Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                          ''AKIKNEK ÖRÖKRE NYOMA VÉSZ

   Ezúttal  nem  távoli  földrészeken  vagy  óceánokon  állítólag megtörténő
rejtélyekről  esik  szó. Nem is rejtélyes, soha ki nem derülő gyilkosságról,
amit  a  pénz  vagy  hatalom miatt mind gyakrabban követnek el az emberek. A
spontán,  ámde megmagyarázhatatlan eltűnések minden embert érintenek, bárhol
is  éljen a Földön. Magyarországon napjainkban, úgy átlagosan csaknem ötezer
embert  keresnek a hatóságok, folyamatosan. Ennyien tűntek el, így vagy úgy.
Többségük  - különösen a nyáridőben otthonról ellógó gyermek - megkerül. Sok
felnőtt  is  felbukkan  itthon  vagy  külföldön, azok is, akiknek vaj volt a
fejükön,  és  azok  is,  akik  öngyilkossági  szándékkal vették be magukat a
lakatlan erdőségbe.

   Ám  van  egy  nyugtalanító  százalék  -  átlagban évente körülbelül száz-
százötven   ember   -,  akinek  az  eltűnése  azért  nyugtalanító,  mert  az
eltűnésüket  megelőző  hetekben, napokban vagy éppenséggel órákban semmi jel
sem mutatott arra, hogy készülnének valahová. Sőt, olykor bizonyíthatóan nem
is volt távozási szándékuk: hiszen eltűnésük idején munkába indultak, vagy a
telkükön  dolgoztak,  okmányok  és  pénz nélkül. Akadt nálunk olyan eset is,
amikor  az  illetőt valahol, útjának egyik pontján még látták, száz méterrel
távolabb pedig már nyoma veszett - márpedig másfelé nem mehetett. Ott, a két
pont között történt valami, amitől nyoma veszett - örökre.

   Ha  csak  Magyarországot vesszük, ahol az évente ilyen rejtélyesen eltűnő
személyek  száma száz vagy annál valamivel több, olykor kevesebb - akkor úgy
érezzük,  ez  nem  igazán  tényező  a  világ  összlakosságához  viszonyítva.
Csakhogy sok ország van, a legtöbb jóval nagyobb hazánknál, és a statisztika
alapján  a  nagyobb  népességből  többen  is tűnnek el. Nem túlzás tehát azt
állitani, hogy évente az öt földrészen összesen csaknem hét-tízezer embernek
veszik  nyoma  - örökre! Ők azok, akiket sem halottként, sem bujkáló élőként
nem találnak meg soha többé.

   Vajon mi lesz velük?

   Nehéz  elképzelni,  hogy  mindnyájan földalatti barlangokba vesznek, vagy
tengerbe  ugranak,  netán  más, agyafúrt módon szabadulnak meg életüktől. És
vajon   valamennyiüknek  az  volt  a  célja,  hogy  a  hátramaradottaknak  -
hatóságnak  és  családtagoknak - valamiféle morbid rejtvényt adjanak fel? Ez
aligha hihető.

   A sok eset elemzése arra enged következtetni, hogy az illetők nem a saját
akaratukból tűntek el, és az eltűnés őket is meglepetésszerűen érte.

   Tudunk  néhány - igaz, nagyon kevés - esetről, amikor ez az eltűnés mások
szeme  láttára következett be. Kísérteties látványról beszéltek a szemtanúk.
Az  1880-as  években  Londonban  valóságos  "eltűnési  járvány"  volt, főleg
gyerekek  estek  áldozatul;  soha  többé  senki  nem látta őket. A világ más
részein máskor ismétlődött meg ugyanez, de már felnőttekkel is.

   Természetesen  jogosan  merül  fel az emberrablás gyanúja. Ez talán el is
fogadható  a múlt századi esetek egy részénél - a gyerekekre, nőkre bizonyos
korokban,   többféle   okból  is  "vadászhattak"  valakik  -  ma  már  ez  a
feltételezés  nem  állja  meg  a  helyét.  Most már eltűnnek férfiak és nők,
gyerekek és felnőttek, egészségesek és betegek. Kalandkeresők és olyanok is,
akik  önszántukból még a városukat vagy falujukat sem hagyták el soha. Nyoma
vész "statikus" állampolgároknak, kötelességtudó családapáknak és -anyáknak.

   Mi lehet emögött?

   Hová  tűnnek  ezek  az  emberek a maguk itteni fizikai valóságában - vagy
azon  kívül?  Nem  kevés  az  olyan magyarázat, amely szerint itt valamiféle
tőlünk  független természeti erő működik, vagyis aki eltűnik, akaratán kívül
átkerül  egy  másik  dimenzióba. Nincs kizárva ugyanis - és tudásunk mostani
szintjén nem is zárható ki! -, hogy a természet több dimenziós terekből áll.
Ezek időnként és helyenként mintegy "összecsúszhatnak", valamilyen, a "másik
oldalon"  létrejövő  erő  hatására,  és  akkor  a  véletlenül ott tartózkodó
élőlények,  esetleg  tárgyak  is  átkerülhetnek egy másik tulajdonságú térbe
(ugyanis állatok eltűnéséről is van tudomásunk).

   A  másik,  sokkal fantasztikusabb feltételezés szerint viszont nem csupán
természeti   erő,   hanem  egy  másik  civilizáció  tevékenysége  nyomán  is
létrejöhet  efféle  "átkerülés".  Lehet,  hogy  a  velünk "szomszédos" másik
térben is élnek értelmes lények, és nekik van szükségük időnként, valamilyen
okból, emberre és más földi élőlényre?

   Ilyenkor képesek manipulálni a teret, változást tudnak létrehozni, és így
szereznek maguknak "vadászzsákmányt" - innen, a mi világunkból.

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1996/40. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.