''DARWIN A TESTVÉREINKET KERESI
A név ezúttal nem a rég halott tudóst jelöli, hanem egy - igazából még
meg sem született - műszert. A NASA európai megfelelője - az Európai
Űrkutatási Ügynökség - már régóta tervezi egy hatalmas kozmikus távcső
elkészltését. Úgy tűnik, az elképzelés már célegyenesbe fordult, a terv
megvalósítható. Már csak annyi kell, hogy az ügynökség a javaslatot még a
2000. év előtt jóváhagyja, a 650 millió dolláros költségvetésével együtt.
Ebben az esetben 2015-re elkészülhet a szerkezet.
A Darwin tehát nem más, mint egy leendő kozmikus látcső, amely segít az
emberiségnek felfedezni a világűrben olyan bolygókat, melyeken más, értelmes
lények élhetnek.
Jelenleg a földi tudomány biztosra veszi, hogy bármiféle civilizáció csak
bolygón képes kifejlődni. Bár akadnak, akik szerint ez nem feltétel, de a
logikus gondolkodás és a saját tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy
biológiai élet kifejlődésére eleve csak bolygón, de azok közül sem
mindegyiken van esély. Ráadásul minden naprendszerben lehet számos olyan
bolygó, amely túl közel van a központi csillaghoz, így azon a rendkívüli
forróság miatt nem lehetséges az élet. Ilyen a mi Naprendszerünkben a
Merkúr. És ha a bolygó túl messze van a központi csillagtól, akkor a jeges
hideg és a fény hiánya akadályozza az élet kifejlődését. Így tehát, még ahol
sok bolygó is volna, ott is csak kevés adhat otthont az életnek.
Sokáig a mi Naprendszerünkön kívül nem is volt ismeretes ilyen bolygó,
azonban a kilencvenes években már fedeztek fel néhányat, igaz, iszonyú
messzeségben.
A Darwinért küzdő kutatók azt remélik, hogy a Földünktől úgy negyven-öven
fényév távolságban sok ilyen bolygóra találhatnak majd. A Darwin hat
távcsőből álló óriási készülék, minden távcsöve másfél méter átmérőjű, és
azok élességét egy elmés berendezéssel hihetetlen mértékig lehet majd
fokozni. Röviden szólva, a néhány méteres teleszkópok százméteres távcsőnek
felelnek majd meg.
Ráadásul az adatokat nagyobbrészt már ott az űrben feldolgozzák a
fedélzeti számítógépek. S mivel állandó rádióösszeköttetésben lesznek a
Földdel, rengeteg adatsort azonnal hazaküldhetnek az itteni kutatóknak,
további elemzésre.
A távcső egyszerre legalább háromszáz Nap-típusú csillag környékét
figyeli majd, és óriási nagyítása révén látótávolságba hozhatja azok
bolygóit is, ha léteznek.
A szerkezet az itt leírtnál jóval bonyolultabb és sokoldalúbb lesz.
Beindulása után mintegy négy évvel már sokkal többet tudunk majd arról, hogy
élnek-e, s ha igen, akkor hol élnek kozmikus testvéreink.
A fentiek után talán kicsit furán hangzik, hogy miközben a földön kívüli
értelmes életet kutató tudósok évtizedek óta ülnek távcsöveik mellett, lesve
a távolt, s várják a jeleket, s hogy a rádiócsillagászok hiábavaló
hallgatózása is immár csaknem negyven éve tart, az űrből még soha nem
érkezett egyetlen értelmes lényekre utaló jel sem, addig az ufók (az
ismeretlen eredetű, de minden paraméterükkel idegen értelem irányítására
valló szerkezetek, járművek) itt röpködnek a kutatók orra előtt. Ezekre
azonban a legtöbb csillagász ügyet sem vet. Úgy viselkednek, mintha nem
lennének már itt, velünk, a kozmikus testvérek...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/12. szám)