonos
formájú, de különböző méretű fémcsöveket találtak. Az esetről tudományos
leírás is készült (William Corliss: Ancien Man). A csövek majdnem ovális
alakúak, és szemlátomást emberkéz művei, összecsúsztathatók, de nem tudni,
milyen célból, kik, mikor és hogyan készítették őket. A koruk hatvanötmillió
év!
Utah államban 1968-ban cipőtalplenyomatot fedeztek fel a réges-régen
megkövesedett agyagpala rétegben. A szakszerű leírás még arra is
figyelmeztet, hogy jobblábas a lenyomat, és a sarka jó néhány milliméterrel
mélyebben nyomódott a talajba, mint a talpa. Mellesleg nem ez az egyetlen
ilyen lelet, még Amerikában sem. Az utahi talpnyom, vagyis a palaréteg kora
mintegy ötszázkilencvenmillió év!
Sok hasonló leletről tudunk még. Jogos az olvasó kérdése: ezkről miért
nem olvashat a tudományos művkbn? Ha a kutató ilyenek iránt érdeklődik, nem
mutatják meg neeki, elzárva tartják a múzeumokban, "hamisitvány" vagy
"kuriózum" címszó alatt. Ezeket soha nem állítják ki. Hasonlóképpen azokat a
fémgömböket sem, amelyekeen sajátos vízszintes rovátkák és pontszerű jelek
láthatók, és amlyek közül több mint százat találtak az elmúlt évtizedekben a
dél-afrikai bányákban.
Érthető, miért nem dicsekedhetnek velük azok, akik szerint az ember
értelmes cselekvése alig száz- vagy kétszázezer éve kezdődött, és maga az
emberi nem is csak egy-kétmillió éves...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/44. szám)