''UTAZÁS A JÖVŐBE
Ezúttal nem a mai korra nagyszerűen ráérző Verne Gyula műveiről lesz szó,
hanem a ma élő dr. Bruce Goldberg orvos és hipnoterapeuta tapasztalatairól.
Goldberg doktor ugyanis jól ismert reinkarnációkutató. A világ egy részén
ugyanis a tudomány - még a félig hivatalos vagy hivatalos keretek között is
- többre képes és messzebbre merészkedik, mint hazánkban.
Goldberg doktor hipnózisba vitt páciensei oly gyakran meséltek a jövőről,
pontosabban jövőbeli élményeikről - hogy a végén a rengeteg magnószalagból
könyv született. Goldberg doktor ennyi ismeret birtokában valóságos
jövőszakértővé válhatott volna, csakhogy őt elsősorban nem a leendő
technikai-társadalmi berendezkedés érdekelte, hanem a reinkarnáció
lehetősége. A tudattalan állapotban, amikor a hipnotizált személy átlépett
az idő és a tér határain, olyan világokról mesélt, ahol megfordult, amelybe
beleszületett, vagyis ahol akkor létezett, dolgozott. És amely nagyon
különbözik a mi mai világunktól.
Amikor már elég sok ilyen sajátságos "beszámoló" gyűlt össze, Goldberg
doktor végre valamiféle rendszerezésre is sort keríthetett. A szintézis azt
eredményezte, hogy - legalábbis az ő páciensei szerint - a világon kétszáz,
háromszáz vagy még több év múlva béke lesz, az emberek az űrt járják majd,
de a nagy többség, természetesen, akkor is a Földön él majd, csodálatos
házakban. Kedvelt lesz a minipiramisalakzat, és a háztartások gépesítése ma
még elképzelhetetlen fokon lesz.
De lássunk a legérdekesebb egyéni példák közül néhányat. Goldberg
doktornál járt Harry Martin, az Amerikában oly népszerű tévésztár, és a
hipnózis során 2153-ba "ment előre". Akkori életében, mint elmondta, nem
lesz olyan fontos ember, mint napjainkban. Az egyik piramisalakú
gondoskodóház (afféle öregek otthona?) napelemeiről és energetikai
berendezéseiről kell majd gondoskodnia. Az újabb szeánsz során százötven
évvel későbbre "ment". A XXIV. században tehetős, magányosan dolgozó
ezüstművesként látta magát.
Ken Manelis rádiós újságíró is megjárta Goldberg doktor rendelőjét és a
jövőből hozott történeteiért egy rádiós díjat és a közönség díját is
megkapta. Az ő elbeszélése-átélése szerint a XXI. század végén, tehát éppen
száz év múlva, a következő életében föld alatti város lakójaként él majd.
Akkoriban elég sok ilyen város lesz. A hipnózisban elmondta részletesen e
városok külsejét, működését. Akkor csak hatvan évet fog megélni, mert egyik
kirándulása során halálos balesetet szenved a hegyekben.
Mások arról számoltak be, hogy a XXV. században már mindennapossá válik a
földiek és az idegenek közötti kapcsolat, és a kozmoszból több, különböző
faj képviselői tesznek látogatást a Földön. Lesznek nézeteltérések is, mivel
a földiek kísérleteikkel nukleárisan szennyezték a világűrt, de sikerül a
vitát békés úton rendezni a földönkívüliekkel.
A nők is érdekes dolgokat meséltek. A napjainkban szellemileg nem éppen
fejlett nő - elmondása szerint - a XXX. század végén botanikus lesz, de
abban a korban a család már nem létezik, az embereket genetikailag tökéletes
anyagból, mesterségesen "állítják elő", akárcsak az állatokat. A nők nem
fognak szülni. Ezer év múlva mindössze kétmilliárd ember él a Földön, és az
emberek háborúk, konfliktusok nélkül élhetnek majd. A nézeteltérések
eloszlatásáról (ha ilyesmi egyáltalán felmerül), arra kiképzett személyek
gondoskodnak majd. A ma harmincöt éves pincérnő arról beszélt, hogy kétszáz
év múlva gyönyörű, zajtalan, tiszta városban él majd. Ő maga a Béke
Minisztériumában dolgozik és hobbiként egzotikus növényéket tenyészt a
kertjében, apró mesterséges nap alatt.
A klímát is szabályozzák, kivéve az úgynevezett klimatikus
rezervátumokban, ahol minden érintetlen marad. Ott még tájfun is pusztíthat,
tombol a tél és a nyár. Ott majd szabadon élnek az állatok is. A nehéz
munkát robotok és androidok végzik, az átlagéletkor eléri a százhuszonöt
évet, és az emberek csak százévesen mennek nyugdíjba. Senki sem lesz beteg,
mert a kóros elváltozásokat genetikai úton már a születés előtt kiszűrik.
Bolygóközi utazásokon vehetnek részt a vállalkozó szelleműbb emberek.
Mindez úgy hangzik, akár valamely optimista sci-fi-regény az ötvenes
évekből. Ám a különbség jelentős. Goldberg doktor kutatása egyrészt azt
látszik bizonyítani, hogy valóban sokszor élünk, létünk egyetlen végtelen
vándorlás, különböző testben, újjászületésben. Másrészt viszont ezeket a
történeteket olyanok mesélik - sokszor más, jövőbeli kifejezéseket használva
-, akik eddig nem ismerték a hipnózisban mondott szavakat. Tehát csakugyan
ott jártak, ott éltek, pontosabban élni fognak. Mindebből a legtöbb, amit
levonhatunk: az emberiségnek lesz jövője, ha nekik külön-külön van. Vagyis
túl fogunk élni mindent, és a nem is olyan távoli jövőben békés, szédítő
fejlődés vár az emberiségre.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/4. szám)