''ÜZENNEK A SZELLEMEK?
Az efféle üzenet nagyon különböző formában érkezhet hozzánk... Lényegében
a legtöbb sámán, varázsló, spiritiszta, halottlátó, szellemidéző, médium és
próféta állítja magáról, hogy beszél a szellemekkel, sőt, már eleve abból a
szellemvilágból érkezett. A legismertebb vallásalapító is kijelentette, hogy
"az én országom nem e világból való", ami ma már eléggé egyértelmű.
A természeti népek varázslói - Ázsiában a sámánok, akik népükkel együtt
részben Európába is bevándoroltak és terjesztették hitüket - nagyon
egyszerűen képzelik el a világot. (Ráadásul lehet, nekik van igazuk!)
Szerintük a fizikai valóság és a szellemvilág együtt él, együtt létezik, a
túlvilágiak mindenféle módon bele tudnak "nyúlni" az evilágiak életébe...
És ezek az üzenetek nagyon különböző formában érkezhetnek "onnan".
Talán egy családi történettel kezdeném. Külföldön élő Kinga lányom
néprajzkutató, a latin-amerikai indiánok specialistája. Többször járt már a
szóban forgó földrészen és töltött huzamosabb időt Mexikó, Venezuela és
Ecuador őserdei indiánjai között.
Az utóbbi országban egy európai kutatócsoporttal kormánymegbízásból
dolgozott olyan indiánok között, akiknek még nagyon kevés kapcsolatuk volt a
külvilággal, vagy ahogyan szépen szokás mondani, a civilizációval. Éppen
őket szerette volna jobban megismerni a CEDIME (Centro de Investigaciones de
los Movimientos Sociales del Ecuador), az ecuadori társadalmi mozgalmakat
kutató központ. Az amazóniai dzsungelben élő waorani, más néven auca
indiánok csak nem régen kerültek kapcsolatba az euro-amerikai kultúrával
(ahogyan ezt ott nevezik). Kezdetben egyáltalán nem akartak kapcsolatot a
fehérekkel, később nagyon agresszívan viselkedtek velük szemben. A legújabb
fejlemény: ma már néhány fehéret elviselnek a közelükben, ám a törzsek egy
része ma sem akar semmiféle érintkezést az idegenekkel. Olyannyira, hogy
akár meg is ölik a területükre lépő fehéreket. A CEDIME által megbízott
expedíció több hónapot töltött el a Yasuni és Cononaco folyó közötti
őserdőben.
Itt kereste fel Kinga lányom a barátnőjével a híresnek mondott sámánt. A
törzs varázslója azonban nem volt otthon. Felesége nem engedte, hogy a két
fehér nő belépjen a varázsló kunyhójába, mivel távozása előtt a sámán nagyon
határozottan megtiltotta ezt. Nincs kizárva, hogy a varázsló valamilyen
módon értesült arról, hogy két idegen közeledik, őt keresve, és nem óhajtott
találkozni velük, s így a - talán ösztönösen, tudat alatt, vagy
parapszichológiai úton szerzett - hír hallatára inkább elment otthonról...
(Tudnunk kell azt is, hogy a varázsló mint halottlátó és a szellemvilággal
igen élénk kapcsolatot tartó személy volt ismert arrafelé, és elég nagy
népszerűségnek örvendett gyógyítóként is. Aki, természetesen, a szellemek
segítségével gyógyít. Az pedig köztudott volt, hogy ez a sámán is különleges
kunyhójában tartja a varázs- és gyógyító eszközeit. A néprajzkutatók éppen
ezeket szerették volna látni, esetleg lefotózni.)
Kinga Nemere az apjától örökölt makacssággal végül mégis meggyőzte az
asszonyt - nincs kizárva, hogy valami ajándékkal lágyította meg az indián
asszony szívét, mert az végül közölte: egy pillanatra kinyitja a kunyhót,
benézhetnek, de látva a fényképezőgépet, s már ismerve, mit jelent ez,
hiszen misszionáriusok is tevékenykedtek a környéken - megtiltotta a
fotózást...
A varázsló felesége kinyitotta a kunyhót, és jobbra mutatva azt mondta:
itt vannak a nem titkos varázsszerek. A bal oldalon pedig a titkosak, amiket
idegennek tulajdonképpen látnia sem volna szabad!
Az egyik kutató (na melyik a kettő közül?) egy pillanat alatt felvételt
készített, míg a másik "fedezte" az asszony előtt. Amikor a kunyhó teljes
belsejét lefényképezték, elégedetten távoztak.
Csak akkor fancsalodott el a képük, amikor később, Quitóban, az ország
fővárosában előhívták a filmet. Azon a bizonyos filmkockán csak a kunyhó
jobb oldala látszott! Vagyis amit amúgy is megnézhettek volna. A titkos
varázsszerekkel zsúfolt bal oldal helyén a kép sötét maradt! A film azon a
részén egyáltalán nem kapott fényt. A szakemberek tudják, hogy a hosszanti
irányú, majdnem pontosan a film közepén futó fénykimaradás egyébként sem
reális, hiszen nem képzelhető el, hogy a blende csak félig nyílik ki. Már
csak azért sem mert az körkörös alakú. Akkor történik ilyesmi, ha a film
egyik felét mechanikusan letakarják, de ez az olyan egyszerű
fényképezőgépnél, amilyet a kutatók használtak, nem is lehetséges.
Vajon ki és milyen módszerrel "takarta ki" a film egyik felét?
Alighanem arról van szó, hogy a varázsló, tudván az európaiak
közeledéséről, valamilyen (csak általa ismert) módon elintézte a
szellemvilággal, hogy kunyhója titkos részéről az idegenek ne szerezhessenek
információt. Más magyarázat aligha van - már ha ezt magyarázatnak fogadjuk
el...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/31. szám)