''AKIKNEK ÖRÖKRE NYOMA VÉSZ
Ezúttal nem távoli földrészeken vagy óceánokon állítólag megtörténő
rejtélyekről esik szó. Nem is rejtélyes, soha ki nem derülő gyilkosságról,
amit a pénz vagy hatalom miatt mind gyakrabban követnek el az emberek. A
spontán, ámde megmagyarázhatatlan eltűnések minden embert érintenek, bárhol
is éljen a Földön. Magyarországon napjainkban, úgy átlagosan csaknem ötezer
embert keresnek a hatóságok, folyamatosan. Ennyien tűntek el, így vagy úgy.
Többségük - különösen a nyáridőben otthonról ellógó gyermek - megkerül. Sok
felnőtt is felbukkan itthon vagy külföldön, azok is, akiknek vaj volt a
fejükön, és azok is, akik öngyilkossági szándékkal vették be magukat a
lakatlan erdőségbe.
Ám van egy nyugtalanító százalék - átlagban évente körülbelül száz-
százötven ember -, akinek az eltűnése azért nyugtalanító, mert az
eltűnésüket megelőző hetekben, napokban vagy éppenséggel órákban semmi jel
sem mutatott arra, hogy készülnének valahová. Sőt, olykor bizonyíthatóan nem
is volt távozási szándékuk: hiszen eltűnésük idején munkába indultak, vagy a
telkükön dolgoztak, okmányok és pénz nélkül. Akadt nálunk olyan eset is,
amikor az illetőt valahol, útjának egyik pontján még látták, száz méterrel
távolabb pedig már nyoma veszett - márpedig másfelé nem mehetett. Ott, a két
pont között történt valami, amitől nyoma veszett - örökre.
Ha csak Magyarországot vesszük, ahol az évente ilyen rejtélyesen eltűnő
személyek száma száz vagy annál valamivel több, olykor kevesebb - akkor úgy
érezzük, ez nem igazán tényező a világ összlakosságához viszonyítva.
Csakhogy sok ország van, a legtöbb jóval nagyobb hazánknál, és a statisztika
alapján a nagyobb népességből többen is tűnnek el. Nem túlzás tehát azt
állitani, hogy évente az öt földrészen összesen csaknem hét-tízezer embernek
veszik nyoma - örökre! Ők azok, akiket sem halottként, sem bujkáló élőként
nem találnak meg soha többé.
Vajon mi lesz velük?
Nehéz elképzelni, hogy mindnyájan földalatti barlangokba vesznek, vagy
tengerbe ugranak, netán más, agyafúrt módon szabadulnak meg életüktől. És
vajon valamennyiüknek az volt a célja, hogy a hátramaradottaknak -
hatóságnak és családtagoknak - valamiféle morbid rejtvényt adjanak fel? Ez
aligha hihető.
A sok eset elemzése arra enged következtetni, hogy az illetők nem a saját
akaratukból tűntek el, és az eltűnés őket is meglepetésszerűen érte.
Tudunk néhány - igaz, nagyon kevés - esetről, amikor ez az eltűnés mások
szeme láttára következett be. Kísérteties látványról beszéltek a szemtanúk.
Az 1880-as években Londonban valóságos "eltűnési járvány" volt, főleg
gyerekek estek áldozatul; soha többé senki nem látta őket. A világ más
részein máskor ismétlődött meg ugyanez, de már felnőttekkel is.
Természetesen jogosan merül fel az emberrablás gyanúja. Ez talán el is
fogadható a múlt századi esetek egy részénél - a gyerekekre, nőkre bizonyos
korokban, többféle okból is "vadászhattak" valakik - ma már ez a
feltételezés nem állja meg a helyét. Most már eltűnnek férfiak és nők,
gyerekek és felnőttek, egészségesek és betegek. Kalandkeresők és olyanok is,
akik önszántukból még a városukat vagy falujukat sem hagyták el soha. Nyoma
vész "statikus" állampolgároknak, kötelességtudó családapáknak és -anyáknak.
Mi lehet emögött?
Hová tűnnek ezek az emberek a maguk itteni fizikai valóságában - vagy
azon kívül? Nem kevés az olyan magyarázat, amely szerint itt valamiféle
tőlünk független természeti erő működik, vagyis aki eltűnik, akaratán kívül
átkerül egy másik dimenzióba. Nincs kizárva ugyanis - és tudásunk mostani
szintjén nem is zárható ki! -, hogy a természet több dimenziós terekből áll.
Ezek időnként és helyenként mintegy "összecsúszhatnak", valamilyen, a "másik
oldalon" létrejövő erő hatására, és akkor a véletlenül ott tartózkodó
élőlények, esetleg tárgyak is átkerülhetnek egy másik tulajdonságú térbe
(ugyanis állatok eltűnéséről is van tudomásunk).
A másik, sokkal fantasztikusabb feltételezés szerint viszont nem csupán
természeti erő, hanem egy másik civilizáció tevékenysége nyomán is
létrejöhet efféle "átkerülés". Lehet, hogy a velünk "szomszédos" másik
térben is élnek értelmes lények, és nekik van szükségük időnként, valamilyen
okból, emberre és más földi élőlényre?
Ilyenkor képesek manipulálni a teret, változást tudnak létrehozni, és így
szereznek maguknak "vadászzsákmányt" - innen, a mi világunkból.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/40. szám)