''HÁNYSZOR ÚSZTUK MEG?
Nemrég derült csak ki, hogy 1998-ban egy kozmikus égitest, egy
aszteroida, amit kisbolygónak is nevezünk, nagyon közel járt a Földhöz. A
csillagászok erről akkor "elfelejtették" értesíteni az emberiséget. Nem
véletlen, hogy mostanában a nagy filmgyárak több olyan művet is készítettek,
amelyek éppen arról szólnak: csaknem katasztrófát okoz a kisbolygó.
Tudjuk, hogy ilyen már előfordult a múltban, méghozzá elég sokszor, és a
pusztítás is óriási volt. Néhány régi jós (Nostradamus) és a mai tudomány is
jósol csillagászati együttállást és egyéb veszélyhelyzetet 1999 nyarára és
2000-re. Érdemes most egy kicsit visszatekinteni, hogy lássuk, hányszor
úsztunk meg nagyobb bajt, mióta civilizált lényként élünk ezen a bolygón.
Néhány ezer, egyesek szerint néhány százezer darabból álló kozmikus
törmelék kering a Föld és a Mars között. Ezek egy valaha ott volt, de
szétrobbant bolygó maradványai. Közülük több lezuhant a Földre, vagyis
bolygónkkal ütközött már akkor is, amikor az ember értő lény volt,
társadalmat szervezett, és történelmet írt. Csak éppenséggel ezek a
becsapódások nem a lakott, vagy az európaiak által ismert területen
történtek, így magának a csapásnak nem maradt nyoma.
Annál inkább a hatásának. Angliában például semmilyen történeti anyag nem
lelhető fel a Kr. utáni 5. és 7. század közti időkről. A rómaiak előző
ottléte jól dokumentált, és sok mindent tudunk a későbbi korokról is. De
hogy abban a 150-200 évben mi zajlott a brit szigeteken, nem tudható. Csak
annyi, hogy rendkívül rossz időjárás volt, nyáron is fagyott. Egyes kutatók
ebből arra következtetnek, hogy afféle "nukleáris tél" zajlott le. Nem
atomrobbantás, hanem hatalmas meteorit becsapódása miatt volt ott akkoriban
oly sokáig "tél". Nagy porfelhők voltak a levegőben, ami miatt évekig nem
láthatták a napot az emberek. Tömegesen haltak éhen, hiszen a mezőgazdasági
termelés is megszűnt. Az a pár krónika, ami másutt fennmaradt, nagy "égi
csapásokról" beszél. Állítólag ebben a kritikus időben élt a legendás Artur
király a kerekasztal lovagjaival; ám számos, később keletkezett krónikában
nyomát sem találjuk neki, nem is említik. Viszont annál többet olvashatunk
"égi zajokról" és "kőesőről". Könnyen meglehet, hogy ez nem csupán egyetlen
nagy ütközést jelentett, hanem az angol szigetek területén lezajlott
meteoresőt. Ilyesmi előfordul. Mi több, ez a napi gyakorlat ma is! Több száz
tonna törmelék hullik a Földre. Egyes krónikák szerint abban az időben a
szigeteken minden várost elpusztított az égi tűz, a szerencsétlen lakosság
pedig bárhová is menekült, nem lelt igazi menedéket. Nem zárható ki, hogy
üstökössel ütközött a Föld. Ilyesmi állítólag 1908-ban is megesett
Szibériában, ez lett volna a "tunguzkai meteorit" vagy üstökös, amely
szerencsére majdnem lakatlan területen végzett hatalmas pusztítást. Az
utólagos mérések szerint mintha egy modern hidrogénbomba robbant volna fel a
tajga fölött...
Spanyol és kínai források 441-ből üstököst említenek, amely az égen "igen
nagyra nőtt". Kínai forrásokban olvashatjuk, hogy tizennyolc hónapra a nap
fénye is "megfakult", és beköszöntött a földi sötétség. Itt is éhínség tört
ki a sötétség és a növényi vegetáció megszűnése miatt, így aztán egyes
tartományokban a lakosság nyolcvan százaléka éhen halt. Egyes nagyvárosok is
teljesen elnéptelenedtek.
Az arizonai nagy meteorkráterbe egy hatvanméteres, pár millió tonnás
égitest vágódott be, a robbanás ereje 1500 hirosimai bombáéval ért fel.
1937-ben a négyszázmillió tonnás Hermes kisbolygó - óránként nyolcvanezer
kilométeres sebességgel száguld! - alig kétholdnyi távolságra suhant el a
Föld mellett. Hétszázötvenezer kilométerre közelített meg bennünket; ha
akkor összeütközünk, több atombomba-robbanásnak megfelelő rombolást kellett
volna átélnünk, és annyi ember veszett volna oda, ahányan a két
világháborúban összesen (hetvenmillió!).
Ugyanilyen "közeli találkozásra" került sor 1989-ben is, amikor egy, a
Hermeshez méreteiben hasonló másik égitest száguldott el a Föld mellett. Ha
néhány órával korábban ér ide, biztos az összeütközés. 1993. május 21-én egy
öt-tíz kilométeres objektum alig 140 ezer kilométerre száguldott el tőlünk.
Ütközéskor globális méretű és hatású pusztítást kellett volna átvészelnünk.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/15. szám)