''A TUDOMÁNY MINDENEKFELETT?
Ezt a kérdést pendítette meg nemrégen néhány ismert személy. Úgy vélik,
véget kell már vetni a világban "elharapózott" ufóláznak, X-aktáknak és más
efféle "szemétnek". Gyorsan hozzáteszem, hogy mindez nem Magyarországon
történt, bár hasonló kezdeményezésre mintegy másfél évtizede itt is volt
példa. Ám most a Natureben, a világ legjobbnak tartott tudományos
folyóiratában lángolt fel a régi vita. Néhányan azt panaszolták, hogy nem
eléggé népszerű a tudomány, és ugyan hol vetélkedhet bármely asztrológiai
műsor nézettsége valamely szűk, tudományos témát boncolgató előadással.
Mások viszont arra világítottak rá, hogy ez a tudomány és a tudósok hibája.
Nálunk hiába várnánk ilyen vélemény nyilvános elhangzására.
Bizony a Nature szerkesztői alaposan megrótták a tudósokat mindezért. Az
X-akták című filmsorozatról a világhírű folyóirat azt írta: Nem véletlen,
hogy az emberek szívesen nézik a sorozatot, hiszen az érdekes, feszültséggel
teli, és a problémák, amelyeket felvet, nem mindig állnak távol a mindennapi
élettől. Majd ha a tudósok is képesek lesznek izgalmasan és érthetően
előadni témájukat a televízióban, akkor felvehetik a versenyt az X-aktákkal.
Mindez erősen emlékeztet azokra a belharcokra, amelyek nálunk zajlottak a
nyolcvanas évek közepén és később. A magyar kutatók sem arról voltak
híresek, hogy nyílt vitában álltak volna ki a velük ellentétes nézetet
vallókkal, inkább a politika mellé bújva lövöldöztek a nem hagyományos
gyógymódok, újszerű eszmék, tények hirdetőire.
A brit vitában az egyik professzor valamilyen ellenőrző, jóváhagyó
tudományos intézményt vagy szervet követelt, amely mintegy cenzúrázna minden
tévéműsort és újságcikket, és csak azokat engedné adásba, illetve
nyomtatásba, amelyek megfelelnek a tudományos kritériumoknak.
Ez is visszaköszön nálunk. A cenzúra követelése itt is régi dolog. Akadt
olyan, mindig hatalomközeli tudós, aki minősíthetetlen hangon támadta az
"áltudományok" képviselőit és felelős akadémiai tisztségét arra használta
fel, hogy tévéműsort tiltatott le, vagy megakadályozta, hogy Kossuth-díjat
kapjon az a neves tévés személyiség, aki többek között a tudomány által nem
ismert feltalálókat népszerűsített a képernyőn.
Sajnos, rajta kívül volt még jó néhány hasonszőrű "akadémikus". Azok akik
a tudományban bíznak igazán - mint e sorok írója -, kénytelenek azt látni,
hogy ezen vaskalapos tudósok szerte a világon, így Magyarországon is egyre-
másra intézik el, hogy tévéműsorokat levegyenek a képernyőről. Elég, ha
belegondolunk, hogyan tűnt el a "Nulladik típusú találkozások" a magyar
televízióból. Egyetlen országos tévécsatorna sem sugároz már ilyen műsort -
bár a tudományos körök még ma is azt állítják, hogy az effélék elárasztják a
képernyőt.
Pedig, mint arra a nyugati szakértők is rámutatnak, ezek a műsorok
növelik az emberekben a tudományba vetett hitet, és felhívják a néző
figyelmét, hogy mennyi kérdésre tud válaszolni a tudomány. Ehhez azonban
olyan jó előadók kellenek, mint volt Carl Sagan a csillagászat terén; az ő
műsora népszerűbb is volt bármilyen csodagyógyásznál. De a tudósok hibája,
hogy kevés köztük a jó népszerűsítő.
Így aztán nem csoda, hogy a tudományt vakon védők mindenben és
mindenkiben ellenséget sejtenek. Betiltani, betiltani! - kiabálják az X-
akták című filmsorozatra is. Azt állítják, hogy a sorozatban csupa fantázia
van nincs benne szemernyi igazság sem. Csak arról feledkeznek meg, hogy mi
magunk is tapasztalhattuk némelyik film igaz voltát. Például mindjárt az
egyik első X-akták arról szólt, hogy szerte a világban itt-ott emberekbe
beültetett rejtélyes tárgyakat találnak véletlenszerű röntgenvizsgálat
alkalmával. Akik ezt is csak a filmírók fantáziájának tulajdonították, úgy
tettek, mintha nem tudnák: hasonló eset évekkel az X-akták bemutatója előtt
már volt Magyarországon is. A sajtó fényképes riportban számolt be egy
magyar asszonyban talált inplantátumról...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1999/5. szám)