Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                            ''A REJTÉLYES MATHILDE

   Mathilde  nem  hölgy.  A  világűrben  keringő  égitest,  amelynek a földi
kutatók  adták  ezt  a nevet. De a névhez illesztett jelző, bizony, igencsak
indokoltnak tűnik.

   Több kutató és az ufológusok már régen felvetették: ha vannak csillagközi
idegenek   a   naprendszerünkben,   akkor   azok   számára   igen  kényelmes
Földmegfigyelő pontok lehetnek a Nap körül keringő kisbolygók.

   Ezekből legalább ötezer (egyesek szerint azonban ennek a duplája, csaknem
tízezer)   található   errefelé.  A  legtöbb  annak  a  jókora  bolygónak  a
szétrobbanása,  megsemmisülése  nyomán  maradt Nap körüli körpályán, amely a
Föld és a Mars között volt valamikor. Az űrhajózásra veszélyes lesz ez a sok
kisbolygó,  de  a  nagyobbakat  már  mind  sikerült  felderíteni, pályájukat
feltérképezni.  Még  sok ezer kisebb van, amelyről szinte semmit sem tudunk,
azon kivül, hogy léteznek.

   Ha   léteznének  idegenek,  és  azt  terveznék,  hogy  évszázadokon  vagy
évezredeken  keresztül  figyelik  a Földet és lakóit, akkor ilyen kisbolygón
elbújva kényelmesen megtehetik.

   A  címben  említett  Mathilde-ot  1997-ben  fedezték  fel, amikor az Eros
kisbolygó  megfigyelésére  küldött földi űrszonda mindössze 1200 kilométerre
elhaladt  mellette.  Akkor  még neve sem volt; a csillagászok egyszerűen egy
számot  adtak  neki, így lett a 253-as. A világűrben rengeteg ilyen "krumpli
alakú",   ormótlan   sötétszürke  szikladarab  bukdácsol,  rója  változatlan
pályáját sok millió vagy milliárd év óta.

   Az  űrszonda  automata  üzemmódban  fényképeket  készített a 253-asról. A
kutatóknak azonnal gyanús volt, hogy ez az égitest gömb alakú - a világűrben
csak  a  csillagok  és  az  igazi bolygók veszik (vették) fel ezt az alakot.
Ahogyan  az  imént  említettük,  e  kicsi,  néhány  száz  méter  vagy néhány
kilométer   átmérőjű  testnek  nincs  oka,  hogy  gömbbé  legyen.  Semmilyen
felületformáló  erő  nem  működik  rajta,  tömegvonzása  kicsi, még ha lenne
levegője, atmoszférája, azt is perceken belül elveszítené.

   Persze, a Mathilde sem pontosan gömb. 52 kilométer átmérőjű, tehát nem is
olyan kicsi ebben az övezetben.

   A  műszerek és a fényképezőgépek két nagyon különös dologról rántották le
a leplet.

   Az  egyik:  hogy  a  Mathilde felületén - csakúgy, mint más űrben "utazó"
égitesten  is  -  számtalan  régi ütközés nyomai fedezhetők fel. Ilyesmire a
legjobb  példa  a  mindenki által ismert Hold; közelsége miatt olykor szabad
szemmel  is  látható néhány nagyobb kráter. A sok millió év során, ha nagyon
ritkán  is,  de  ütköznek  kisebb-nagyobb meteorok, sőt az övezet tagjai is.
Ennek  azonban kicsi a matematikai valószínűsége, de éppen a kráterek száma,
sűrüsége  mutatja,  hogy  azért  előfordul.  Márpedig  a  Mathilde felületén
látható néhány túl nagy kráter!

   Akkora,  hogy  nagy-nagy ütközésre utal. Olyan nagyra, hogy ha az valóban
megtörtént volna, széttörte volna a Mathilde-ot! De a kisbolygó szemlátomást
egyben  van.  Egyesekben  felmerült  a  gyanú, hogy azok nem is igazi, hanem
álcázó-kráterek;    ha   ugyanis   a   kisbolygó   valóban   idegen   lények
megfigyelőállomása,  akkor  sértetlenül  jött be a Naprendszerbe, vagy eleve
itt  építették  fel,  és látva, hogy a többi égitest tele van kráterrel, hát
erre  is  "tettek" ilyen jelet. Mesterségesen, sokat, és némi túlzással. Így
kerülhetett  oda  olyan  nagy  ál-kráter  is,  ami  előttünk árulkodójelként
mutatkozik.

   A  másik  érdekesség  a  Mathilde forgási sebessége, A világűrben ugyanis
nincs  mozdulatlan  égitest.  Nemcsak,  hogy  minden  tárgy  kering egy nagy
vonzerejű  csillag  (nap)  körül,  de  kering  a  saját tengelye körül is. A
Mathilde-típusú  kisbolygók  néhány  órán  belül  fordulnak  meg a tengelyük
körül, mivel kicsik, sokkal kisebbek a Földnél.

   És  itt  jön a teljesen érthetetlen tény, a jókora meglepetés: a Mathilde
17,4  nap  alatt  fordul  meg a tengelye körül! Vagyis két fordulata a földi
időben  mérve  egy  hónapnál is tovább tart. Három fordulathoz pedig csaknem
két hónapra van szüksége...

   Ezek  hát  azok  a  jelek,  amelyek  miatt  a  megszállott ufó-hívők - de
becsületére  legyen  mondva, néhány csillagász is - elég sok fejtörésre való
anyagot  kaptak.  A  Mathilde ugyanis pontosan megfelel annak az elméletnek,
amely  feltételezi  az  idegenek  láthatatlan  jelenlétét naprendszerünkben.
Persze  lehet,  az  elmélet  nem  igaz  -  de a Mathilde nagyon is valódi és
különös viselkedését meg is kellene valahogyan magyarázni...

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1998/30. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.