''A REJTÉLYES MATHILDE
Mathilde nem hölgy. A világűrben keringő égitest, amelynek a földi
kutatók adták ezt a nevet. De a névhez illesztett jelző, bizony, igencsak
indokoltnak tűnik.
Több kutató és az ufológusok már régen felvetették: ha vannak csillagközi
idegenek a naprendszerünkben, akkor azok számára igen kényelmes
Földmegfigyelő pontok lehetnek a Nap körül keringő kisbolygók.
Ezekből legalább ötezer (egyesek szerint azonban ennek a duplája, csaknem
tízezer) található errefelé. A legtöbb annak a jókora bolygónak a
szétrobbanása, megsemmisülése nyomán maradt Nap körüli körpályán, amely a
Föld és a Mars között volt valamikor. Az űrhajózásra veszélyes lesz ez a sok
kisbolygó, de a nagyobbakat már mind sikerült felderíteni, pályájukat
feltérképezni. Még sok ezer kisebb van, amelyről szinte semmit sem tudunk,
azon kivül, hogy léteznek.
Ha léteznének idegenek, és azt terveznék, hogy évszázadokon vagy
évezredeken keresztül figyelik a Földet és lakóit, akkor ilyen kisbolygón
elbújva kényelmesen megtehetik.
A címben említett Mathilde-ot 1997-ben fedezték fel, amikor az Eros
kisbolygó megfigyelésére küldött földi űrszonda mindössze 1200 kilométerre
elhaladt mellette. Akkor még neve sem volt; a csillagászok egyszerűen egy
számot adtak neki, így lett a 253-as. A világűrben rengeteg ilyen "krumpli
alakú", ormótlan sötétszürke szikladarab bukdácsol, rója változatlan
pályáját sok millió vagy milliárd év óta.
Az űrszonda automata üzemmódban fényképeket készített a 253-asról. A
kutatóknak azonnal gyanús volt, hogy ez az égitest gömb alakú - a világűrben
csak a csillagok és az igazi bolygók veszik (vették) fel ezt az alakot.
Ahogyan az imént említettük, e kicsi, néhány száz méter vagy néhány
kilométer átmérőjű testnek nincs oka, hogy gömbbé legyen. Semmilyen
felületformáló erő nem működik rajta, tömegvonzása kicsi, még ha lenne
levegője, atmoszférája, azt is perceken belül elveszítené.
Persze, a Mathilde sem pontosan gömb. 52 kilométer átmérőjű, tehát nem is
olyan kicsi ebben az övezetben.
A műszerek és a fényképezőgépek két nagyon különös dologról rántották le
a leplet.
Az egyik: hogy a Mathilde felületén - csakúgy, mint más űrben "utazó"
égitesten is - számtalan régi ütközés nyomai fedezhetők fel. Ilyesmire a
legjobb példa a mindenki által ismert Hold; közelsége miatt olykor szabad
szemmel is látható néhány nagyobb kráter. A sok millió év során, ha nagyon
ritkán is, de ütköznek kisebb-nagyobb meteorok, sőt az övezet tagjai is.
Ennek azonban kicsi a matematikai valószínűsége, de éppen a kráterek száma,
sűrüsége mutatja, hogy azért előfordul. Márpedig a Mathilde felületén
látható néhány túl nagy kráter!
Akkora, hogy nagy-nagy ütközésre utal. Olyan nagyra, hogy ha az valóban
megtörtént volna, széttörte volna a Mathilde-ot! De a kisbolygó szemlátomást
egyben van. Egyesekben felmerült a gyanú, hogy azok nem is igazi, hanem
álcázó-kráterek; ha ugyanis a kisbolygó valóban idegen lények
megfigyelőállomása, akkor sértetlenül jött be a Naprendszerbe, vagy eleve
itt építették fel, és látva, hogy a többi égitest tele van kráterrel, hát
erre is "tettek" ilyen jelet. Mesterségesen, sokat, és némi túlzással. Így
kerülhetett oda olyan nagy ál-kráter is, ami előttünk árulkodójelként
mutatkozik.
A másik érdekesség a Mathilde forgási sebessége, A világűrben ugyanis
nincs mozdulatlan égitest. Nemcsak, hogy minden tárgy kering egy nagy
vonzerejű csillag (nap) körül, de kering a saját tengelye körül is. A
Mathilde-típusú kisbolygók néhány órán belül fordulnak meg a tengelyük
körül, mivel kicsik, sokkal kisebbek a Földnél.
És itt jön a teljesen érthetetlen tény, a jókora meglepetés: a Mathilde
17,4 nap alatt fordul meg a tengelye körül! Vagyis két fordulata a földi
időben mérve egy hónapnál is tovább tart. Három fordulathoz pedig csaknem
két hónapra van szüksége...
Ezek hát azok a jelek, amelyek miatt a megszállott ufó-hívők - de
becsületére legyen mondva, néhány csillagász is - elég sok fejtörésre való
anyagot kaptak. A Mathilde ugyanis pontosan megfelel annak az elméletnek,
amely feltételezi az idegenek láthatatlan jelenlétét naprendszerünkben.
Persze lehet, az elmélet nem igaz - de a Mathilde nagyon is valódi és
különös viselkedését meg is kellene valahogyan magyarázni...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/30. szám)