''AMIKOR UTOLSÓT ÜT MAJD AZ ÓRA...
Tíz évszázaddal ezelőtt, amikor közeledett az első évezred vége, a
keresztény Európán ma már szinte elképzelhetetlen tömeghisztéria söpört
végig. Ez ma is tapasztalható, aminthogy ugyanazt a tévedést követik el az
emberek ma is, amit akkor. Azt hiszik, a 9-es év után következő "nullás" év
már a következő évezredet kezdi, holott az új évezred kezdete csak 2001.
január 1-jén lesz. Semmilyen százas vagy ezres számcsoport nem kezdődhet
nullával, csak 1-essel.
Az európaiak 999-ben meg voltak győződve, hogy az 1000. év már el sem
következik, és 999 szilveszter éjszakáján vége lesz a világnak! Tudjuk a
korabeli leírásokból és krónikákból, sőt magánszemélyek és uralkodók
fennmaradt leveleiből, hogy mindenki meg volt győződve az elkerülhetetlen
világvégéről. Azt a néhány értelmes embert, aki ennek ellenkezőjét hirdette,
még meg is lincselték vagy más módon hallgattatták el. Az előző években a
szerződésekben is feltűntek olyan mondatok, amelyek szerint a szóban forgó
egyezség csak 999 végéig érvényes, "hisz utána úgyis véget ér ez a világ".
Mindenki várta, hogy 999 végén ismét megjelenik Krisztus, és eljön a
végítélet napja. A falusiak már 998-ban nem akartak vetni, mert a 999-es
termést fölösleges lenne betakarítani, hiszen azon a télen vége lesz
mindennek. Sok tehetős ember szétosztotta a birtokát és a vagyonát... Volt a
folyamatnak rendkívül pozitív vonása is, amelyre ma már kevesen gondolnak.
Sokan ugyanis jótékonykodni kezdtek. A párizsi üzletemberek, kereskedők
egymással versenyeztek, ki tud többet adni a szegényeknek, de ez másutt is
így volt. 999 nyarán tömegessé vált a bűnök bevallása; aki csak tehette,
papot keresett, és egész életéről, minden bűnéről számot adott. Számos
rejtélyes bűntény tetteseire derült fény ily módon, de a törvényhozás nem
reagált. Az élet kezdett megállni, már senki nem törődött semmivel, csak a
közelgő világvége hangulatában élt. És nagyon félt.
Sokan nyilvánosan is bevallották tetteiket - ám nem nyerték el
büntetésüket, mert a hatalom emberei a törvény őrei is inkább a maguk
bűneivel foglalkoztak. Vagy pedig hivatalból eleve "megbocsátottak" a
köztörvényes bűnelkövetőknek.
A sok bűnbánó tettes szinte sorban állt a börtönök előtt. És a kapuk
megnyíltak. De nem őket engedték be, hanem az addig ott raboskodókat
engedték ki! Minden bűnöző mehetett, amerre látott, fölöttük - úgymond -
úgyis másik, igazságosabb törvény fog ítélkezni. Összeomlott a falvak és
városok közti kereskedelem, nem volt elég élelem, éhínség és járvány tört
ki. Mindez csak fokozta a tömeghisztériát, és erősíteni látszott a jóslatot.
Voltak, akik önszántukból éheztek. Minek már enni, inni, amikor csak néhány
hét a világ? Mások - éppen ellenkezőleg - ész nélkül ettek és ittak. A
szexuális örömöknek is sokan hódoltak ugyanebből az okból.
A tömeges jótékonykodás azonban hamarosan befulladt, egy idő után ugyanis
az emberek nem voltak hajlandók elfogadni az adományt, azzal érveltek, hogy
ez is fölösleges. Minek a pénz, a vagyon, ha azt 999 után már nem
használhatják?
Arra spekuláltak, hogy csak az igazán szegények, a nincstelenek, a sokat
szenvedők jutnak be a mennyországba, míg ez a sors bizton elkerüli a
gazdagokat. Komikus jelenetek játszódtak le a főtereken, a piacokon, a
kereskedőházakban. A gazdagok osztogatták volna vagyonukat és pénzüket, de
senki nem akarta elfogadni! A templomok éjjel-nappal tele voltak, mindenki
gyónni akart, hogy megtisztuljon a bűntől. Jeruzsálem még szabad város volt,
az ottani törökök beengedték a keresztényeket, akik tömegesen zarándokoltak
a szent városba. Az utakon és tereken az önkorbácsolók seregei szorgálmasan
büntették önmagukat. 999. december 31-én Rómában II. Szilveszter pápa maga
is a világ végét várta. Az éjféli mise lesz az utolsó hirdette.
Nincs hiteles leírás arról, mi történt 1000. január-1-jén és később,
hogyan néztek egymásra, mit éreztek az emberek. Tudjuk viszont, hogy a papok
ügyesen rögtön Te Deumot celebráltak, vagyis köszönték az Istennek, hogy még
ad egy kis időt ennek a kárhozatos világnak...
Sokak számára ugyanez a kellemetlen (?) meglepetés jön majd el 2000. és
2001. január 1-jén. Minden ugyanúgy megy majd tovább, mint annak előtte.
Mert ez a világ már csak ilyen.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/9. szám)