''FÉLELEM A VILÁGVÉGÉTŐL
Ahogy közeledünk a kétezredik évhez, úgy szaporodnak a különféle
"megbízható" jóslatok és víziók, amelyek kivétel nélkül negatív tartalmúak.
Minden esetben valamiféle - többnyire világméretű - katasztrófát jósolnak,
és igyekeznek ezt hol teljesen tudománytalan, hol meg éppen ellenkezőleg,
tudományos érvekkel alátámasztani.
Ezervalahány évvel ezelőtt - pontosan, időszámításunk szerint 999-ben -
Európában sokfelé elszabadultak az indulatok. A legtöbben - természetesen -
az akkor uralkodó és osztatlan római katolikus hit befolyása alatt állva,
azt hitték, eljön a Bibliában megjósolt Végítélet napja, a világ vége.
Ezáltal értelmét vesztette minden tevékenység, és lepattant az erkölcsi
norma bilincse is.
Akinek pénze volt, szórta, akinek nem, lopta és elmulatta. Sokan -
különösen a férfiak - lakatlan vidékre bujdostak, egy részük talán abban
reménykedett, hogy így nem éri utol a Végítélet! Szexuális orgiák is
kitörtek, különösen az év vége felé. A szilveszter közeledtével szinte
mindenki azt hitte, nem is kezdődik el az új év...
Kétszeresen is tévedtek. Egyszer azért amiért éppen a kerek évszámtól
féltek. (Sokan félnek ma is!) Holott a korszakváltás nem a kerek évvel
kezdődik, hanem egy évvel később. Vagyis: az első ezredév nem 999. december
31-ével ért véget, és a mi évezredünk sem 1999 decemberében fog befejeződni,
hanem ezer, illetve kétezer december 31-én. És az új naptári kor (század és
évezred egyszerre) 2001. január elsején kezdődik.
A másik érv: mi az évszám? Mi az "időszámítás" és annak részadata? Hiszen
az egész dolog közmegegyezésen alapul, semmi köze valamiféle valós objektív
és embereken kívül létező időszámításhoz. Pontosabban: az emberiség egyes
csoportjai teljesen ötletszerűen kezdték valaha számolni az időt, a
történéseket. Az őskor vége felé a nagy természeti katasztrófától, az
állítólagos Atlantiszt is eltüntető tízezerötszáz év körüli időponttól. A
később létrejött civilizációk pedig egy számukra jelentősnek számító
eseménytől (a rómaiak a város alapításától, mások más eseménytől) számolták
az éveket.
A ma legelterjedtebb keresztény időszámítás, amelyet 532-ben vezettek be,
Krisztus születésétől datálja a kiindulópontot.
De ma sem ez az egyetlen időszámítás. A zsidó krónikák szerint már régen
elhagytuk az ötezredik évet (!), a mohamedán vallást követő országokban az
újságok fejlécén kettős dátum szerepel: egyrészt ott van a mi keresztény
dátumunk, másrészt mellette olvasható az ezerháromszázzal kezdődő évszám is,
(Mohamed próféta 622-es "futásának" emlékére Mekkából Medinába). Van még
egyéb (például etiópiai stb.) időszámítás is.
Tehát már csak azért is alaptalan a félelem bármilyen közelgő kerek
évszámtól, mert valójában egyik sem kerek és nem is lehet az. A mi
időszámításunk túlságosan is esetleges.
Így aztán azok, akik Nostradamust és jóslatait is belekeverik a dologba,
hibáznak. (Arról nem is szólva, hogy a nagy jósnak tartott férfiú a jóslatát
évszámok nélkül hagyta ránk, tehát számos jóslata egyes évszázadokban újra
és újra felhasználható, kapcsolható az éppen aktuális eseményekhez, amire
többször is volt példa). Az egyéb, világ végével riogató állítólagos
próféciák és Kasszandra-jóslatok sem vehetők komolyan.
Mert bizony az, hogy mi lesz a világunkkal, kizárólag önmagunktól függ.
Nyilván vannak más erők is ebben a gigantikus és kozmikus "játszmában", ahol
létezésünk zajlik. De ezeknek az erőknek nem érdekük, hogy elpusztuljunk.
Ilyesmi - sajnos - csak itteni, földi agyakban fordulhat meg. (Gondolok
esetleges felelőtlen politikusokra vagy terroristákra, akik így vagy úgy
nukleáris katasztrófát tudnának kirobbantani. Ha ez utóbbiaknak jelenleg még
nem sikerülhet is, nincs kizárva, hogy néhány év vagy évtized múlva lesz rá
lehetőségük.)
Ám mindenképpen csak mi, emberek tudnánk elpusztítani civilizációnkat.
Akár kerek számú évben, akár nem.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/1. szám)