''A KÜLÖNÖS MÚMIA
A kutatók manapság sokat vitatkoznak az idő fogalmáról. Sejteni lehet -
hisz biztosan tudni aligha -, hogy a világegyetemben különböző tulajdonságú
terek (dimenziók) is léteznek. E terekben az idő (vagy idők) is rendelkezhet
más tulajdonságokkal, mint a mi világunkban. Például elképzelhető, hogy itt-
ott az idő lassabban vagy gyorsabban múlik, esetleg ellenkező irányban
halad. Természetesen mindehhez az összehasonlítási alapot az egyetlen igazán
ismert világ - a Föld és az emberek világa - adja.
Elméleti kérdés volt csupán a kis számú, ezzel foglalkozó kutató körében:
vajon előfordulhat-e, hogy ezek a mindenhol jelenlévő, de számunkra
érzékelhetetlen terek felbukkanjanak egymásban? Összecsúszhatnak-e, egymásba
nyílhatnak-e, ha csak rövid időre is? Ez megmagyarázna sok eltűnést, amelyre
egyelőre nincs magyarázat.
Aztán történt valami, ami ugyan nem magyarázott meg semmit, de némi
támpontot adott. 1961 novemberében az észak-angliai Darlingtonban David Lowe
negyvennyolc éves hivatalnok és negyvenkét éves felesége egyik este otthon
ült lakásukban. A feleség hamarosan megunta a tévéműsort, és felment a
hálószobába. Lowe még lent maradt. Utólag azt vallotta, valamivel több mint
egy órát nézte még a filmet. Amint az véget ért, hamarosan Lowe is követte
feleségét.
A hálószobában sötét volt és mélységes csönd. Lowe nem is kapcsolta fel a
lámpát, levetkőzött, és már-már lefeküdt, de furcsa érzése támadt. Gyanús
volt, hogy nem hallotta felesége lélegzését. Így hát mégis felkattintotta a
lámpát...
Szörnyű látvány tárult eléje. A felesége már nem élt. A teste megbarnult
és összeaszott. Az iszonyodó férj az ágyban egy múmiát talált. Nyitott
szájából kiállt hiányos fogsora.
A rendőrök és orvosok később felfedezték, hogy a holttesten kívül más
furcsaságok is vannak a hálószobában. Az egyik virágvázában elfeketült
növényi maradványokat leltek; ezek valaha régen virágok voltak. De mikor? Az
ágynemű és a bútorszövet is magán viselte az eltelt hosszú idő nyomait,
holott Lowe-ék csak egy évvel korábban, újonnan vásárolták bútoraikat.
Feltűnt még, hogy a padlót és a tárgyakat olyan vastag porréteg fedi,
amilyen csak több év alatt rakódhatott le a szobában. Pedig Lowe-né, az
elhunyt feleség még aznap délelőtt is kiporszívózta a hálószobát.
Lowe felismerte a halottban a feleségét, bár az ágyban talált test nem
negyvenkét éves, hanem jóval öregebb asszonyé volt. Az elhunyt saját
nagyanyjára hasonlított, akit Lowe régebben még ismert. A holttestet
vizsgáló szakemberek az előzményeket nem ismerték; a boncolás során arra a
megállapításra jutottak, hogy a halott körülbelül 85-90 éves nő volt, aki
halála után legalább 20-30 évig temetetlenül feküdt, és holtteste a száraz
levegőn mumifikálódott!
Csakhogy, mint tudjuk, az asszony - akinek két keze összezsugorodott, és
feje is jóval kisebb volt, mint életében - a halála előtt és után mindössze
körülbelül 80 percig volt egyedül a hálószobában. Mi történt hát ezalatt a
Lowe-ház emeletén? Mitől szaladt előre az idő legalább 70-75 évvel? Talán
egy másik dimenzió "csúszott át" a miénkbe, ahol az idő (a miénkhez képest)
sokkal gyorsabban száguld? Percek alatt éveket? Lowe felesége elaludt az
ágyban, és háromnegyed óra alatt csaknem ötven évvel lett ídősebb, majd -
szintén álmában - meghalt, és a hátralévő közel fél óra alatt "évtizedeken
át" feküdt holtan ágyában? Lehetséges, hogy ennyi idő elég volt neki a
teljes mumifikálódáshoz? És ha tényleg más - egészen más! - viszonyok
uralkodtak is a ház emeletén - hát miért csak ott? Semmilyen ehhez fogható,
vagy erre csak távolról emlékeztető eseményt nem tapasztaltak a ház
földszintjén, a szomszédoknál, vagy a tágabb környéken sem.
Az ügy annak idején nem kapott szélesebb nyilvánosságot, de szakmai
körökben mindmáig keresik a rejtély megoldását.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1993/43. szám)