''CSODÁS HÁZAK
A történelem - és a rémregények - lapjain gyakran találkozhat a kíváncsi
olvasó elátkozott házzal. Arról már kevesebben tudnak, hogy volt és van
azért szép számmal olyan épület is, amelyek kizárólag pozitív hatást
gyakorolnak a benne lakókra és környezetükre. Ilyen az a Madrid közelében
százötven éve álló ház, amely már a múlt században a metafizikai társaságok
beszámolóiban is sűrűn szerepelt.
A ház nem volt nagy, és egy feneketlennek tartott kis tó partján állt.
1856-ban épült az egykori karmelita apácakolostor romjain. Az Aralez család
birtokolta. Első tulajdonosa a madridi egyetem egyik professzora, Joaquino
Aralez és felesége, Isabel volt. A jelek szerint Isabel asszony médium
lehetett, mert szinte az első órától kezdve szellem vagy szellemek
jelenlétét érezte a házban.
Miután beköltöztek, a ház kivirult, és a benne élők úgyszintén. Soha
semmilyen háztartási baleset nem történt. Mi több, a leeső üveg vagy
porcelánedények sem törtek el, a virágok a hőség ellenére heteken át nem
hervadtak el, és soha senki nem betegedett meg (ami pedig akkoriban
napirenden volt mindenfelé). A kamrában az élelmiszer nem romlott meg, akkor
sem, ha évekig állt, ottfeledve. Ugyanez volt a helyzet a pincében is.
A második évtől kezdve Isabel asszony világos jeleket kapott arra nézve,
hogy van ott "valaki", és ez a valaki vigyáz a házra és a benne élőkre. Két
(nem a házban élő) közeli hozzátartozója elvesztése feletti fájdalmát
rejtélyes, de igen kellemes zene és vigasztaló sugallatok enyhítették.
Tudtára adta az a "valaki", hogy kedves halottai jól érzik magukat abban a
másik világban, ahová kerültek.
A zenét egyébként több alkalommal hallották a ház többi lakói is, bár
mindig csak abból a helyiségből hallatszott, ahol Isabel asszony éppen
tartózkodott.
Néhány évvel később egy sajnálatos eset kapcsán ismét bizonyságot
szerezhettek a házat védő szellemről. Aralezék legkisebb lánya felügyelet
nélkül maradt, és kiment a háztól száz méterre lévő feneketlen tóhoz.
Beleesett a vízbe, s mert nem tudott úszni merülni kezdett. Kétségbeesett
kiáltására a személyzet ugyan futott a tó felé - de mindenképpen elkéstek
volna, ha... Ha egy láthatatlan megmentő nem siet a gyermek segítségére.
A személyzet csak azt látta, hogy a kislány nyílegyenesen halad a part
felé, a feje a víz színe fölött van, majd egy pillanattal később kint áll a
parton, és ruhájából csöpög a víz. A kislány elmondása szerint a vízben két
kéz ragadta meg a hóna alatt. Úgy hitte, női kezek voltak.
Csaknem harminc évvel később a házat már Aralezék második nemzedéke
lakta, és a metafizikai társaságokhoz akkor is érkeztek beszámolók az ottani
szokatlan jelenségekről. Minden esetben pozitív dolgok történtek. Kétszer
tűz ütött ki, de mielőtt bárki beavatkozhatott volna magától kialudt.
Egyszer félig leégett a függöny, másszor a konyhai parázs ömlött éjszaka a
padlóra - de egyik esetben sem lett tűz. A ház elijesztette azokat is, akik
rossz szándékkal közeledtek hozzá. A környéken garázdálkodó tolvajbanda
ugyan egyik éjjelen betört a házba, de a falak között olyan félelem tört
rájuk, hogy szerszámaikat eldobálva azonnal elmenekültek. Alighanem a házat
védő szellem űzte el őket is.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/29. szám)