''IDŐUTAZÓK ÉS UFÓK?
Érdekes egyszer végiggondolni, mi lenne, ha a tudománynak valóban
sikerülne megalkotnia az időutazásra szolgáló járművet. Néhány amerikai
csillagász és fizikus is eltöprengett ezen könyvében. Ezekből vesszük az
ötleteket.
Mivel tudósokról van szó, már az is nagy dolog, hogy egyáltalán hajlandók
nyilvánosan megnyilatkozni ilyen csiklandós kérdésről. Bár meg vannak
győződve olyan - ma alapigazságnak tűnő - kérdésről, hogy nem lehet
gyorsabban haladni a fénysebességnél - azért eljátszanak a gondolattal...
Ha valaha a jövőben megalkotnák az időgépet, akkor nyilvánvalóan nagyon
sokan szeretnének visszamenni előbb a maguk múltjába, majd az általános,
történelmi múltba is. Aki a saját múltját választaná, az aligha tudna
szembeszállni a kísértéssel, hogy valamit megváltoztasson benne. Más
iskolát, más partnert, netán más szülőket, más lakóhelyet, más életpályát
választana. Vagyis eltörölné azt, amit egyszer már megélt... De akkor mi
lenne a megélt évekkel, és mi lenne az ott termelt javakkal? Az ott történt
folyamatokkal? Ha valaki negyvenöt éves autógyári munkásként indulna vissza
a múltjába, és ott hirtelen ötlettől vezérelve más jövőt választana, mi
történne az egész eddigi felnőtt életének összes eseményével, azok
következményével, az őt addig kísérő személyekkel? Mi lenne azokkal az
autókkal, amelyeket részben ő rakott össze a szerelőszalagon?
És mi lenne a gyermekeivel, akiket az eddigi életében nemzett? Mi
történne a feleségével, annak szüleivel, ha most úgy kellene élniük, mintha
őt soha nem ismerték volna?
Nyilvánvaló, hogy a dolog így nem működne.
Sokan csak azért mennének vissza a múltba, hogy akkori híres eseményeknek
legyenek a tanúi. Így aztán Napóleon anyja nem szülhetné meg nyugodt
körülmények között a fiát, mert tele lenne a háza érdeklődő turistákkal a
jövőből! Mindenki ott akarna lenni, amikor születik a kis Napóleon, a kis
Dzsingisz kán, a kis Sztálin vagy a kis Lincoln.
Apropó, Lincoln: az időturisták széttaposnák a washingtoni Ford Színházat
Lincoln meggyilkolásának napján. Talán a helybeliek és "időbeliek" be sem
férnének: ezer jövőből jött idegen szeretné látni az eseményt - és közülük
néhányan megakadályozni a merényletet, csak hogy megváltoztathassák a
történelmet, vagy némi jutalmat zsebeljenek be az elnöktől...
De ott tolonganának nézőként az összes nagy csata színhelyén, és
lábatlankodnának a békekötések diplomatái között. Waterloo vagy Berlin
eleste nem történne meg nélkülük... Mi lenne, ha a jövőből jött maroknyi
ember ultramodern fegyverzetével beavatkozna a múltbeli csatákba, és más
irányba vinné tovább a fejlődést?
Mindez teljesen lehetetlen - véli Stephen Hawkings, "korunk Einsteinje"
-, mert ha lehetséges lenne, akkor a jövőben már megalkották volna az
időgépet. Vagyis már ma is folyton itt lennének a nyakunkon a bámészkodó
időturisták százezrei vagy milliói... De mivel nincsenek, az időutazás
megoldhatatlan - állítja Hawkings makacs buzgalommal.
Csak egy dologról feledkeznek meg a tisztelt tudósok: arról, hogy bizony
jó ideje repkednek itt valamiféle idegen értelmet sugalló műszaki eszközök,
amelyeket népszerűen ufóknak is neveznek. Mivel műszaki paramétereik
egyértelművé teszik, hogy általunk még legyőzhetetlen fizikai "törvényeket"
is áthágnak, a jelek szerint semmiképpen sem a jelenkori földi technika
termékei.
Akkor pedig feltételezhetjük (mert bizonyítékunk még nincs rá), hogy ezek
a szerkezetek esetleg éppen valamiféle jövőbeni időutazók járművei. Olyan
időutasoké, akik betartják a törvényeket, nem avatkoznak bele a
fejlődésünkbe. Nem tolakodóak, nincsenek ott - legalábbis nem látjuk őket -
a sorsdöntően fontos eseményeknél, bár éppenséggel a koreai vagy vietnami
háborúban gyakran feltűntek, és az űrkutatásunk eredményei is érdeklik őket.
Nem látogatnak el látható, érzékelhető formában a tőzsdére, a parlamentbe,
az ENSZ-közgyűlésére. Mégis az a tény, hogy az ufókból szavahihető
szakemberek és a műszerek évente legalább százat látnak, tapasztalnak,
jeleznek - talán valami ilyesmire enged következtetni...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/47. szám)