''DARWIN ELLENZŐI
Darwint és az általa állítólag felfedezett törvényeket, sőt az egész
evolúciós elméletet nagyon sokan, sokféleképpen támadják manapság. Az
átlagember erről már csak azért sem tud szinte semmit, mert az efféle
információt a tudományos népszerűsítő sajtó elhallgatja. Ha pedig közöl egy-
egy cikket az evolúció védelmében, netán támadja a szerző könyvét, akkor a
másik tudósnak nem adatik meg a válasz joga - mint tette ezt nemrégen egyik
napilapunk egy antidarwinista mű kapcsán.
Darwin ellenzői lassan két évtizede tartoznak szoros szövetségbe. Most
nem a teremtéspártiakról beszélünk - bár köztük is akadnak sokdiplomás
emberek, akiknek tudományos érveik is vannak a teremtés eszméje mellett! -,
hanem olyan tudósokról, akik szigorúan tudományos alapon közelítik meg a
kérdést. Már csak azért is, mert az evolúciót támadók között akadnak Nobel-
díjas természettudósok is!
A Darwint megcáfoló, érvekkel hadakozó és igencsak elgondolkoztató
könyvek sorában most nálunk is napvilágot látott egy. (Már nem az első ilyen
témájú kiadvány magyar nyelven.) Gondolom, kevesen hallották eddig Siku
Andrea matematikus-fizikus nevét, aki igen otthonos a biológia területén is.
A fiatal tudós olyan könyvet írt Inverz evolúció címmel, amely közérthetően,
röviden és hatásosan foglalja össze, miért nem lehet érvényes Darwin
agyonreklámozott elmélete?
Igazuk van azoknak - derül ki a műből -, akik szerint ha Darwin ma
jelentkezne valamelyik egyetemen vagy akadémián, avagy tudományos
könyvkiadónál kéziratával, egyszerűen kinevetnék és elkergetnék. Manapság
ugyanis már nem lehet behatolni a tudomány sáncai közé ennyire szedett-
vedett, érvekkel és tényekkel alá nem támasztott művel. Igen, bármennyire is
csodálkoznak, az evolúció mellett igen kevés érv szól, Darwin elmélete a
valóságban nem bizonyosodott be alapja nincs.
Hogy akkor mégis miért tanítják a világ számos egyetemén, miért állítja a
tudományos világ, hogy egész élővilágunk és az ember fejlődése is eszerint
zajlott le? Ez már nem tudományos kérdés inkább az emberek becsaphatóságának
tárgykörébe tartozik. Siku Andrea nem fogalmaz ilyen sarkosan, mint én, de
ha elolvassuk könyvét, ez napnál világosabban kiderül belőle.
A dolgot ott kell kezdeni, hogy Charles Darwin a maga idejében - idestova
százötven éve - alapvetően hibásan kezdte építeni elméletét. Ugyanis volt
egy prekoncepciója, vagyis előre elképzelt elmélete, és ahhoz keresett
tényeket, eseményeket, bizonyítékokat. Így aztán tökéletesen figyelmen kívül
hagyta az ettől eltérő, netán ezzel ellentétes bizonyítékokat. Ezért
említettem, hogy manapság ezt tudományos szélhámosságnak, mi több egyes
tudáshatalmi fellegvárak kedvenc szavával élve "áltudománynak" bélyegzik.
Darwin tehát csak azt vette figyelembe, ami elméletébe beleillett. Az
inverz evolúcióból kiderül az is, hogy némi kisebb csalástól sem riadt
vissza a korszak nagy alakja. Amire azért is rászorult, mert egyrészt
szorította a határidő (egy másik tudós is jelentkezett ugyanezzel az
elmélettel!), másrészt Darwin, nem lévén képzett biológus, inkább a
filozófia felé ment el. Túl kevés tényt rakott egymás mellé ahhoz, hogy
elméletét alátámassza. Ezt is ritkán emlegetik ma már: a korabeli tudósok
bizony keményen kritizálták is ezért. Maga is érezte, hogy az egész elmélet
bizonyítatlan, ezért például az emberi faj eredetéről szóló, még több vitát
kiváltó részt csak tíz-egynéhány évvel később tette hozzá.
Az elmélet akkor is ezer sebből vérzik, ha függetlenítjük szerzője
személyétől és munkamódszerétől. Az evolucionistáknak válaszolniuk kellene a
következő kérdésekre:
1. Példát adni olyan esetekre, amikor egyik faj egy másik fajjá alakul
át.
2. Meg kellene határozniuk magának az evolúciós folyamatnak a
mechanizmusát amelyen keresztül az evolúció végbemegy.
3. Meg kell mondaniuk, most hol tart az evolúció, mely fajok alakulnak
át, illetve pontosan megadni, hogy a múltban melyik faj melyik fajból
jött létre.
Az előzőekben arról írtunk, mennyire elterjedt Darwin "felfedezése" és
elmélete, amely szerint a földön a fajok egymásból fejlődtek ki, és ennek
révén az ember is az állatvilágból emelkedett ki. Pedig igazi bizonyítéka
voltaképpen nincs, és mint tudományos elmélet nem is áll meg a lábán. Sokat
idéztünk Siku Andrea kutató fenti című, nemrégen megjelent könyvéből.
Bizony baj van az egész evolúcióval. Nem elég valamit egyetemen tanítani,
illene be is bizonyítani. Vegyünk egy példát: az evolucionisták nem tudják
bizonyítani az emlősök kialakulását. Maga Darwin bevallotta hogy erről semmi
bizonyosat nem tudunk. (Akkor miért kellett erre egy elméletet építeni? -
kérdezhetnénk joggal.) Számos kérdésre Darwin utódai sem tudtak válaszolni.
Lord Kelvin vagy Jenkins joggal bírálta az elméletet a maga idejében, és ma
is joggal bírálják mások.
Az evolúció nem tud példát mutatni arra, hogy egyik faj a másikká alakult
át! A kövületek, régi csontok éppen nem ezt bizonyítják. Az átalakulást - ha
lett volna - fokról fokra láthatnánk. Láthatnánk és bizonyíthatnánk, hogyan
változtak át a fajok egyikből a másikba, mígnem kialakult bármely állat vagy
az ember mai változata. Ezzel szemben csupa olyan példát találunk a valós
világban, és az ősállatok csontjaiban is, amely változatlan. És ma is élnek
állatok, amelyek nemcsak sok millió, de sok százmillió éve teljesen
változatlanok!
A valóság az hogy még soha senki nem tapasztalta, hogy egyik faj
átalakult volna a másikba. A fajok a mai napig is stabil, állandó formák.
Egyetlen biológus sem látott soha evolúció útján létrejönni magasabb rendű
szervezetet. Éppen az adna értékes kutatási területet a tudománynak, ha
beismerné a Darwin-féle változat hiteltelenségét. Ugyanis a természetben a
változatlanság sokkal nagyobb tudományos kihívás, mint a folyamatos változás
(amely lám, nem bizonyosodott be). Az állandóság problémája nehezebben
fejthető meg, mint a változásé. Hiszen a genetikai rendszer állandóan
változik, miként az ellenőrző rendszer is. Hogyan lehetséges mégis, hogy az
ellenőrző rendszer folyamatosan változik, az ellenőrzött pedig évmilliókon
keresztül állandó marad?
Igaza volt annak a kutatónak, aki nem habozott kijelenteni: a
paleobiológiai tények alapján még karikatúrát sem készíthetünk az
evolúcióról. Bizony, tudományos körökben suttogva terjed az igazság: az
evolúció összes eddig fellelt bizonyítéka elférne egyetlen biliárdasztalon!
És nincsenek meg a hiányzó láncszemek, nincs egyetlen bizonyíték arra, hogy
az egyik faj - vagy akár az ember - a másikból alakult volna át ma létező
formájába.
Ezek a hiányok annyira valóságosak - mondták már sokan -, hogy sohasem
fognak kiegészülni. Ugyanis többé nem fogadható el az olyan érvelés, amit
százötven éve hallunk az evolucionisták szájából: ami még hiányzik, az majd
hamarosan előkerül. Ami sohasem létezett, az később sem kerülhet elő a
földből.
Az evolúciós mechanizmust senki nem ismeri. Akkor hát milyen tudományos
elmélet ez? Sem a genetikusok, sem a molekuláris biológusok nem képesek
megmondani, mi hozza létre az új biológiai formát. Az erről rendezett
1981-es római világkonferencián ezt a kutatók kénytelenek voltak bevallani,
de nem nagyon reklámozták a tudományon kívüli világban, a laikusok felé.
Az evolúció híveinek az lenne a kötelességük, hogy megmondják: hol tart
most az evolúció? Mely fajok alakulnak át és mivé? Vagy legalább azt, hogy a
múltban melyik fajból melyik másik jött létre. De rendkívül nevetséges
válaszokat kapunk tölük (írtam erről az "Evolúció vagy teremtés?" című,
1992-es könyvemben), és mint azt Gopuld, a Harvard Egyetem
evolúcióelmélettel foglalkozó biológusa (!) le merészelte írni valahol: "Az
átmeneti formák rendkívüli ritkasága az őskori kövületekben a
paleontológusok szakmai titkai közé tartoznak. Az evolúciós családfák,
amelyek a tankönyveinket díszítik, csupán az ágak fajtájáról és a
csomópontokról tudósítanak, a többi csupán következtetés." Itt az igazság! A
szakmai berkekben eszerint jól tudják, hogy az evolúciós elmélet hamis, nem
bizonyított és nem is bizonyítható. De azért nyugodtan hirdetik, minden
diáknak megtanítják, mintha igaz lenne.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/17., 18. szám)