''A VILÁGVÉGE ELMARAD
Ahogy közeledünk a 2000. évhez, úgy szaporodnak a különféle
világvégejóslatok. Mivel az emberek nagy része még mindig azt hiszi, hogy az
évezredek fordulója 2000. január 1-jén lesz, ezt az időpontot valamilyen
bűvös dátumnak tartják. A valóság ezzel szemben az, hogy az új évszázad és
egyben évezred 2001. január 1-jén kezdődik. A 2000. év már csak ezért sem
jelenthet semmit... Egyszerűen a huszadik század utolsó éve lesz.
Mivel a tudománytalan jóslatban csak a nagyon egyszerű lelkek hisznek,
újabban tudományosnak álcázott rémhírekkel ijesztgetik az embereket. Az
amerikai csillagászok komoly lapja, a Sky and Telescope nemrég csokorba
gyűjtötte ezeket a majdnem-tudományos jóslatokat.
Az egyik szerint "2000-ben leszakad az ég", vagyis meteorok zuhannak
ránk, avagy a Föld öszszeütközik valamilyen égitesttel, és az okozza szörnyű
pusztulásunkat. Többen meg is nevezik: az Icarus kisbolygó lenne a tettes.
Aztán azt is emlegetik a jósok, hogy fotonsugárba kerül a Föld, és az
végez velünk. Valaki kitalálta, hogy a Fiastyúk csillagképben rengeteg
csillag áraszt erős elektromágneses sugárzást, és éppen 2000 körül érünk
oda, ahol ez a sugárnyaláb ellephet minket is... A komoly kutatók csak
nevetni tudnak az ilyen jóslaton, amely minden alapot nélkülöz. A rémeket
látók szerint, amikor beérünk a sugárnyalábba, egyrészt mindnyájunk agyát
bénító hatás éri, másrészt elektromos eszközeink megszűnnek működni. Ez
teljes káoszt okoz a Földön, mondogatják, akik ebben hisznek. A fotonnyaláb
verziója elsősorban Észak-Amerikában terjedt el, különösen egyik-másik
szekta és kommuna hívei vallják.
A legtöbben abban hisznek, hogy 2000. május 5-én, greenwichi idő szerint
reggel nyolc órakor a Naprendszer látható bolygói mind egy sorban állnak
majd. Ez tudományos tény. Majdnem teljesen egy vonalban lesz a Föld, a
Merkúr, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz. Mi több, maga a Nap is a
vonalban lesz, méghozzá éppen a Föld és a Merkúr között... A leginkább
optimista jósok szerint is ez az együttállás rettenetes hatást gyakorol majd
a földi emberek tudatára. A legtöbb ilyen "próféta" szerint a legnagyobb
veszélynek bolygónk lesz kitéve; a gravitációs tényezők efféle egymásra
rétegeződése, a hatások összeadódása miatt egyik vulkanikus katasztrófa a
másikat éri majd, földrengések, tengeráradások pusztítanak.
Az égi mechanikával foglalkozó kutatók sorban hangoztatják - és nyilván
ezt teszik még egész 1999 folyamán is -, hogy ennek az együttállásnak nincs
igazi jelentősége? Mert bár igaz, hogy a bolygók rövid időre felveszik ezt a
véletlenszerű sorrendet, de a "vonal" még a legpontosabb együttálláskor is
csak részleges lesz. 25 fokos eltérés adódik majd az egyes bolygók helyzete
és a képzeletbeli egyenes vonal között. Ami pedig a gravitációt illeti: a
roppant távoli bolygók tömegvonzása ilyen messzeségből elenyésző. Maga a Nap
hatezerszer nagyobb gravitációval hat ránk, mint azon a napon az összes
többi bolygó együttvéve!
Kiderült az is, honnan ered ez a "tudományos" jóslat: az egyik fiatal
ausztrál csillagász 1997-ben több hónapon át közölte rémhíreit egy
áltudományosnak tartott folyóiratban. A folytatásos rémisztéshez kitalált
tudományos bibliográfiát is mellékelt. Ezt persze senki nem ellenőrizte. Így
aztán a jóhiszemű olvasók elhitték, majd terjeszteni kezdték az "eszmét",
hogy 2000-ben vége lesz a világnak!
Van még egy jóslat, miszerint szörnyű kozmikus járvány végez majd az
emberiséggel... Természetesen erre is 2000-ben kerül sor. De a
járványkutatók kijelentették; nem kell ahhoz kozmikus beavatkozás, a már ma
is létező és rejtetten munkálkodó fertőző betegségek kiírthatnák az
emberiséget. Csakhogy a kórokozók nem tudják, milyen évet írunk, így kicsi a
valószínűsége, hogy éppen 2000-ben támadnak...
Ami a bolygók együttállását illeti - jelentette ki a Sky and Telescope
szerzőgárdája -, már csak azért sem kell félni a "vonalba rendeződéstől",
mert ilyesmi már többször megtörtént. Hogy ne is menjünk régebbre: a szóban
forgó bolygók pár órára nagyjából egy vonalba kerültek 1624-ben, 1662-ben,
1821-ben és 1962-ben. És akkor sem lett vége a világnak...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/53. szám)