Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                          ''"GYERE EL A KERTEMBE!..."

   Másfél  évtizeddel  Raymond A. Moody professzor híres könyve, az "Élet az
élet  után"  megjelenése  után  két  amerikai  kutató  ismét ezzel a témával
kezdett  foglalkozni.  Mint  ismeretes,  Moody vagy százötven olyan klinikai
halál  esetet  írt  le,  ahol  az életbe visszahozott páciensek mind a halál
utáni   élményeikről  számoltak  be.  Ezek  az  emberek  javarészt  (de  nem
kizárólag)  amerikaiak és keresztények voltak; ez a tény adott alapot később
az  ügy bírálóinak. Ők ugyanis azt állították, hogy a nyilatkozók a korábban
tanult   vallási   alapokat   képzelegték   öntudatlanságuk   idején,  tehát
"eljutottak a mennyországba", és így tovább.

   Az  Amerikai  Pszichológiai  Kutató  Társaság két orvosa, Karl Osis és E.
Haraldsson  úgy  döntött, két különböző kultúrájú pácienscsoport halálközeli
élményeit  hasonlítja  össze. Az amerikaiak mellett indiaiakat választottak.
India lakóinak társadalmi, vallási alapjai és hagyományai nagyon különböznek
az európaitól vagy amerikaitól.

   Több  száz  eset  összehasonlítása  azzal  a  - számukra is megdöbbentő -
eredménnyel  járt,  hogy  kimondhatták  tudományos igényű munkájukban: nincs
különbség  az  élmények  tartalma között! Éppen ellenkezőleg, számos motívum
ijesztő gyakorisággal ismétlődik mindkét kultúrában. Sem a nyilatkozók kora,
sem  a  neme  vagy  társadalmi állása nem okozott különbséget. Az érdekesebb
esetek közül ismertetünk néhányat.

   Ötvenéves  nő:  az  egyik New York-i kórházban feküdt rossz állapotban az
intenzív  osztályon,  majd  váratlanul szívrohamot kapott. A személyzet nagy
nehezen  visszahozta  az  életbe.  Amikor  magához  tért,  azt  mondta: "Egy
csodálatos  kertbe  léptem be, gyönyörű kapun át. Minden csupa fény volt, és
bent egy fénylény fogadott, aki nagyon szeretett engem!"

   Egy másik, szintén nőbeteg hasonló esetben, agónia közben látta a nyitott
kaput, mögötte a csodálatos kertet. Minden csupa szín és fény volt. Egy hang
azt  mondta:  "Gyere el a kertembe!" És ő engedelmeskedett, nagyon boldognak
érezte  magát.  Amikor  visszahozták  az életbe, örömteli hálálkodás helyett
inkább   szomorúság   lett   úrrá  rajta.  Viszont  attól  kezdve  soha  nem
panaszkodott, és többé nem félt a haláltól.

   Számos  hasonló  indiai  esetről  is tudomást szereztek. Az egyik újdelhi
kórházban idős férfi haldoklott a tüdőbaj utolsó stádiumában. Amikor megállt
a  szíve, az orvosok masszírozni kezdték. Néhány perccel később visszanyerte
eszméletét:  "Miért nem hagyták, hogy ott maradjak? El sem mondhatom, milyen
csodálatos volt az a kert, ahol jártam. Ismét oda akarok menni!"

   Egy  bengáli  asszony ugyancsak a kórházban vesztette el az eszméletét. A
személyzet  szintén  visszahozta a "túlvilágról". Mint elmondta, ő is kertet
látott,  mi  több,  csodaszép  házakat.  Az  egyik még nem volt kész. Amikor
megkérdezte, az kié, egy hang válaszolt: "A tiéd, de csak akkor, ha a Földön
letelt  az  időd.  Addig nem halsz meg, amíg meg nem születik az unokád." És
tényleg  így  történt...  évekkel  később a nő azon a napon hunyt el, amikor
fiának és menyének gyermeke született.

   Meglehetősen  elgondolkoztató az az indiai eset, amely valamennyire eltér
a  többitől.  Halálból visszahozott férfi mondta el az orvosoknak, hogy ő is
látta  a  gyönyörű  kertet,  de nem tudta átlépni a küszöbét. Egy fehérruhás
férfi  belenézett  valamibe  (nagykönyvbe?),  és azt mondta: csak tévedésből
került  oda, hiszen még nem jött el az ideje. Bármennyire is szeretett volna
ott maradni, elküldték, és akkor sajnálkozva feléledt a műtőasztalon.

   És  most  jön  az,  amit a tudomány aligha képes jelenleg megmagyarázni -
ugyanabban a kórházban, ugyanabban az órában meghalt (immár végérvényesen és
azonnal)  egy  másík  férfi  beteg,  akinek  ugyanaz  volt  a  neve,  mint a
"visszaküldött" páciensé! Ez a halál akkor történt, amikor az első beteg már
elmondta az orvosoknak és ápolónőknek az egész történetet.

   Hogy  mindezek  mögött  mi  van, mi lehet - csak sejthetjük. Mindenesetre
tudományos  alapon  is  bizonyítást  nyert - nem a túlvilág létezése, ez még
nem!  -  de  legalább  annyi,  hogy  a  világ  egymástól  távoli tájain, más
kultúrákban  élő,  más  és más vallású emberek halálközeli élményei mindezen
különbségektől  teljesen  függetlenek.  Ugyanazt  éli  át keresztény, hindu,
muzulmán   és  bármilyen  szekta,  vallás  követője.  Feltehetően  tehát  ez
független   a  vallásos  hittől,  hiszen  az  ateistáknak  is  hasonlóak  az
élményeik.  Feltételezhető  tehát,  hogy  mindnyájunkra  vár  valahol  az  a
csodaszép világ, és ha itt az idő, mindenkinek mondja majd a rejtélyes hang:
"Gyere el a kertembe...!"

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1998/2. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.