''CSATATEREK VISSZHANGJA?
Annyiszor említették már, oly sokszor szóba került különféle
parapszichológiai munkákban, hogy talán elcsépeltnek, "lerágott csontnak"
látszik a jelenség - pedig egyáltalán nem az.
Arról van szó, hogy egyes régi események a jelenkorban ismét
felbukkannak, megjelennek, bizonyos személyek számára ismét szinte
láthatóvá, hallhatóvá, majdhogynem "tapinthatóvá" válnak.
A szakirodalomban sokszor említik Pierre Monnier esetét. A fiatalember az
első világháborúban, 1915-ben esett el Argonne alatt. Édesanyja a háború
után, 1919-ben felkereste a csatateret, és fia túlélő bajtársaival elment
Argonne-ba. Az asszony döbbenetes élményről számolt be: a vidéken mintha
ismét harc dúlt volna! Amit látni nem lehetett, hallani annál inkább. Dobszó
pergett, a katonák lövöldöztek, kiabáltak, haldokoltak. Más tanúk is
beszámoltak ilyesmiről, így tehát nem fogadható el az - a különben nagyon
valószínű - érv, hogy a felizgatott anya különös lelkiállapotában vélte
hallani a csatazajt.
Annál is inkább, mert számos pontja van a világnak, ahol mind a mai napig
hallják, sőt látják a valamikor csatában részt vevő katonákat!
Így Kréta szigetének déli részén a Frango Kastellinek is nevezett ősi
erőd romjai mellett. A helybeli lakosok általában tavasszal, hajnaltájban
vagy alkonyatkor vélnek látni hosszú sorban vonuló, régiesen öltözött,
fegyveres katonákat. Az ottaniak éppen a megpillantás időpontja miatt
nevezik őket a "harmat embereinek". A hajnali vagy esti harmattal együtt
bukkannak fel, bár kicsi a valószínűsége, hogy a jelenségnek a harmathoz
bármi köze lenne. Akkor más évszakban miért nem láthatók?
Néhány történész úgy véli valamelyik régi korban tavasszal lehetett itt a
csata, és annak halottjait, elesettjeit vélik látni oly sokan. Mert hát nem
egy vagy két szemtanú állítja a dolgot. Sokan azok közül, akik
szkeptikusként érkeztek az erőd mellé, azok is meggyőzve távoztak. A
jelenség tehát létezik, bár szabálytalan és előre kiszámíthatatlan
időpontokban tapasztalható.
A fantomkatonák a világ más részein is láthatók néha. Arra is rájöttek,
hogy a mai kor embere nyugodtan közéjük keveredhet, átvonulhat rajtuk - nem
zavarja össze soraikat. Úgy tűnik, mintha a jelenség két különböző, de innen
látható korban vagy dimenzióban zajlana. Tehát vagy az időben, vagy a
térben, vagy mindkettőben el vannak egymástól választva. Akkor viszont
nehezen érthető, hogy a mi korunk emberei miképpen láthatják őket?
Nemrégen egy kutató azt állította a francia Le Monde hasábjain, hogy
legalább száz ilyen esetről szerzett tudomást és megvannak a szemtanúk
hitelesített vallomásai, beszámolói is.
Tudunk viszont olyan esetekről is, amikor úgy a fantomkatonák, mint a mai
kor emberei kölcsönösen látták egymást - mi több, valamilyen sajátságos
"ütközetet" is vívtak! A legismertebb esetre 1795-ben Sziléziában került
sor. Abban az esztendőben, január 7-én az egyik falu szélén csaknem ötven
paraszt látta, amint "a levegőből" egyszer csak felbukkant egy csapat
gyalogos, élükön két tiszttel, akik kezükben vörös zászlót vittek. Olyanok
voltak, mint valami délibáb. De a fantomkatonák, amint észrevették a
parasztokat, sortüzet adtak le rájuk. A lövedékek nem találtak el senkit -
talán nem is tudtak volna "átlőni" ebbe a korba -, ám a parasztoknak ennyi
is elég volt ahhoz, hogy rémülten megfutamodjanak. Később azt vallották,
hogy nem is hallották a lövést, csak látták a puskák csövén feléjük kicsapó
füstöt. Egy pillanattal később lovasok is felbukkantak, majd mindkét csapat
eltűnt.
Február 3-án ugyanott megismétlődött az eset, ezúttal csaknem négyszáz
személy látta, majd február 15-én harmadszor is, de akkor csak harmincan
látták. A német helyőrséget is értesítették, amelynek a parancsnoka tüzet
nyittatott a fantomokra! A délibábkatonák szétfoszlottak a levegőben, és
nyomuk veszett.
1642-ben tanúk előtt egymásután ötször játszódott le ugyanaz a csata! I.
Károly király megfigyelőket küldött oda, akik az újabb fantomküzdelemben
felismerni vélték a csatában elesetteket.
Nincs kizárva, hogy nem mindig a múltat látták. 1574-ben Utrechtben öt
őrt álló katona olyan ütközetet látott részletesen, amelyre csak tizenkét
nappal később került sor. És, ki tudja, talán a sziléziai parasztok által
látott vörös zászlós alakulat a második világháborúban ott viaskodó szovjet
katonák egy csapatát jelentette...?
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/50. szám)