''KRISZTUSI STIGMÁK A CSALÁDANYÁN
A történelemben meglehetősen gyakori, hogy a keresztény
kultúrkörnyezetben élők testén megjelenik a krisztusi stigma, vagyis az
egykori keresztre feszítés, és az azt kísérő körülmények, a fizikai
bántalmazás stb. véres nyoma látható a kézen, lábfejen, a felsőtesten, és
olykor a töviskorona nyomai a fejen, a korbácsütések helye a háton.
Ha a stigmákat viselő nő, akkor az mindig szűzies életet élő, nem házas,
és általában a világtól meglehetősen elszakadt személy volt. Legalábbis
1937-ig. Mert akkor a harmincöt éves, nyolcgyerekes kanadai parasztasszony,
Eva Baye testén jelentek meg váratlanul a stigmák... És ez még messze nem
minden, ami vele s körülötte történt...
Eva Baye, a félig indián, félig európai származású kanadai nő 1902-ben
született Ontario tartományban. Nagyon vallásos, katolikus családban
nevelkedett, és harmincöt éves koráig semmi rendkívüli vagy misztikus
esemény nem zavarta meg életét.
De utána annál inkább! Néhány évvel azután, hogy megjelentek rajta a
vérző stigmák, jó néhány orvos is megvizsgálta. Hosszan és alaposan, de
magyarázatot egyik sem talált. Ráadásul kiderült, hogy óraműpontossággal
minden pénteken délután hatkor kezdődik a jelenség. Ekkor elvesztette az
eszméletét, sajátságos "agóniába" került, amelynek során újra és újra átélte
Krisztus szenvedéseit azon a bizonyos pénteki napon. Este hattól kilencig
tartott ez a különös roham, miközben a sebek sorban megjelentek, némelyik
stigma vérzett is.
Ezekben az órákban Eva nem látott és nem hallott semmit, a külvilág
ingerei nem hatoltak el hozzá. Ilyenkor "ott" volt, ahol az az emlékezetes
kereszthalál történt. Este kilenc körül lassan elállt a vérzés, és az
asszony magához tért. Másnapra az égvilágon semmi baja nem volt, normálisan
ellátta gyermekeit, férjét, és nem szívesen beszélt a péntek estékről. Ám ha
olykor mégis sikerült rávenni, aprólékosan, lépésről lépésre elmondta a
bibliai eseményeket - mintha Krisztus szemével látta volna őket!
Az orvosok hónapokon át kísérleteztek vele - ha szabad itt ezt a
kifejezést használni -, hogy valami közelebbit is megtudjanak a jelenségről.
Természetesen arra gyanakodtak, hogy mindez csak képzelgés, tettetés,
pszichiátriai eset. Ezért hetekre kórházba zárták, lesötétítették a
betegszoba ablakait, és visszaállították a szobában lévő órát, hogy
megtévesszék Eva időérzékét.
Ám a fortélyok rendre csődöt mondtak, ugyanis Eva a jelek szerint egy
belső, biológiai óra szerint "működött", és "golgotajárása" a valós időben,
mindig pénteken délután hatkor kezdődött. A fájdalom legrosszabb
pillanataiban valóban haldoklónak tetszett, később annak enyhülése után már
tudott beszélni azokról a jelenetekről, amelyeket úgymond "az imént saját
valóságában megtapasztalt".
És ez így ment éveken át!
Később az élet egyéb területein is kezdett furcsává válni körülötte
néhány dolog. Továbbra is egy kis településen élt, és gyakran járt
templomba. Télvíz idején, amikor Eva áldozott, a templomot rózsaillat lengte
be, pedig semmilyen virágot nem tartottak ott. Ha zuhogó esőben ment - ezt
többször is tapasztalták -, a ruhája száraz maradt. Mintha valamilyen
láthatatlan burok - aura? - venné körül, olyan erősen, hogy a külső fizikai
hatásokat sem engedi át.
Az egyik ilyen eksztatikus állapotában hibátlan latin nyelven írt egy
csodaszép imát. Ami csak azért volt furcsa, mert soha nem tanulta ezt a
nyelvet, a sajátját beszélte csak, és különben sem volt erőssége az írás
vagy a "költészet", hisz továbbra is iskolázatlan, nyolcgyermekes
családanyaként kellett helytállnia.
Érdekesnek mondható a katolikus egyház magatartása, amely voltaképpen...
semmilyen sem volt! Az egyház ugyanis inkább a makacs hallgatás útját
választotta. Nem ritka ez egyébként a hasonló esetekben. Az egyház ritkán
nyilvánít véleményt a csodák ügyében is, a stigmatikusokkal szemben pedig
különösen óvatos.
Csoda az, ami természettudományos okokkal nem magyarázható. Természetesen
mindig mondhatjuk azt, és joggal, hogy ami a jelenlegi tudásunk alapján még
nem magyarázható, az valamikor majd, magasabb tudásszint birtokában már
magyarázható lesz. Kérdés, vajon ezek közé tartozik-e Eva Baye különös esete
is?...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/15. szám)