''TÚLVILÁGI ÜZENET
Londonban 1882-ben alapították az első parapszichológiai kutató
társaságot (Society or Psychical Research), amely a mai napig létezik, és
jó, ha tudjuk: nem lángoló szemű, zavaros agyú amatőrök gyülekezete, hanem a
tagjai igazi kutatók voltak akkor is, és azok ma is. Már az alapítók között
is a kor neves professzorai voltak túlsúlyban, méghozzá olyan egyetemekről,
mint az oxfordi vagy cambridgei...
Az öt alapító: Edmund Gurney, A. W. Verrall, Henry Butcher, Frederick
Myers és Henry Sidgwick érdekes kísérletbe fogott. Az urak részben még
életükben, részben a haláluk után úgy döntöttek, hogy üzenetet küldenek
odaátról. A tudósok nem egyszerre haltak meg - Gurney 1888-ban, Myers
1901-ben, Sidgwick 1906-ban, Verrall 1912-ben. De az életükben kigondolt
öszszeesküvést végrehajtották. Ravasz tervük az volt, hogy nem egyszerűen
üzennek, hanem...
De lássuk inkább a részleteket.
Mivel ők öten a Társaságban töltött éveik során főleg a túlvilági
üzenetekkel foglalkoztak, ezek összes technikáját, módszerét és érdekes
esetét ismerték, és még életükben kapcsolatban álltak a kor híresebb
médiumaival, spiritisztáival és paraképességű személyeivel -, úgy döntöttek:
kizárólag az üzenetekre, a transzkommunikációra összpontosítanak.
Elhatározták, hogy haláluk után mindnyájan keresnek majd maguknak e világi,
itt élő médiumot, akin keresztül üzenhetnek. Méghozzá keresztben, vagyis
egyikük sem üzeni a teljes szöveget, a teljes tudnivalót, a totális
üzenetet, hanem annak csak egy részét.
A később Keresztüzeneteknek (Cross Correspondences = keresztlevelezés)
nevezett akció 1906-ban kezdödött. Egy brit médium-asszony fedezte fel
magában a késztetést, hogy valaki üzen a túlvilágról és neki azt papírra
kell vetnie a szokásos, úgynevezett automata írással. Szinte géppé lett, az
ismeretlen erő utasításait teljesítette, írt és írt. A feladó állítólag
Frederick Myers volt, aki akkor már öt éve nem volt az élők sorában. De
működni kezdtek a többiek is; haláluk után Myers másik négy társa is üzenni
kezdett.
Az üzenetek száma az első, igen intenzív évtizedekben - majdnem a második
viágháború kitöréséig! - meghaladta a háromezer-kétszázat. De szórványosan
jelentkeztek még, egészen a hetvenes évek elejéig. Nagyon kitartónak
bizonyultak, hiszen öten több ezer üzenetet küldtek különféle médiumon és
módszeren keresztül, több világrészbe, több mint hatvan éven át!
...A módszer, amit kigondoltak, meggyőzhette a kétkedőket is.
Az üzenetek ugyanis mindig csak töredékek voltak. Sok médiumtól kellett
összeszedni később a részleteket, hogy az öt ember különböző időpontban
küldött több ezer üzenete végre értelmes egésszé álljon össze!
Myers és a többiek ezt néha jelezték is. Szövegükben itt-ott felbukkantak
félmondatok, amelyekben megnyugtatták az üzenetet olvasókat: tegyék csak el
a szöveget, ha valamit nem értenek, majd kiderül a "többi részletből".
Kezdetben persze senki sem tudhatta, hol vannak, mikor érkeznek, milyen úton
jönnek "át" azok a hiányzó részletek... De az évtizedek során kialakult egy
átlátható és érthető kép.
A csalás már csak azért is kizárható, mert Myers és társai nem egy
alkalommal olyan nehéz, tudományos szöveget is közöltek, amit a gyakorta nem
túl művelt (hisz' csak eszközként használt) médium nem is érthetett, nem
érhetett fel ésszel. Hogy az őket túlélő, itt maradt kollégáik, a Társaság
többi tagja és mások is belássák, valóban az "ötök" üzennek, olyan dolgokról
is szót ejtettek, amelyekről vagy csak ők és a Társaság bennfentesei tudtak,
vagy eleve az általuk művelt szakterületre vonatkozó, nem széles körben
ismert információk voltak. Ezenkívül betettek a szövegbe idegen nyelvű
részleteket is. Így latin, görög stb. idézetet, szövegrészletet. A gyengén
képzett médiumoknak fogalmuk sem lehetett arról, ezek mit jelentenek, és
miért éppen ott bukkannak fel a szövegben, ahol... Ki kellett zárniok azt a
vádat, hogy az egész üzenetközvetítés nem is létezik, hogy csalás, hogy
maguk a médiumok "gyártják" a "túlvilági szövegeket", mert így akarják
felhívni magukra a figyelmet, így próbálnak pénzt és hírnevet szerezni...
Igyekeztek bizonyitékot szolgáltatni arra, hogy az üzenetek valóban a
túlvilágról jönnek, olyan személyektől, akik itt éltek, de földi létük
megszűntével átkerültek "oda". Bizonyítani akarták, hogy ők és nem mások az
üzenetküldők, hogy előre eldöntött módon és tartalommal is lehet üzenni;
hogy van túlvilág; hogy az ember ott tovább él; hogy nem veszíti el tudatát
az "átkerülés" folyamán, és azok a dolgok, amelyek itt érdekelték, ott is
érdeklik, sőt foglalkozhat is velük...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/32. szám)