''MEGVALÓSULT IDŐUTAZÁS?
Amiről az emberiség régóta álmodott, az a Föld egy pontján talán meg is
valósult. Az időutazás többé már nem a fantázia szüleménye. Legalábbis
bizonyos jelek erre mutatnak. Csak ez nem egészen olyan, amilyennek a
regényírók vagy a filmesek elképzelték. Nem az emberek szabad akaratából
történik. Valami másról lehet szó.
Genrih Szilanov orosz geológus, tudományos munkatárs, a geológusok
számára kincsesbányának számító novohopjorszki körzetben készített
felvételeket szuperérzékeny és sok tartományban működő kamerájával. Amikor
előhívta a felvételeket, két emberalakot is látott rajtuk, pedig a
helyszínen rajta kívül senki nem volt. A geológiai jelenségekben bővelkedő,
erősen mágneses térségben mások is átéltek már hasonlót, sőt még furcsábbat
is, csak éppen nem volt náluk kamera. Amikor a sajtóban közölték Szilanov
felfedezését - nem is akárhol, hanem az elnöki orgánumnak számító
Rosszijszkie Vesztyiben -, egyre többen jelentkeztek olyanok, akiknek
ugyancsak volt ebben a körzetben valamilyen különös, semmivel sem
magyarázható élményük. Később pedig már máshonnan is érkeztek
élménybeszámolók.
Szilanov ezek után tudatosan kereste az erősen mágneses helyeket, és
mindegyiken forgatott is. Nappal és éjszaka felvette az üres tájat. Aztán az
előhívott filmen néhol egész vonuló sereg volt látható. Egyenruhás katonák,
de - nem mai egyenruhában! Sisakos tisztek lóháton, közkatonák gyalogosan.
Történészek segítségével megállapította, hogy Svoboda tábornok cseh légiója
menetel ezen a felvételen - igaz, még a második világháború korában (amikor
cseh hadifoglyok ezrei jelentkeztek a németek elleni harcra).
A sajtó kissé túlozva reagált ("Megtalálták az időgépet!" - és hasonló
kiáltó címekkel közölték az eseményt). Mindez azonban nem változtat azon a
tényen, hogy valami csakugyan történik az idővel az erősen mágneses
területen.
A második világháborúban a Kurszk környéki (nagyon mágneses vidék!)
hatalmas csatában főleg páncélosok vettek részt. Pavel Csernyikov és az
öccse járt arra estefelé, és elromlott a Zsigulijuk. A néptelen úton
töltötték az éjszakát. Egyszer csak dübörgő tankok bukkantak fel, fekete
kereszttel az oldalukon (hitleri német felségjelzés), lövéseket hallottak.
Több tucat tank jött, de valahonnan lőttek rájuk. Azt hitték, filmet
forgatnak, és közelebb mentek volna. Ekkor azonban az egyik tankot találat
érte, felrobbant, és erre a fivérek meglapultak. Később váratlanul eltűnt
minden, és amint megvirradt, a földön a "csatának" semmi nyomát sem látták,
még a lánctalpakét sem.
Két másik orosz férfi néhány évvel ezelőtt a tóparton halászott, és
közben tábortüzet gyújtott. Később fogták a holmijukat, eloltották a tüzet
és elmentek. A kis tó másik partjáról visszanézve mégis látták nemcsak a
lobogó tüzet, hanem... saját magukat, amint éppen elmenni készülnek onnan...
veszik fel kabátjukat és tapossák szét a tüzet! A látvány ráadásul nemcsak
egyszer került elő, két-három percenként eltűnt, majd ismét felbukkant.
A kérdés persze az: mennyi a valóság és mennyi a fantázia? Ha mindez
igaz, akkor bizonyos területeken - nagy vasérclelőhely közelében, erősen
mágneses földön a mai emberek láthatnák a régieket, a valamikori történések
folyamatos ismétlődését. Ugyanakkor a jelenség igen ritka lehet, hiszen az
elmúlt századokban sem gyakran láthattak ilyesmit - különben tudnánk róla.
A másik töprengésre késztető érv az, hogy Szilanov filmjén kívül nincs a
kezünkben igazi bizonyíték. Ettől, persze, a dolog még valóban létezhet,
csak éppen nehéz megmagyarázni. Ha a valaha megholtak számunkra
elképzelhetetlen módon tovább létező lenyomatai ott "lebegnek" a levegőben -
akkor ez hogyan lehetséges? Az utolsó eset azt bizonyítja, hogy nemcsak a
holtak, hanem a ma élők is hagynak ilyen nyomot, akár percek múlva is. Tehát
a dolog semmiképpen sem lehet időutazás. Nem mai emberek mennek vissza a
múltba vagy előre a jövőbe, hanem - különösképpen - a múlt jön ide, a
jelenünkbe. Igaz, csak látvány, afféle "vízió" formájában. Tehát nem függ az
ember akaratától, nem irányíthatja, semmit sem tehet érte vagy ellene.
Viszont ha igaz, ez a felfedezés számos fizikai jelenséget más
megvilágításba helyez, beleértve esetleg az úgynevezett kísértethistóriákat
is.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/3. szám)