''A NEGYEDIK DIMENZIÓ
A címbeli állítást, vagyis azt a tényt, hogy nem csupán az ember által
tapasztalható, megvizsgálható három kiterjedés létezik, nem napjainkban, sőt
nem is e században bizonyították be. S hogy a felfedezés a helyzethez illően
furcsa legyen - a bizonyításra bírósági per késztette a tudósokat.
Amikor 1877-ben az angol fővárosban felbukkant az Amerikából
vendégszereplésre érkező Henry Slade - akkor a szellemi pezsgéséről híres
Londonban már számos spiritiszta kör is működött. Mégis, amikor Henry Slade
a szeánszain, a város nevezetes embereinek jelenlétében bemutatta rejtélyes
képességeit, olyan "hihetetlen" dolgokat művelt, amelyeket a jelenlévők
sokszor nem tudtak megemészteni. Slade-t be is vádolták a hatóságoknál, hogy
becsapja a hiszékeny embereket, és ebből anyagi előnyhöz jut. A mágust
letartóztatták, mire meglepő dolog történt.
A híres "szemfényvesztő" védelmében több neves fizikus, élükön Johann
Zöllner, a lipcsei egyetem professzora, fizikus és csillagász emelt szót!
Zöllner és társai - köztük William Crookes (a katódlámpa feltalálója), W.
Weber (aki még Gauss munkatársa volt), J. J. Thompson (aki később, 1906-ban
Nobel-díjat kapott az elektron felfedezéséért), Lord Rayleigh (a legnagyobb
brit fizikus, ő 1904-ben lett Nobel-díjas) - tehát kiálltak a "csaló"
védelmére!
Mi volt a konkrét vád az amerikai ellen? Az, hogy amit művelt, pusztán
szemfényvesztés. Íme, néhány a "mágikus cselekedetek" közül: zárt palackból,
a pecsét felnyitása nélkül, tárgyakat vett ki, lepecsételt végű csomót
bogozott szét elolvasta, mit írtak a papírra, amely zárt borítékban volt, és
így tovább.
Zöllner és tudós társai azt bizonygatták, hogy mindez nem mágia és főleg
nem vásári mutatvány. Ez igenis lehetséges... a negyedik dimenzióban!
Tehát ha valaki képes valamilyen módon oda "átmenni", vagy ittléte során
a negyedik térdimenzió tulajdonságait időlegesen létrehozni, alkalmazni,
akkor a fenti feladatokat minden nehézség nélkül megoldhatja.
Mielőtt azonban a tudósok bizonyíthattak volna, a bíróság csalásért
elítélte Slade-t. A tudományos élet vaskalapos képviselői később -
tulajdonképpen mindmáig - megfordították az események sorrendjét, és azzal
érvelnek: lám, a tudósok sem tudták megvédeni Slade-t, bebizonyosodott róla
a bíróság előtt is, hogy csaló.
Csak hát nem egészen így történt. A brit bíróság ugyan olyan gyors volt,
hogy nem adott lehetőséget a bizonyításra, pedig a vádlott maga kérte, hogy
legalább a tárgyaláson bizonyíthasson. A bírák meg voltak győződve arról,
hogy ügyes kezű bűvésszel állnak szemben... (Sokan ma is így vélik, ha
paraképességű személlyel találkoznak. Pedig ezek nem bűvészek!)
Crookes, Zöllner és a többiek azonban nem adták föl. Még ugyanabban az
évben elintézték, hogy Slade-t időlegesen szabadon engedjék, és a
laboratóriumukban, természetesen megfelelő őrizet mellett, tudósok
jelenlétében kísérletezhessenek az elítélttel.
Slade, akit akkori szóhasználattal "médiumnak" neveztek, vállalkozott a
kísérletekre. Kapott két gyűrűt, hogy kapcsolja őket össze
elválaszthatatlanul. Kapott jó néhány borítékot is, hogy felnyitás nélkül
olvassa el a tartalmukat, sőt arra is megkérték, hogy a jobbra tekeredő
kagylót tegye át "balosba". Adtak neki csomóra kötött kötelet lepecsérelt
véggel. A feladat: úgy oldja ki, hogy a pecsétet nem töri fel. Kapott
palackba zárt - természetesen lepecsételt palackban - kisebb tárgyakat,
amelyeket ki kellett vennie onnan.
Nos, mint azt a tudósok később a "Quarterly Journal of Science"-ben
leírták, Slade a feladatok egy részét (nem mindegyiket) teljesítette.
Ellenőrzött körülmények között is képes volt megismételni azt, amit a
"mutatványok" idején csinált.
A kutatók ezzel igazolva látták, hogy egyes emberek kivehetnek tárgyat a
mi háromdimenziós világunkból, áttéve azt egy negyedik térbe, ahol tetszés
szerint akármit csinálhatnak vele - az ott egészen másképpen viselkedik. Ott
beleláthat a zárt borítékba, belenyúlhat a palackba, oldozhat csomót vagy
összecsúsztathat gyűrűt.
Ma ugyanilyen tettekre nemcsak Uri Geller képes, aki távolról hat a
tárgyakra, hanem számos követője - köztük nemegyszer hét-tizenkét éves
gyerek - is megteheti. Fogalmuk sincs róla, min alapszik képességük, de amit
tesznek, azzal egyre-másra bizonyítják a negyedik dimenzió létezését.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/6. szám)