''FÉNYKÜLLŐK A TENGEREN
Sokféle fényt láthatunk éjszaka a világtengereken. Legfurcsábbak azok a
mélyből áradó rejtélyes fények, amelyek nemegyszer hatalmas területre, több
négyzetkilométerre terjednek ki, és szabályos vagy szabálytalan mozgást
végeznek. Ilyenek a fényküllők is, amelyeket már Kolumbusz és hajósai is
láttak. A következő évszázadokban gyakran megesett, hogy éjszaka a
tengerészek a vitorlás hajókról, később pedig a gőzhajókról és motoros
járművekről is láttak ilyen "küllőket" és "fénykerekeket".
Nemegyszer a hajók egész legénysége a fedélzetre gyűlt, hogy megnézze a
rendkívüli jelenséget. A fény mintha valahonnan a mélyből tört volna fel,
jókora, olykor kilométeres körnek látszott, amelynek a közepén nem volt
tengely. Valahonnan a mélyből küllők kötötték össze a kört annak
képzeletbeli középpontjával, és mindez forgott!
A legtöbb esetben ezek a fények az óramutató járásával egyező irányban
forogtak, de ez nem jelent semmit, mert akadtak ellenkező irányú forgások
is.
Sokkal érdekesebb és talán fontosabb, hogy a küllők és a fénykerék színe
menet közben változott! Az is megesett, hogy a küllők nem voltak olyan
világosak, olyan erős fényűek, mint a szélen körbefutó "kerék". Néha akkora
volt a fényjelenség hogy egy átlagos hajóról nem is látták egy-egy küllő
ágát. A hajók sohasem haladtak a jelenség középpontjában, hanem egyszerűen
átszelték. A fények nem követték a hajót. A jelenségnek tehát semmi köze nem
volt a hajóhoz, az emberekhez. Előfordult, hogy a fény zöldesből sárgába
ment át, majd ismét zöldes lett. Nemegyszer akkora volt a fényküllő, hogy a
hajó egy-másfél óráig haladt benne. A Bermuda-háromszög közelében is láttak
ilyen vörös és kékes színű köröket. De a jelenség nem korlátozódik arra a
vidékre.
Akik eddig látták, és vannak már néhány ezren, mind meg voltak győződve
arról, hogy odalent a mélyben valamilyen szerkezet (!) forgott, mozgott. A
dolognak igenis műszaki jellege volt számukra, nem is jutott eszükbe, hogy
valamiféle világító tengeri féregre vagy egyéb természetes jelenségre
gyanakodjanak. Mert ha apró élőlények teszik mindezt, ugyan ki hangolja
össze a mozgásukat?
1968-ban olyan eset is volt, amikor egy hajó utasai és egy arra aránylag
alacsonyan szálló repülőgép személyzete is látta a hatalmas forgó
fényküllőket. A repülő utasai csak pár percig láthatták, de a hajósok
majdnem egy óráig élvezték a fénypompás, sokszínű jelenséget. Mellesleg
amikor az első amerikai űrhajósok éjszaka indultak Florida déli csúcsáról,
ahol akkoriban a Cape Caneveral kilövőállomás volt - visszanézve a Földre ők
is nemegyszer tapasztalták ezt a különös dolgot. Előfordult az is, hogy akik
a hajókról túl sokáig nézték a jelenséget, erős fejfájásra panaszkodtak,
utána még napokon át rosszul érezték magukat. Egyes szakemberek ezt azzal
próbálták magyarázni, hogy a tengerből áradó intenzív, bár a víz által szűrt
fényben lehetnek olyan hullámhosszúságú sugarak is, amelyek károsítják az
agyat. De akkor miért akadtak olyan szemtanuk, akiknek a fényküllők látványa
csöppet sem ártott?
Természetesen a legkülönfélébb magyarázatok születtek. A
legfantasztikusabbak tenger alatti városokról szóltak, amelyeket egyesek
szerint a valamikori Atlantisz máig élő lakói működtetnek odalent a mélyben.
Mások szerint ugyancsak városokról vagy sajátos támaszpontokról lehet szó,
ám azokat nem földi emberek vagy hatalmak, hanem a világűrből érkezett
idegenek hozták létre, és ők is laknak bennük. Mindennek ellentmondani
látszik, hogy a "városoknak" vagy "támaszpontoknak" vándorolniuk kell, mert
szinte sohasem látják őket ugyanazon a helyen, mindig másutt bukkannak fel.
Erre azt válaszolják néhányan, hogy talán nem is városokról, hanem
gigantikus méretű úszó támaszpontokról lehet szó, amelyek ismeretlen okból
vándorolnak lent a nagy mélységben, onnan veszik az energiát is, amely
működteti őket. Az sincs kizárva, hogy ezek a fénykörök és -küllők nem a
felszínen haladó hajóknak vagy repülőgépeknek szólnak - ellenkezőleg, nem
szólnak senkinek, hanem csak azok a bizonyos víz alatti "telepek"
működéséhez vagy energiafelvételéhez szükségesek. Bár fogalmunk sincs, miről
lehet szó, tény viszont, hogy a jelenséget már legalább ötszáz éve ismerik
az emberek. Mióta az első hajók átszelték az Atlanti-óceánt és
kimerészkedtek a többi óceánra is, azóta szinte folyamatosan tapasztalják a
tengerészek a rejtélyes fényköröket.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/16. szám)