''FÉNYKÉPLEMEZ IS ŐRZI
Az alábbi sorokat Walter Maunder, a greenwichi királyi csillagászati
obszervatórium munkatársa vetette papírra a múlt század végén. (Maunder a
maga korában ismert tudós volt, igaz, csak később került Greenwichbe, ahol
korábbi - 1882. november 17-i - megfigyelését írta le. Az eset közvetlenül
naplemente után történt. Maunder a London melletti obszervatóriumban volt
éppen, amikor valami furcsát észlelt. Felment az épület tetejére, onnan
figyelte a különös jelenséget.) A tárgy - mint írja -, kelet-észak-keleti
irányban bukkant fel, nagy, kör alakú diszkosz, enyhén zöldes színű... Olyan
egyenletesen haladt át az égbolton, ahogyan azt a Nap, a Hold és a bolygók
teszik - csak hát majdnem ezerszer gyorsabban! A kör alakját alighanem a
perspektíva rövidülése okozta csupán, mert ahogy továbbrepült, az alakja úgy
hosszabbodott meg. Amikor pedig elérte a zenitet, a megfigyelők
"meghosszabbodott ellipszisről", "szivarról" vagy "torpedóról" beszéltek...
A szövegből kiderül, hogy Maunder nem volt egyedül. A város számos
lakója, és ami még fontosabb: kollégái, szakemberek is láthatták a
szerkezetet. Ez a leírás egyébként 1916-ban látott napvilágot a
csillagászati kutatóintézet tudományos kiadványában, a "The
Observatory"-ban. Mellesleg nem ok nélkül: abban az évben a királyi
csillagászati társaság arra kérte a lakosságot, hogy számoljon be minden
érdekes észleléséről. Amatőrök és szakmabeliek rengeteg ehhez hasonló
megfigyelést írtak le, és ezek egy része ugyancsak megjelent a folyóiratban.
"Nem kétséges: ha ez a beszámoló harminc évvel később jelenik meg - írta
a világhírű Arthur C. Clarke -, akkor mindenki léghajóra gyanakszik illetve
elkönyveli, hogy Maunder azt látott." (Csakhogy a beszámoló 1882-ből való,
nem pedig a huszadik század tízes éveiből!)
Akadt néhány egészen szenzációs beszámoló is; némelyik majdnem
hihetetlennek tűnik, pedig ismét csak szigorúan vett szaktekintélyről van
szó. José A. Y. Bonilla amerikai csillagász a Zacatecas csillagvizsgálóból
(amely több mint háromezer méterrel van a tengerszint fölött) igen furcsa
dolognak lehetett szemtanúja. 1883. augusztus tizenkettedikén a Nap előtt
elrepülő tizenkét-húsz tárgyat figyelt meg. Ezek javarészt laposak és
oválisak voltak. Hamarosan azonban még nagyobb "hullám" vagy "csoport"
érkezett ugyanoda, száma az előzőének többszörösét tette ki. Adjuk át a szót
a csillagásznak:
"Még magamhoz sem tértem az előző döbbenetemből, amikor a jelenség
megismétlődött. Két órán keresztül szakadatlanul repültek azok a tárgyak,
kettőszáznyolcvanhármat számoltam össze... Le is fényképeztem őket arra a
lemezre, amelyre előzőleg a napfoltokat fényképeztem. A legtöbbjük rá is
került a lemezre, némelyik oldalról látható, mások kissé a repülési síkban.
A tárgyak némelyike kerek volt, gömb alakú... Amíg közeledtek a
napkoronghoz, erős fényt árasztottak magukból, ám abban a pillanatban, hogy
a Nap előtt szálltak el, átláthatatlanná váltak, sötétek lettek a Naphoz
képest. A fénykép negatívja kimutatta, hogy a tárgyakat valamiféle köd vette
körül."
Talán nem ártana előkeresni Bonilla fényképlemezeit - ha még fellelhetők!
Mindenesetre érdekes és elgondolkoztató megfigyelés - így utólag, több mint
száz év távlatából senki sem fogja azzal cáfolni, hogy a csillagász
álmodott, vagy hogy egészen másféle jelenséget tapasztalt. Ahogyan leírta a
repülő tárgyak alakját, az bizony eléggé egyértelműnek tűnik.
S hogy ne csak az északi féltekéről hozzunk példát ugyanabban az évben -
pontosabban 1883 novemberében - Chilében is "lassan mozgó, tüzes korongot"
figyeltek meg, amelynek mérete "a teliholdhoz hasonlított". Az ismeretlen
tárgy fél óráig volt látható.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/15. szám)