''RAGADOZÓK AZ ŰRBEN
Egyes kutatók arra figyelmeztetnek, hogy senki ne számítson találkozásra
a kozmikus idegenekkel, mert ilyen "összejövetelnek" az esélye a
minimálisnál is kisebb. Hiszen még az egymáshoz viszonylag közeli kozmikus
térségekben is talán évmilliókig nem találkozhatnak az ott élő idegen
lények. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy nehéz időben együtt élni
másokkal, ha azok több millió évvel korábban fejlődtek ki, mint az
emberiség, vagy éppenséggel majd csak ezután fejlődnek ki. Az is lehet -
állítják-sugallják a pesszimisták -, hogy szinte soha sehol nem találkoznak
a civilizációk, mert időben néhány millió vagy tíz-, esetleg százmillió éves
késéssel, "csúszással" mennek el egymás mellett.
Ez burkoltan azt is feltételezi, hogy a civilizációk egy idő után
kihalnak. Ennek az égvilágon semmilyen tudományos biztosítéka nincs, és
kozmikus viszonylatban nem is lehet. Itt nem alkalmazható a földi,
darwinista szemlélet a fajok fejlődéséről és végső kipusztulásáról. Megint
mások arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan gondoljunk két idegen civilizáció
- a miénk és az övék - találkozására, mert abból sok baj származhat! Ők már
az ostoba hollywoodi filmeken nevelkedtek, ahol az idegen szinte mindig
vérszomjas tömeggyilkos.
Ezek az urak azt állítják: lehet, hogy a kozmikus idegenek is a ragadozók
családjához tartoznak. Ismét földi hasonlattal élnek. A bolygónkon a
fejlettebb élőlények két csoportra oszthatók. Az egyik a ragadozóké, ilyenek
a macskák, kutyák, tigrisek stb. Ezeknek a szemük a fejük elején van, hogy
teleszkópszerűen "zoomolhassanak" rá a leendő zsákmányra. A másik csoportba
az áldozataik sorolhatók: a nyulak, egerek, őzek; ezeknek a szeme kétoldalt
helyezkedik el, hogy a környező teret minden irányban szemmel tarthassák. Ez
a védekezés szempontjából fontos. Az áldozatok többnyire növényevők, a
ragadozók húsevők. A ragadozók az intelligenciatesztek tanúsága szerint
általában messze felülmúlják a növényevők értelmi képességét.
A kutatók ezen elv mentén haladva, és ezt kivetítve a világűrbe, úgy
vélik: mivel a Földről is az ember, vagyis a ragadozó típusú élőlény került
ki az űrbe, nyilván hasonlóan van ez más bolygókon, más világokban is. Az
intelligencia magasabb szintjére mindig valamelyik ragadozó típusú helyi
élőlény jut el, így az ő tiszte lesz az űrhajók építése és az űrkutatás.
Így már érthető az érvelésük: bárkivel is kerüljünk szembe az űrben, az
is ilyen ragadozó lesz, aki a maga bolygóján az első és legjobb lévén, az
űrben is járhat. Ha pedig így van, akkor az összecsapás szinte
elkerülhetetlen!
Az okoskodás azonban sántít kissé. Mert bár az ember szeme előretekint,
és vadászott is a létfenntartás érdekében, a bélrendszere egyáltalán nem a
húsevő állatéhoz hasonlít. A halaknál a ragadozók szeme is oldalt található,
és az emlősök között is akad kivétel mindkét irányban.
De a legnagyobb baj ezzel az elmélettel az, hogy kizárólag biológiai
érvet hoz fel. Mintha szerzői soha nem is hallottak volna etikáról, ősi és
tanult viselkedési normáról, szocializálódásról. Mintha az űrkutatásban
részt vevő ember egyenes folytatása lenne az éppen csak felmagasodó, vagy
netán a fáról még le sem szállt emberszerű majomnak...
Márpedig a lényeg nem a szem elhelyezkedésében, a hús- vagy növényevésben
van. Az ember aligha azért vonul majd ki az űrbe, küld oda öt-tíz és egyszer
akár száz űrhajót is, hogy mindent elpusztítson!
Hiszen vannak elveink, és a kozmoszt elsősorban kutatni akarjuk. Ha
idegenekkel találkozunk, nem a konfliktust keressük majd, nem az lesz az
első és egyetlen gondunk, hogyan lehetne beléjük kötni és nagyot lövöldözni
az űrben, amíg valamelyikünk odavész... Nyilván akkor sem viselkedünk
vademberek módjára, ha magunknál fejletlenebb lényekre és társadalmakra
akadunk valahol.
Ráadásul a fejlett idegeneknek semmi hasznuk nem lenne abból, ha
megtámadnának, leigáznának, rabszolgasorba hajtanának bennünket. Hiszen amit
tőlünk ilyen nagy áldozat, háborúság és veszteség árán elvehetnének, azt
megtalálják bármelyik másik bolygón a világűrben. Minden anyag, legyen az
halott nyersanyag vagy élő, biológiai anyag, a kozmoszban ezermilliószor
milliárd helyen ugyanúgy fellelhető, mint a Földön. Ráadásul ott sokkal
kevesebb befektetés, idő- és energiapocsékolás, netán öldöklés nélkül is.
Ebben reménykedjünk mi, "ragadozók" is...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/48. szám)