''MI VAN A LOCH NESS-I TÓBAN?
Már csaknem ezerötszáz éve azt beszélik a környéken, hogy a skót felföld
e rendkívül mély és sötét vizű tavában valami él és mozog. Ha pedig valóban
van ott valamiféle állat, többnek is kell lennie ugyanabból a fajtából.
Különben hogyan maradhatott volna fenn egyetlen példány ennyi időn át?
Márpedig az a rejtélyes lény, amelynek létezése immár nem vonható kétségbe,
szaporodás útján sok-sok nemzedék óta él a világtól elzárt Loch Ness-i
tóban. Könnyen meglehet, hogy az utolsó jégkorszakban, vagyis tízezer évvel
ezelőtt rekedt a tóban, alkalmazkodott az édesvízi élethez, és a hideg
vízben máig nem pusztult ki.
Az elmúlt századokban is gyakran látták a fura lényt (vagy lényeket, mert
nemegyszer több is feldugta a fejét a víztükör fölé). Később több fotó is
készült a rejtélyes tólakóról. Századunk harmincas éveitől kezdve legalább
félszáz felvételt készítettek, és tanúk százai esküsznek rá, hogy látták a
furcsa alakú, élénken mozgó valamit a felszínen. Olykor nem is egyet.
Természetesen kialakult az ellentábor is, amely szerint nincs a tóban
semmi, és minden ilyen jelenséget a parti szállodások vendégcsalogató
trükkjének kell tekinteni.
És a fényképek? És a szemtanúk? A tó vizében az utóbbi évtizedekben
többször is folytatott nagyarányú kutatás sok pénzt emészt fel, és komoly
szakembereket vonz Loch Nessbe. Az eredmény azonban elég szerény - ugyanis
teljes bizonyossággal még mindig nem lehet tudni, milyen állat kelthet
ekkora feltűnést.
De... azt sem lehet mondani, hogy nincs ott semmi! A víz alatti
kamerával, víz alatti fényképezéssel, hangfelvételekkel, egyebekkel épp a
kutatók bizonyították, hogy a mélyben "van valami".
A tó elég nagy! A hossza harmincöt kilométer, tehát csaknem fele a
Balatonnak a szélessége mintegy másfél kilométer, néhol ennél jóval
kevesebb. A mélysége viszont sok helyen megközelíti a háromszáz métert is,
vagyis legalább annyi víz van benne, mint a Balatonban. Így már
feltételezhető, hogy ekkora vízmennyiségben élhet olyan állat, amely csak
ritkán jön fel a felszínre. Vagy éppenséggel csak éjszaka, és így hosszú
ideig "felfedezetlen" marad.
A "szörny" legtöbbször a nyári hónapokban látható, ami nem csoda, hiszen
Skóciában ősztől késő tavaszig kellemetlen az időjárás, az emberek tehát
kevés időt töltenek a szabad ég alatt. Ráadásul télen csak a helybeliek
élnek ott, ők pedig kevesen vannak a nyári turistatömeghez képest.
Szavahihető emberek egyre-másra számolnak be arról, hogy valami furcsát
láttak a vízen vagy közvetlenül a felszín alatt. A baj csak az, hogy a
megfigyelők ritkán látnak egyformát. Azért a legtöbben mégis lófejhez
hasonló koponyát és többszörösen hajlított, "púpos" hátat vélnek látni.
A tudományos expedíciók víz alatti felvételei rombusz alakú uszonyt vagy
távolabb elhaladó, nagy testű élőlényt regisztrálnak. Sajnos, a fénykép- és
videofelvételek homályosak. A felszíniek a nagy távolság miatt - és mert
általában amatőrök fotóznak, kevés gyakorlattal és még kevesebb szakmai
tudással. A víz alattiak meg azért, mert a víz nem tiszta, nem átlátszó,
ezért még a különféle furfangos technikával készült felvételek sem adnak túl
sok információt.
A témával foglalkozó legtöbb kutató hajlamos azt hinni, hogy eddig még
ismeretlen állatfaj egyedei élnek a tóban. Mások tagadják még a
feltételezést is, és tévedésre, rossz látási viszonyra, árnyékra, halrajra,
úszó fatörzsre és más ilyenre szűkítenék a jelenséget. Csak az a baj, hogy
szerte a Földön, minden földrészen van még legalább ötven olyan tó, ahol a
környékbeliek időnként látnak vagy hallanak valamiféle ott élő, nagy testű,
ismeretlen élőlényt. Ilyen szempontból tehát a Loch Ness-i jelenség nem
egyedi, nem is valami rejtélyes kivétel.
El kell fogadnunk tehát azt a nézetet mely szerint számos, ma még
ismeretlen élőlény lehet a Földön. Ahogyan a szárazföldön több kontinensen
is élnek titokzatos, még ismeretlen élőlények, úgy nincs kizárva, hogy
bizonyos elzárt vizekben is lehetnek hasonlóan régóta ott élő, még
felfedezetlen víziállatok.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/25. szám)