''SZALAMANDRA-EMBEREK
Nem csupán az indiai fakírokkal kapcsolatban jegyeztek fel a krónikák
olyan csodás esetet, hogy valaki sérülés nélkül állja a tüzet. Az ilyen
képességgel rendelkezőt nevezik Szalamandra-embernek. Az elnevezés onnan
ered, hogy a néphit szerint a szalamandra éghetetlen hüllő.
Ez a jelenség jóval ritkábban fordul elő, mint az úgynevezett öngyulladás
amikor minden látszólagos külső behatás nélkül egyszerűen porrá ég valaki.
(Az ilyen öngyulladást feltehetően a térből áttűnő gömbvillám okozza, erről
sorozatunkban korábban már ejtettünk szót.)
A tűzálló emberek különlegessége nem külső erőtől vagy a véletlentől
függ, és képességük nem halálos. Sőt!...
Franciaországban a XVIII. században egyszerre több ilyen képességű ember
is élt, talán ezért is készült ott az első ilyen témájú szakkönyv. A
szerzője Olivier de Leroy, a címe Le hommes salamandres (Szalamandra-
emberek). A leghíresebb, általa is feljegyzett eset Marie Sonnet története,
akit el is kereszteltek Szalamandrának.
Marie nemcsak hogy nem félt a tűztől, de egyenesen az volt a szokása,
hogy a maga és társai mulattatására belenyúlt a tábortűzbe, sőt bele is ment
az embermagas lángokba. Egyik kedvelt mutatványa pedig az volt, hogy a
tűzben feküdt le aludni!
Érthető, hogy a jelenség nagy feltűnést keltett. Már csak azért is, mert
akkoriban még nem volt vége a boszorkánypereknek, még ha a felvilágosult
Franciaországban nem is égettek meg senkit boszorkányság miatt. (De azért
nagy fejtörést okozhatott az inkvizítoroknak, ugyan mit csinálnának Marie-
val, ha máglyára kellene vetni, hogyan égethetnék el, ha egyszer éghetetlen
(mai szakszóval tűzálló).
Az inkvizítorok helyett korabeli tudósok vizsgálták a hölgyet, és Leroy
könyvében megtalálható az a hivatalos jegyzőkönyv, amelyet helyszíni próba
nyomán 1731. május 12-én vettek fel, és amit a kor neves tudósai mellett a
közélet ismert szereplői is aláírtak, mint szemtanúk.
Marie nem félt a teológus professzoroktól, a királyi udvaroncoktól,
orvosoktól és a parlament tagjaitól, akik a több száz párizsi polgáron kívül
végignézték mutatványát. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Marie mindössze egy
lepedőt terített magára, alatta semmit nem viselt, és két vasszékre feküdt
úgy, hogy a lába az egyik, feje a másik szék karfáján nyugodott. Így, ilyen
kétpontos "felfüggesztésben" csak úgynevezett kataleptikus állapotban
maradhat meg az ember de Marie aligha ringathatta magát ilyen állapotba,
mert "sütkérezés" közben négyszer is megfordult, hogy minden oldalát
egyenletesen süttesse a tűzzel, márpedig a mozgás kizárja a katalepsziát.
A két vasszék között - a jegyzőkönyv adatai szerint - igencsak nagy tüzet
rakhattak mert 15 jókora tölgyfatuskó égett nagy lánggal. Ezek a lángok
szinte szünet nélkül nyaldosták a lány testét, de sem ő, sem a lepedő nem
lobbant lángra! A kísérletnek harminchat perc után vetettek véget, de nem
Marie szenvedései miatt, hanem mert a tanúk nem bírták már tovább nézni a
jelenetet. Amikor elhozták a tűztől, Marie a saját lábára állt és a
bizottságra meg a közönségre mosolygott, úgy mutatta a bőrét, amely teljesen
ép maradt.
Nem csoda hát, hogy az akkori emberek valamiféle boszorkányságot vagy
csodát gyanítottak az esemény mögött. Megmagyarázni semmiképpen nem tudták -
és ebben hasonlítanak a mai tudományhoz. Ugyanis jelen pillanatban sincs
semmiféle módszer vagy vegyszer, amivel hasonló "tűzállóság" elérhető lenne.
Századunkban is volt néhány hasonló eset. Sőt, talán napjainkban is akad,
aki képes ilyesmire. De kikiáltják fakírnak, aki a cirkuszban mutogatja
tudományát, és a tudósoknak eszükbe sem jut közelebbről vizsgálni őket,
vajon miben rejlik a titkuk.
Ez, persze, nem változtat a tényen, hogy nemcsak a világmindenségben,
illetve a földi környezetünkben, hanem magában az emberi szervezetben is
rejlenek még olyan csodák, melyekre nincs magyarázat. Legalább is
egyelőre...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/7. szám)