''AZ ŰRBŐL JÖTT AZ ÉLET?
Az elmélet nem új, egyes kutatók már legalább száz évvel ezelőtt
hirdették. Ma is akadnak neves hívei az elméletnek, így Francis Crick Nobel-
díjas tudós, de mások is. A nemrégiben felfedezett marsi bacilusok azt a
feltevést erősítik, mely szerint az élet nem a Földön alakult ki, hanem a
világűrből érkezett.
A dolog sokkal fontosabb, mint hinnénk. Könnyű ugyanis legyinteni,
átlagember módra: "Nem mindegy? Fő, hogy van élet, és mi is létezünk, csak
ez számít!" Bizony, nemcsak ez számít. A földi élet kialakulásának apostolai
eddig eléggé zavaros történeteket adtak elő arról, hogyan keletkezhetett az
élet "véletlenül", a sok millió évvel ezelőtti földi körülmények között.
Elég, ha csupán a valószínűség-számítás szempontjából vesszük szemügyre
az elméletet és máris kiderül, mennyire bizonytalan, megbízhatatlan teória.
Nagyon kicsi az esély, hogy olyan bonyolult folyamat, amely a biológiai élet
keletkezéséhez szükséges, megindulhatott az akkor itt található, csupa
élettelen anyagból.
Hoyle brit tudós szerint azonban könnyen lehet, hogy az élet "csírái" a
csillagközi térben keletkeznek. Az sincs kizárva, hogy épp azokban a
gázfelhőkben, amelyekből később a csillagok (napok) is születnek. Aztán az
üstökösökben és más, a kozmoszban vándorló égitestekben, mínusz 270 fokos
hőmérsékletre "lefagyasztva" vándorolnak ezek az életkezdemények, akár sok
millió vagy milliárd évig is, ha kell. Majd amikor az üstökös - meteorit
formájában - lezuhan az egyik bolygóra, és ott alkalmas feltételeket (hő,
szabad víz, levegő stb.) találnak azok a csírák, akkor életre kelnek és
benépesítik a bolygót. Később a természetes fejlődés révén aztán létrejönnek
belőlük a bonyolultabb, szervezettebb élőlények. A végén pedig kialakul az,
amely már tudatosan hozzálát a környezete átalakításához. Nálunk az ember,
másutt más élőlény, megint másutt egy harmadik, negyedik és így tovább...
Sokkal izgalmasabb viszont az elmélet továbbfejlesztett változata.
Kevéssé valószínű ugyanis, hogy az élet csak úgy, magától terjedne az űrben!
Tegyük félre, egyelőre, a "teremtés vagy evolúció" elméletét és azt a
kérdést, hogyan keletkezett az élet valaha, valahol, egyáltalán a
világmindenségben. A lényeg az - állítják a másik elmélet mellett
kardoskodók -, hogy ezt a folyamatot a régebben itt élő civilizációk tagjai
aligha bízhatták a véletlenre, az üstökösök sok évmilliárdos vándorlására.
Ennél sokkal érdekesebb és valószínűbb az a folyamat, amikor ők maguk
gondoskodnak az élet elterjesztéséről a világmindenségben!
Miért tennék ezt? A válasz egyszerű: mert ez létük célja, értelme. Mint
ahogy valamikor a miénk is az lesz. Könnyen meglehet, az élet és az értelem
úgy terjed az űrben, hogy mindig a legfejlettebb civilizáció lényei küldik
szét az általuk technikailag elérhető térségbe, sőt azon is túl. Mondjuk,
sok-sok automata űrhajóba teszik a lefagyasztott tartályokat, mindegyik
űrhajóba amennyi belefér, és az összes irányba elküldik ezeket a járműveket,
melyek ha kell - akár millió vagy milliárd éven át vándorolnak az űrben,
csak úgy, "találomra". A vezérlőberendezések mindig egy-egy galaxis,
naprendszer felé irányítják az élethordó kis járműveket. Lényegében teljesen
mindegy a küldők szempontjából, mikor és hová érkezik a szonda vagy az
űrhajó; az a lényeg, hogy az élet, ha lassan is, de terjedjen szét! Az
űrhajók, amint megfelelő állapotú égitestre találnak, kilövik az egyik kis
tartályt, és mennek tovább. Az életet küldők talán soha meg se tudják, hol
terjesztették már el az életet, és az ott megfogant-e, fejlődésnek indult-e,
vagy szinte már a kezdetkor kipusztult.
Az élet terjesztésének parancsa lehet a legfőbb értelme valamely
civilizáció létezésének. Így aztán, feltehetően, így vagy úgy hasonlítunk
azokhoz, akik létrehoztak bennünket. Természetesen a helyi körülmények
hatására minden, életre alkalmas bolygón eltérőek egymástól az ott kifejlődő
értelmes lények.
A genetikusok már bebizonyították, hogy a Föld minden egyes élőlényének
azonos a genetikai kódja. Tehát egyazon "forrásból", egyetlen pontból vagy
eseményből indult ki az élet a Földön. Nincs kizárva tehát, hogy nem is itt
keletkezett, hanem valahol máshol, és onnan küldték el ide, hogy egykor majd
mi is ugyanezt tegyük.
Ha elég fejlett lesz az emberiség, nekünk, Földlakóknak is létre kell
majd hoznunk más élőlényeket, a tőlünk nagyon távoli világokban, hogy az
értelem soha ki ne haljon.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/38. szám)