''FÖLD ALATTI TITKOS VILÁGOK
Újra és újra szárnyra kap a hír, hogy mégiscsak létezik fel nem fedezett
zuga a Földnek - a felszínen is, de még inkább a felszín és a tengerek
alatt.
A lakatlan, vad hegyek és szakadékok vidékén a kevés ott élő körében
évezredek óta tartják magukat azok a legendák, melyek szájról szájra,
nemzedékről nemzedékre terjednek arról, hogyan tartja a kapcsolatot; miként
és hol érintkezik a rejtélyes föld alatti világ a föld felettivel, az
általunk ismert és birtokolt napfényes világgal. Az emberek lelkében
kellemetlen borzongást keltett minden ilyen elbeszélés. Idővel aztán akadtak
olyanok is, akik azt állították, hogy jártak "odalent", vagy találkoztak itt
fent annak a különös világnak a különös lakóival.
Kezdetben koboldok, szellemek, holt lelkek "népesítették be", később
egyesek alvó lovagokkal, sőt, egész föld alatti országokkal álmodták tele a
föld mélyét. Aztán néhány száz éve egy svájci birkapásztor merészebb lépést
tett. Peter Klaus sittendorfi állattenyésztő állítólag elveszett birkáit
követte, amikor ismeretlen barlangba tévedt. Az üreg afféle föld alatti
folyosóvá változott, és bár félve, mégis elindult rajta. Különös föld alatti
völgybe jutott, ahol tizenkét hallgatag lovag tekézett (!). Egyetlen szót
sem szóltak hozzá, de borral kínálták, s nem bántották. A borban azonban
valami szer lehetett, mert mire felébredt, a barlang előtti fűben találta
magát. Az állatai nem kerültek meg, visszament hát a faluba. Ott azonban
döbbenten látta, hogy minden megváltozott reggel óta: a hajnalban még
félkész ház szemlátomást régóta készen állt, a reggel még vele csaknem
egykorú nővére asszony lett, gyermeke is született már. Kiderült, hogy míg ő
egyetlen délutánt töltött a lovagokkal, a kinti-fenti világban húsz év telt
el. Legenda... Legenda?
Sokáig meséltek a lányról, aki felment a Matternhorn-csúcsra, hogy
virágot tépjen, és betévedt a boszorkányok, varázslók világába. A történet
azonos a svájci pásztoréval: amikor az egynapos vendéglátás után ismét
hazament, minden rokona és ismerőse helyett már csak a fejfája várta a
temetőben, mivel száz év telt el távozása és hazaérkezése között, számára
egyetlen nap alatt.
Salzburg környékén régóta az a történet járja, hogy az 1973 méter magas
Hochtorm hegy alatti rengeteg barlangban Nagy Károly egész hadserege alszik,
s majd egyszer feltámad, és előjön a föld alól, hogy megvívjon az
Antikrisztus földet elözönlő hadaival. Az elmúlt századok során számos bátor
ember indult felfedezőútra efféle ijesztő hírű barlangban, de közülük sok
soha többé nem tért viszsza, ami, persze, csak tovább szaporította a
mendemondát. Lehetséges, hogy némelyiknek valami alapja is volt?
1772-ben Untersberg város írnoka - bizonyos Lazarus Gitschner - vadászat
közben ugyancsak barlangba tévedt, majd fáklyát gyújtva elindult a befelé
nyíló folyosón. Hirtelen a földinél sokkal szebb világban találta magát,
amelyet - idézzük szavait - "a miénknél szebb, tisztább és igazságosabb
törvénnyel igazgattak". Állítólag ő is csak néhány napot töltött a mélyben,
majd visszatért és élményeiről könyvet írt. A könyv annak idején nagyon
népszerű volt, sokfelé és sokan olvasták, azonban érdekes módon senki nem
próbálta megkeresni Lazarus barlangját, vagyis a szebb világba vezető kaput.
Ma már úgy vélik, az egész könyv nem egyéb a korban oly divatos moralizáló
történetnél, és semmi köze a valósághoz.
Eugen Köberle berchtesgadeni fogorvos az eső miatt kénytelen volt egy
éjszakát a hegyi kunyhóban tölteni. Éjszaka aztán régies öltözékű, alacsony
termetű kis férfi felébresztette és elvitte egy barlangba. Nem értették
egymást, mert a pöttöm ember nem ismert egyetlen nyelvet sem azok közül,
amelyet Köberle beszélt. A föld alatt a doktor igen felemelő és furcsa
dolgokat tapasztalt, de semmit nem árult el élményeiből, mondván hallgatásra
kötelezték a barlangban élők. Egy hetet töltött Untersberg alatt, és mindez
nem a régi időkben történt, hanem 1975-ben! Huszonegy évvel ezelőtt!
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/28. szám)