''A KOZMOSZBAN REJLŐ ENERGIA
Manapság egyre többet - de még korántsem eleget - hallani olyan új
energiafajtákról, amelyeket ha sikerülne kinyernünk a térből, energetikai
pontból valóságos aranykor köszöntene az emberiségre. De mekkora is az
emberiség ereje? Egy japán-amerikai tudós nemrégen érdekes fejtegetést tett
közzé ezzel kapcsolatban. Úgy véli, az ember ereje 1/8 lóerőt tesz ki. Az
ősemberek valaha csupán saját testi erejükkel rendelkeztek. Mintegy százezer
éve megváltozott a helyzet, mivel őseink egyszerű eszközöket találtak ki, A
lándzsa, az emelő, a kés megsokszorozta az ember erejét, amely már 1/4-es
lóerőt is elért...
Az utolsó tízezer évben a rendelkezésre álló energia és erő ismét
megduplázódott. Hogy miért tartott ez ilyen sokáig? A kutató a jégkorszakot
hibáztatja, amely sok egyéb szempontból is késleltette fejlődésünket.
A mezőgazdaság és az állattenyésztés elterjedésével egy-egy embernek már
több állat ereje is rendelkezésére állt. Aztán jött a rabszolgaság, amikor
egyetlen ember akár több száz vagy ezer másik embertársa erejével
rendelkezett.
A későbbi korokban egy-egy uralkodó alattvalók tömegét foghatta be
bármikor bármilyen munkára (piramisok, várak, öntözőrendszerek, csatornák
épitése). Az emberek hatalmas darukat, emelőket is használtak, rendkívül
nagy tárgyakat tudtak mozgatni, szállítani. Az erőnk tehát nőttön-nőtt.
Mindezek ellenére azt kell mondani, hogy energetikai szempontból földi
létezésünk 99,9 százaléknyi ideje alatt alig valamivel rendelkeztünk több
erővel, mit az állatok. Voltaképpen csak az utalsó pár száz évben sikerült
ebből a körből kilépve valóban hatalmas erőre szert tennünk.
Csak mintegy kétszáz éve tudtuk átlépni az egy főre jutó egy lóerős
mértéket. Forradalmi változást az ipari forradalom és az azt követő idők
hoztak. Miután Newton felfedezte a gravitáció univerzális törvényeit és a
mozgás törvényeit, jöttek a gépek, különösen a gőzgép, amely a maga idejében
sokkal nagyobb forradalmat jelentett, mintsem azt ma hinnénk. A 19.
században, hála a gőzerőnek, az ember már több tíz, sőt több száz lóerő
felett is rendelkezhetett. A vonatok egész kontinensek meghódítását tették
lehetővé, a gőzhajók pedig a modern világkereskedelem alapjait rakták el.
Európában több mint tízezer év kellett a modern civilizáció létrehozásához,
Amerikában az új eszközök birtokában erre már elég volt száz év. Az
elektromágneses erő felfedezése még inkább javított az energetikai mérlegen.
Az utóbbi ötven évben pedig az atomenergia felfedezése már-már
elképzelhetetlen erőt adott az ember kezébe. Ez a felfedezés egyedül mintegy
egymilliószorosára növelte a rendelkezésére álló erőt!
Így földi létezésünknek alig 0,1 százaléknyi idejében hihetetlen mértékű
fejlődésnek lehetünk tanúi. Ha ez így megy tovább, akkor néhány évtizeden
belül az egyes ember - és ezen keresztül a ma létező több mint hatmilliárd
ember - ereje mérhetetlenül nagy lesz.
De még ez sem elég! Egyrészt azért, mert az emberiség mai ereje nem
egyenletesen oszlik el a földön, nem egyformán jut hozzá mindenki, így nem
egyforma a felhasználása sem. Másrészt ez az erő véges forrásokból
táplálkozik (olaj, szén stb.), vagy veszélyes (atom).
Feltehető, hogy ilyen energianövelésen átment minden kozmikus
civilizáció, nem csupán a földi. Tehát azt is könnyen elképzelhetjük, hogy
találtak másfajta energiát is, amely nem kötődik lakóhelyükhöz, egy-egy
bolygóhoz, sőt nem kötődik a Naprendszerhez sem. Ez az energia valahol a
kozmoszban rejtőzik, tehát a tér bármelyik pontján kinyerhető. Csak éppen
ismerni kell a módját.
Sok olvasó számára talán hihetetlen, de a kozmikus, ma még ismeretlen
energiák kutatása terén Magyarország a világ élvonalában áll! Az ezzel
foglalkozó kutatók semmilyen állami vagy társadalmi támogatást nem kapnak.
Így rendkívül rossz körülménvek között kénytelenek dolgozni.
Pedig ha támogatnák őket, talán éppen a magyarok találnának rá a
megoldásra. Olyan energiára, amely korlátlanul kinyerhető a rendelkezésre
álló térből, és attól kezdve másképpen alakulna a tudomány és az ipar
fejlődése. Ezáltal pedig az emberiség jövője is!
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/14. szám)