''TEKINTÉLY ÉS TUDÁS
Érdekes áttekinteni a tudománytörténetet abból a szempontból, hogy a
tekintélyelv mennyi kárt okozott már az emberiségnek. Az emberek ugyanis
általában azt hiszik, hogy annak idején a szembeötlően logikus magyarázatot
és megoldást mindenki azonnal elfogadta, és alkalmazni is kezdték.
Ez messze nem így volt. És erre számos példát sorolhatunk.
Amikor Kolumbusz a spanyol királyi udvarhoz fordult, hogy támogassák
tervezett felfedezőútját, a király és felesége a tudósoktól kért
szakvéleményt. Mint utólag kiderült, a királyi pár volt a legokosabb az
egész társaságban, ők ugyanis ismerték a korlátaikat. A felkért neves
kutatók viszont Szent Ágostonra és egy ma már alig ismert keresztény
filozófusra hagyatkozva adták ki a véleményt. Eszerint a föld nem lehet gömb
alakú, mert akkor a másik oldalon élők "leesnének", a fák nem nőhetnének
gyökerükkel felfelé, az eső és a hó nem eshetne alulról felfelé stb.
A Galilei-perben az egyházi bíróság elé szakértőként meghívott
csillagászok a Jupiter-holdak ügyében (Galilei állította, hogy felfedezte
őket távcsővel) 1610-ben kinyilatkoztatták: "A Jupiter holdjai szabad
szemmel láthatatlanok, ezért nem lehet befolyásuk a földre, így hát
haszontalanok lennének, ezért tehát nem léteznek." Jó kis logika, nemdebár?
Amikor Louis Daguerre 1839-ben bejelentette hogy feltalálta a
fényképezést, a szakértők nem voltak hajlandók elmenni és megnézni a
találmányt. Német tudósok pedig a korabeli sajtónak azt nyilatkozták: a
találmány, a fény megörökítése nemcsak lehetetlen, de egyenesen
istenkáromlás lenne. A feltalálót pedig a hülyék hülyéjének nevezték!
1879-ben mai szóval "körülröhögte" a tudományos élet Edisont és találmányát,
az elektromos világítást.
1930-ban Lord Rutherford, kora legnevesebb fizikusa kijelentette:
"Mindazok, akik azt hiszik, hogy az atomenergiát valaha is használni tudjuk,
egyszerűen fantaszták." Tegyük hozzá: ő maga fedezte fel mindazt, amit
annyira leszólt. Egyszerűen nem látta meg benne a jövő hihetetlen
energiaforrását.
Amikor a Wright fivérek 1903-ban megtették az első pár tíz, majd pár száz
métert a maguk által konstruált, igen primitív repülőgéppel, a sajtó
szakvéleményt kért a kor híres csillagászától - mint olyantól, akinek,
úgymond, szakmája mindaz, ami nem a föld felszínén, hanem afölött történik.
Simon Newcomb terjedelmes cikkben közölte: a levegőnél nehezebb tárgyak
sohasem repülhetnek, és ezen az sem segít, ha ezeket könnyebb anyagokkal
építik föl (az első gépekben még több volt a fa és a vászon, mint a fém). Mi
több, a tudós leírta: ilyen szerkezetek sohasem emelkedhetnek a levegőbe, ez
tudományosan igazolt és már bizonyított tény, amely a jövőben sem fog
megváltozni!
A későbbi korokban sem szűntek meg az efféle negatív jóslatok.
Így 1961-ben - egy évvel a Telstar telekommunikációs műhold fellövése
előtt - az Egyesült Államok kommunikációs szakértője, T. M. Craven
kijelentette, hogy "műholdak sohasem fognak repkedni a föld körül, mert
semmi esélye, hogy javítsanak a telefonközlésen, vagy hogy rádió-, esetleg
tévéműsort sugározzanak". És ha ezt mondta az erre hivatott szakértő, mi
lehetett a véleménye a kevésbé tájékozottaknak?
Ha Kolumbusz hisz a "szakértőknek", legyint egyet, és elmegy gazdálkodni
avagy kereskedni, és többé nem gondol az Újvilágra. Ha a "szkeptikusokra"
hallgatunk, a legtöbb csillagászati felfedezés a mai napig várat magára, a
közlekedés, a hírközlés, az energetika még ma is gyerekcipőben járna.
Amikor pedig a kutatók adták jóslásra a fejüket, rendre csődöt mondtak.
1968-ban összeállt a maga idejében igen híres "Római Klub". A kor nagy elméi
1972-re megalkották A növekedés határai című alapművet. A rendkívül
pesszimista hangulatú könyvben azt jósolták, hogy az emberiség 2000-re
kimeríti összes energiatartalékát, összeomlik a nehézipar, és az emberiség
belerokkan a csapásokba...
Akkoriban szinte az egész tudományos élet kiállt a tanulmány mellett.
Ennyit a tekintélyről és a tudásról.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/7. szám)