''EDISONRA TERELŐDÖTT A GYANÚ
Amerikában a múlt század végén egész invázió volt. 1897 áprilisában az
óriási földrész különbözö tájain láttak repülő tárgyat, hol távolról, hol
nagyon is közelről.
Két személy egészen közeli találkozását írta le a New York Herald 1897.
április 16-án. Kétszáz méterről látták a járművet: "A hajó alsó része
keskeny volt, és úgy tűnt, valamilyen alumíniumra emlékeztető fémből van. A
felső része sötét és hosszú, az alakja hatalmas szivarra hasonlított, elől
keskenyebb, hátul szélesebb. Hátul szögletes tárgy volt, ehhez sok kábel
vezetett... Dél felől repült északra". Mindketten meg is esküdtek, hogy
valóban látták a járművet, és számos részlettel szolgáltak róla;
mindenképpen valamilyen fémből készült szerkezet volt, motor és szárny
nélkül.
A következő napokban ugyanazt, vagy hozzá hasonló tárgyat (tárgyakat)
láttak Wisconsin, Indiana, Ohio, Nyugat-Virginia és Kansas különböző
pontján. És volt valódi találkozás is. Hatvan kilométerre járt otthonától
Hamilton úr és fia, valamint egyik munkása, amikor leszállni láttak egy
ilyen járművet. Elindultak felé, úgy negyven méterre merészkedtek. A hajó
hatalmas volt (a tanúk szava szerint), futballpálya méretű, vöröses fémből
készült, és ablakai mögött hat utast is láttak. "A legkülönösebb lények,
akiket valaha láttam - emlékezett Hamilton úr. - Semmi emberi nem volt
bennük, ugyanakkor nem lehetne őket állatnak nevezni."
Ez időben szinte naponta láttak "égi hajót" szerte az Egyesült
Államokban. 1897. május 6-án New York mellett a szemtanúk között volt két
rendőr ís.
Nem árt szót ejteni arról, mit gondoltak az emberek az ügyről. Akkoriban
még talán senki nem akadt, aki "idegen civilizációra" gyanakodott volna.
Inkább - a későbbi, ötvenes évek hidegháborús pszichózisához hasonlóan -
valamiféle ellenségre vagy katonai kísérletre gyanakodtak. Érdekes, az
emberek mennyire hisznek abban, hogy évtizedeken át hatalmas erők
bevetésével akár már a saját hatóságuk is be akarja csapni...
állampolgárait!
Sokan azt hitték, a Kuba ellen készülő amerikai katonák gyakorlatoznak
valamilyen - még nyilvánosságra nem hozott - "csodafegyverrel", netán
valamilyen rejtélyes tudós kísérletezik. Az utóbbi változatban szinte minden
újság egyazon kutatót jelölte meg. Számukra az ismert felfedező, Thomas A.
Edison volt igazán gyanús.
Aki viszont, hogy elterelje magáról az alaptalan gyanút, nagyon különös
nyilatkozatot tett. Ezzel a néhány mondattal a tudománytörténet gúny
fejezetébe is belopta magát: "Nem áll szándékomban levegőben repülő hajók
kitalálásával foglalkozni. Csak olyan találmány érdekel, amelynek van némi
kereskedelmi értéke. A repülő hajó a legjobb esetben is csupán játékszer
marad mindig...!" Talán ne is kommentáljuk a szavait annak az embernek, aki
annyi igazi találmánnyal ajándékozta meg az emberiséget...
Aztán eljött a repülőgép-feltalálók ideje, és észrevétlenül átfordult a
világ a huszadik századba. Természetesen az ufó ekkor sem tűnt el, csak hát
a kezdeti időben nyilván számos szemtanú összekeverte őket a már fel-
felbukkanó, kezdetleges repülőgéppel. Ennek ellenére sok olyan beszámoló
maradt fenn, különösen Európából és Észak-Amerikából, amely igen sebesen
szálló gépekről szól. Ezek pedig aligha lehettek azonosak a kezdetleges, még
fából és vászonból összetákolt szerkezettel, amellyel - nemegyszer élete
kockáztatásával - repült néhány bátor pilóta... tíz-húsz percet vagy
éppenséggel egy-két órát, és szerfölött örült, akárcsak a konstruktőr, ha a
gép kibírt néhány száz mérföldet anélkül, hogy összecsuklott volna a
szerkezete, vagy ha többször egymás után le és fel tudott szállni.
Ugyanakkor éktelen zajjal jártak, és nehéz lett volna őket összekeverni
az égen ekkoriban is meg-megmutatkozó, hangtalan, szélsebes, kivilágított
szerkezetekkel. Akoriban, ugyanis a repülőgépet még nem világították ki!
Éjjelente mégis rejtélyes fény cikázott a városok fölött...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/18. szám)