Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                                ''IDŐTLEN IDŐK?

   Több  jelentős  parapszichológiai  kutató  volt kénytelen belátni, hogy a
szellemkutatás  több  jelensége  és  főbb ismérvei, valamint a paraképességű
személyek  által elmondott, átélt jelenségek között van bizonyos hasonlóság.
Különösen akkor, ha az időről kezdenek el beszélni.

   A  tudomány  nem  tud mit kezdeni a "szellemekkel", mert azt mondja: vagy
vannak,  vagy  nincsenek.  Nem evilági létezők, nem itteni kategóriák, tehát
tényezők  sem lehetnek, legalábbis ezt hiszik. Ki is mondják és le is írják,
hogy  ezek  a  "képzelt  lények"  nem gyakorolhatnak hatást a földi, fizikai
folyamatokra.

   Valami  ilyesmi történik a különleges képességű emberek megítélésével is.
Őket  is  nem  létezőnek  tekintik, hiszen így lehet a legkönnyebben kitérni
előlük.  Ha  a  hivatalos  tudomány elfogadna bármilyen tényt is azok közül,
amelyek valóban megtörténtek, valóban tények, akkor kénytelen lenne felrúgni
az  egész,  ma  kötelező érvényű, és a világ ezer egyetemén tanított elveit.
Erre, persze, egyszer úgyis rá fog kényszerülni. Mert hiszen van bizonyítéka
a  szellemvilágnak,  és  van  -  az előbbinél jóval több - annak, hogy egyes
emberek  hihetetlen  dolgokra  képesek.  Olyasmit  tudnak, amit a fizika- és
biológia-tankönyvek  szerint  nem  lenne  szabad  tudniok,  hisz  azok  "nem
léteznek".

   Több  kutató  rájött hogy a paraképességű emberek különös lelkiállapotban
képesek előre látni a még meg sem történt eseményeket. A jósokról mindnyájan
hallottunk,  mostanában  sokunknak  lehet  is ilyen élménye. Kevés (vagy nem
kevés)  pénzért  szinte bárki elmehet jós(nő)höz, és ott megtudhatja, mi vár
rá.  Hogy  ebből  mennyi  igaz,  abba  most  ne  menjünk  bele.  Maradjunk a
laboratóriumi - azaz többféle módon ellenőrzött kísérleteknél.

   Rengeteg alkalommal bebizonyosodott, hogy a paraképességű személyek előre
megjósoltak valamely, jövőben bekövetkező eseményt, vagy olyanról beszéltek,
amely  a  kísérlettel  egyidőben történt - csak éppen több ezer kilométerrel
távolabb. Vagyis a jós normális úton-módon semmiképpen nem szerezhetett róla
tudomást. Éppen ezen alapul a parapszichológiai jelenségek jó része: egyesek
nem a szokásos érzékszervi módon kapnak "valahonnan" információt.

   De  miképpen  tudhat  valaki  bármit is arról, ami még meg sem történt? -
okoskodtak  a kutatók. - Csak egyetlen mód létezik erre: ha az események nem
időrendi  sorrendben  történnek,  hanem  minden "esemény" valahol már készen
megvan!  Vagyis  ez  esetben  el  kellene felejteni az időt. Ami nem könnyű,
hiszen hozzászoktunk már, hogy az életünk egyik irányból a másikba "folyik",
és  az  események  valamiféle sorrendben történnek. Lehet, hogy mindezt csak
képzeljük?

   Valaki  azt  mondta, olyan ez, mint amikor a kis féreg hosszú cérnaszálat
néz.  Csak kicsiny részét látja. Ahogyan halad mellette, azt hiszi, a zsinór
mozog. Holott az a zsinór vagy cérnaszál már régóta készen van, rajta minden
bog, repedés, elágazás, mikroszkopikus szakadás és egyéb.

   Holott,  mint sok keleti filozófia tanítja, az élet nem történik, az élet
egyszerűen  van.  Vagyis túl közel vagyunk a dolgokhoz, és azt hisszük, azok
történnek,  méghozzá  sorrendben.  Ezzel szemben minden dolog, ami például a
világ vagy az ember, vagy bármilyen élőlény életének eseményeit tartalmazza,
már   készen   van.   A   kezdet   és   a   vég  összefolyik,  eggyé  válik,
elválaszthatatlanul.   Aki   viszont   paraképességekkel   rendelkezik,   az
eltávolodik  a  túl  közeli  dolgoktól,  és megláthat - valamilyen más módon
("lelki  szemeivel",  "megérzéssel",  netán  másképpen)  -  olyasmit is, ami
mintegy   "előre  készen  van",  esetleg  része  mások  életének.  Az,  hogy
megszületett,   felnőtt,   férjhez   ment,  gyereket  szült,  megbetegedett,
kigyógyult,  elütötte  egy  autó és meghalt - mind-mind előtte áll, egyetlen
látványként.  Érzékelhető  az egész élete, és a jós - ha valóban rendelkezik
ilyen  képességgel  -,  az  eseményhalmazt egyszerre érzékeli. Ezért van az,
hogy  nem  képes  megmondani  általában  azt, hogy az általa jelzett esemény
mikor következik be. Néha még azt sem, hogy a felnőtt kor melyik szakaszában
várható. Ő ugyanis mindazt, ami az adott emberrel történhet és történni fog,
egy halomban, egy csoportban látja. Nincs idősorrend, mert az idő nem "odaát
létezik", csak itt. Sőt, itt is csak mi alkottuk, mi foglalkozunk vele.

   Ily'  módon  kétféle valóság van, mert az a másik, odaát tapasztalható is
valóság  - ki tudja, nem inkább az-e, mint ez az igazi? Aki így vagy úgy már
járt  "odaát",  az  állítja:  amíg itt az információkat érzékszerveink révén
szerezzük  be,  odaát a megfigyelt személy és a megfigyelő egyformán része a
nagy  egésznek. Az érzékszervek csak jelentéktelen részleteket továbbítanak,
a  lényeget  nem. A mi világunkban az idő múltra, jelenre, jövőre oszlik; ám
odaát nemhogy ilyen osztás, de idő sem létezik. A tettnek van következménye,
de  az  nem a jövőben, hanem a végtelen jelenben következik be, így nincs is
értelme az időt bármiképpen el- és felosztani, osztályozni...

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1997/38. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.