''A REGRESSZÍV HIPNÓZIS
Ez az egyik legérdekesebb jelenség, amelyet a lélektan és a gyógyítás
területén felfedeztek a huszadik században. Önmagán messze túlmutató
dologról van szó, jelentősége ma még igazán nem is mérhető fel.
Ismeretes, hogy száz évvel ezelőtt a hivatalos tudomány még a hipnózis
létezését sem ismerte el, illetve afféle vásári mutatványnak vélte. Később
változott a vélemény, szép csöndesen besorolták a gyógyításba, de sohasem
dicsekedtek vele. Ezzel szemben az angolszász országok jogrendjében a
birósági procedúrában alkalmazzák, bizonyító módszerként, széles körű
társadalmi elismerés mellett. A saját beleegyezésével hipnotikus állapotba
kerülő szemtanú vagy vádlott ily módon mintegy visszakerül arra a helyre és
abba az időpontba, amikor és ahol a bűncselekmény megtörtént. Ezzel újabb,
már-már általuk is elfeledett részletekre derülhet fény.
A hipnózis tehát korántsem ismeretlen és tiltott gyakorlata a modern
tudománynak; bár elsősorban lélekgyógyítási céllal alkalmazzák.
Ma már Magyarországon is több szakember, általában pszichológus végez
úgynevezett regresszív hipnózist, amikor is a pácienst hipnotikus állapotban
"visszaviszi a múltjába", miközben a pszichológusok és lélekgyógyászok
többsége még ma sem hisz a jelenségben. A hivatalos tudomány sem foglalkozik
a regresszív hipnózissal, az e téren szerzett tapasztalatokat,
esetleírásokat be sem engedi a szakirodalomba.
De a tények attól még tények maradnak, ha hivatalosan nem fogadják el
őket. Ez a parajelenség bármikor megismételhető, valós, működik - így tehát
eleget tesz az alapvető tudományos követelményeknek, azaz kutatható lenne.
Az eredmények viszont - kár tagadni - nagyon meglepőek, és nemcsak a
marxista filozófia irányelveivel állnak szemben, miszerint "nincs túlvilág
és nincs halálon túli élet", hanem a keresztény tanokkal is. A vallások
többsége - akárcsak a kereszténység - csak egy lehetséges fizikai létet
fogad el, és tagadja, hogy többször is visszatérhet a lélek e világba.
Viszont a regresszív hipnózis révén a régebbi korokba visszavitt tudatú
ember olyan eseményekre emlékezik vissza, amelyeket átélt, végigszenvedett,
végigörült, egyszóval: abban a korban is élt. A regresszív hipnózis során
előfordul, hogy a páciens ősegyiptomi nyelven szól, vagy számunkra érthetően
mondja el, mit élt át ebben vagy abban a korban, Európában vagy más
földrészen. Olyan szakmák fogásairól mesél, amelyek már rég kihaltak. Olyan
körülményeket elemez, amelyek ma, így utólag is ellenőrizhetőek, olyan
személyeket emleget, akikről a mostani életében egyáltalán nem hallhatott.
Beszámol a több száz vagy ezer évvel korábbi énjéről, elmondja hol lakott,
mely város melyik utcájában, milyen szomszédok között. Használja a kor és az
adott ország nyelvét, sorolja a szokásokat, elvárásokat. Az adatok egy része
utólag, a levéltárakban vagy máshol ellenőrizhetők!
Csalásról az esetek többségében már csak azért sem beszélhetünk; mert a
hipnotikus állapotban megnyilatkozó személy kevés vagy semmilyen mértékű
saját akarattal nem rendelkezik, így hazudni, konfabulálni sem képes.
Másrészt az ellenőrzésben a puszta logika is segíthet. Egy mai, nyolc
általánost végzett háziasszonynak aligha volt alkalma itteni életében
megtanulni - teszem azt - a kora középkori skandináv nyelvet, szokásokat,
viszonyokat. Mégis, a regresszív hipnózis közben ó-norvég dalokat énekel, és
élethűen adja elő tizenkettedik századi életének minden apró jellemzőjét,
valahol Skandináviában...
Több kérdés merül fel tehát; ezért is jeleztem az írás elején, hogy a
jelenség valójában messze túlmutat önmagán. Az egyik kérdés: valóban a régi
korokból hozott emlékek lapulnak az agyunkban? A másik, hogy ha többször
élünk, vagyis a halál után a lelkünk, tudatunk, vagy szellemünk folyton
vándorol, hogy újabb és újabb testet öltsön, akkor vajon hol tartózkodik a
lélek két újabb születés között? Miféle rendszer működteti ezt a dolgot, és
milyen szabályok szerint? Ha tényleg reinkarnációról, folyamatos és soha be
nem fejeződő újra- és újraszületésről van szó, akkor ez az emléktömeg (a
régi életekben történt események sora) hogyan "került át" hozzánk, mai
életünkbe, mai agyunkba? Létezik-e az annyit emlegetett, de még be nem
bizonyított genetikai emlékezet? És kérdés az is, hogy a regresszív hipnózis
eredményei, jelenségei valóban a reinkarnációt bizonyítják, vagy valami
egészen mást, amiről ma még semmit sem tudunk? A kérdések egyre sokasodnak,
és mind alapvető problémára utalnak. Érdemes lenne tehát a témával a
hivatalos tudománynak is foglalkozni. Hiszen meglehet: hogy az eredmény az
emberiség egyik legnagyobb felfedezése lesz, amely alapjaiban változtatja
meg a világról alkotott felfogásunkat.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/35. szám)