''REPÜLTEK-E ŐSEINK?
A kérdés a mai tudós számára nem kérdés, a válasza természetesen nem.
Akadnak azonban olyan jelek az őstörténetből és főleg az őskorból, amelyek
mintha ennek ellenkezőjére utalnának. Az egyik első ember, aki repült -
ugyan nem önszántából -, valószínűleg Gilgames volt. Ő ugyan azt mesélte a
régi mezopotámiai eposz szerint, hogy hatalmas sasmadár ragadta fel, de a
leírás egyes részletei arról győznek meg bennünket, hogy ez csupán metafora.
Mivel az "istenek", azaz a földönkívüliek járművéhez hasonló szerkezetet sem
ő, sem a korabeli emberek nem láttak, hitük szerint repülni is csak a
madarak tudtak. Ezért nincs abban semmi csodálatos, hogy Gilgames, a hős
király is óriási sashoz hasonlította a szerkezetet amely felemelte a
földről. Hogy valóban sor kerülhetett ilyen repülésre (legfeljebb az utast
nem Gilgamesnek hívták), azt néhány jellegzetes leírás bizonyítja. Valakinek
ugyanis valóban fel kellett emelkednie ilyen magasra, hogy láthassa - amiről
az eposzban is szó van - hogy a föld szélei legörbülnek vagy hogy emelkedés
közben az ember úgy érzi, a lába ólomként elnehezedik.
E "tüneteket" csak olyan ember írhatta le sok ezer éve, aki maga is
repült. Ezt pusztán fantáziával nem lehet kitalálni.
A másik repülő ember a bibliai Ezékiel próféta lehetett. A rejtélyes
idegenek a repülő szerkezetükkel többször is visszatértek hozzá, és elvitték
magukkal egészen távoli tájakra. A "próféta" nem túl pontos, de érthető
technikai leírást hagyott hátra a szerkezetről. Hogy nem látomásról volt
szó, annak bizonyítéka az, hogy a leírás alapján a szerkezet egyes szellemes
elemeit rekonstruálhatták, sőt az egyikből modern, szabadalmaztatott műszaki
találmány lett. Érdekes, hogy mind az egyház, mind pedig a tudomány a mai
napig csupán "víziónak" tartja mindazt, ami Ezékiellel történt a Krisztus
előtti hatodik században.
Mások szerint ugyan mindez valóban megesett, de a jármű nem
földönkívülieké, hanem közelebbről meg nem határozható, rejtélyes földieké
volt. Vagyis hőlégballon, amelyet légcsavarral hajthattak a kívánt irányba,
és így huszonnégy óra alatt akár ezer kilométert is megtehetett a szerkezet.
De a magyarázók adósak maradtak egy apró információval: kétezer évvel a
Montgolfier fivérek találmánya előtt ki használt volna léghajót a földön?
Vannak más jelek is. Az egyik ősi perui szentélyben kőbe vésett feliratot
és rajzot találtak. Egyes kutatók szerint a rajz hőlégballont ábrázol,
amelyet légcsavarral lehet hajtani vízszintes irányban.
A rajz korának meghatározása nehézségbe ütközik. A régészek megegyeznek
abban, hogy ez a Chavin de Huantar-i kultúrához tartozó lelet valamikor Kr.
előtt 800 és 500 között keletkezhetett. Most már csak azt kellene
megfejteni, volt-e valami köze ennek a latin-amerikai kultúrának -
Ezékielhez. Vagyis a korabeli Ázsiához. Át tudtak-e kelni az óceán fölött
ilyen, végső soron mégiscsak primitív eszközzel 2500 évvel ezelőtt? Amikor
mindeddig még a legmodernebb technikát felvonultató hőlégballonnal sem
sikerült megkerülni a földet!
Mindenesetre arról a csodaszép szentélyről, amit Ezékielnek megmutattak a
hajó vezetői, könnyen kiderülhet: éppen Peruban volt! A Bibliában leírt
épület mérete és külseje ugyanis megegyezik azzal a ma már sajnos romos
szentéllyel, amit éppen Chavin de Huantar környékén tártak fel a régészek.
Aki nem hiszi, hasonlítsa össze a két leírást: a bibliait és a régészekét.
Még egyes lépcsők, falak leírása is azonos, nem is szólva arról, hogy a
perui szentély is úgy van tájolva, ugyanolyan tájbéli környezetben épült fel
a maga idejében, mint amit a "vizionáló" légi utas leírt.
Sokáig azt hitték, Ezékiel izraeli várost és szentélyt ír le. Ám a leírás
egyes jellemző részletei - a buja növényzet és halban gazdag víz -
semmiképpen nem illik a már akkor is eléggé sivatagos izraeli tájhoz. A buja
növényzet a perui trópusi őserdőre emlékeztet inkább.
Ahhoz, hogy ezt elhiggyük, azt is el kell hinnünk, hogy valakik kétezer-
ötszáz éve idelátogattak az űrből, és olykor embereket vittek magukkal
repülni. Vagy azt kellene elfogadnunk, hogy olyan fejlett volt a földi
technika, hogy már akkoriban is lehetett közlekedni a levegőben. Méghozzá a
kontinensek között is.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/8. szám)