''EGY FÖLÖTTÉBB FURCSA ÉLETFORMA
A tanácsterem ovális volt, középen tojás alakú asztal állt masszív
talpakon, körülötte bevágások, a székeknek. A terem teteje a magasba
veszett, körben húsz vorgnyi magasságú faragott domborművek álltak, amelyek
mindegyike a galaxisban élő értelmes fajokat képviselte. Összesen tizenhárom
faragott szobor nézett le méltósággal a középen elterülő tojásdad
asztallapra. Az asztal körül különféle lények ültek, összeült a tanács, hogy
egy igen fontos kérdésben döntést hozzon.
Halk duruzsolás, vartyogás, küttyögés, ciripelés töltötte be a
helyiséget, a küldöttek elfoglalták már régebben a székeiket, s most
szomszédaikkal beszélgettek. Az ovolukokat kivéve mindannyian beszélték a
közös nyelvet, amelyet a grgrasok hoztak létre három millió szektanddal
ezelőtt. Az Ovoluk Birodalom küldötte nem volt képes hang kiadására, ő
fényjelekkel beszélt, ezért egy apró szerkezetre volt szüksége, amit az
egyik szemcsápjára illesztve a fényimpulzusokat hangrezgéssé alakította.
Az asztal közepén egy kristálygömb állt, fölötte pedig egy apró rés volt
a tetőn. A tanács akkor kezdett ülésezni, amikor az Aunor bolygó napjának
fénye betűzött a résen, s kigyújtotta a kristályt, s akkor fejezte be,
amikor a ragyogás abbamaradt.
A jelöltek várták a jelet, s az nem késett. Ámulva tekintettek az alig
egy grgrasnyi résre a tetőn, amikor Szent Alklodin fénye behatolt rajta, s
megvilágított a Galaktikus Szellem kristályát. Tompa csendülés hallatszott,
s előbb tompa kék fénnyel, majd szikrázó fehéren elkezdett világítani a kő.
Az asztal egyik végében üldögélő aprócska lény felpattant, s körbeugrálta a
kristályt. Társainál jóval kisebb volt, majdnem szabályos gömb alakú,
amelyből bármikor ki tudta dugni végtagjait. Szeme egyetlen egy volt a gömb
tetején, amit vidáman nyújtogatott. Minden húsz szektandonként egyszer
került sor együttállásra, s tanácskozásra.
Miután az apró grgras befejezte örömtáncát, visszaült az asztal fölé
magasodó karosszékébe, s beszélni kezdett.
- Üdvözöllek benneteket ezen a mai csodálatos napon, az Auron bolygón! -
hangja magas volt és vékonyka, termetéhez képest viszont éles, bezengte a
termet. - Őszintén örülök, hogy az Értelmes Fajok Házának valamennyi
képviselője el tudott jönni a tanácskozásra, amelyen ma igen fontos döntést
kell hoznunk. Mindannyiunk előtt ott van egy adatkocka, amelyben minden
információt összegyűjtöttek kutatóink, ami a mai üléshez és a döntéshez
szükséges. Abban utána tudnak nézni, de természetesen én is válaszolok a
feltett kérdésekre. Kezdhetjük?
A teremben mocorgás támadt, a horun faj egyik képviselője vigyorogva
kipukkasztott egy gázbuborékot a testén, zöldes füstszerű gáz fakadt ki
belőle, s árasztotta el a termet. Mindenki a horun felé nézett, aki erre
elszégyellte magát, s bevonta nagy lebegő hártyáit.
- Őseink ősei, ezelőtt háromezer szektanddal fedezték fel a születőben
lévő értelmet a galaxisunk peremén, egy igencsak szokatlan naprendszer
szokatlan bolygóján. Egészen addig a grgras tudósok véleménye az volt, hogy
egy oxigénből és nitrogénből álló légkörben nem fejlődhet ki semmilyen élő
szervezet. Akkoriban igen nagy tudományos szenzációnak számított a
felfedezés, de a kezdeti fellángolás után és az akkori, történelminek
számító események miatt, elterelődött a figyelem az új fajról és száz
szektanddal később már senki sem emlékezett arra a magányos világra,
hatalmas galaxisunk peremén. Kivéve egyetlen valakit: II. Hragass az Ovoluk
Birodalom császárát, aki kétezernégyszázban nagyszabású kutatóexpedíciót
indított a galaxis minden irányába, hogy felkeresse az értelmes fajokat, s
átadja... hm... a hadüzenetét. Mint tudjuk, az új ismeretek fényében
átfésülte az összes olyan csillagrendszert is, amelyet eddig a tudósaink
teljesen jelentéktelennek ítéltek, s rá is bukkant több új fajra. Megtámadni
szerencsére nem volt ideje őket, mert II. Hragass-t alattvalói megnyúzták
elevenen a sok bűnért, amit elkövetett a Birodalom ellen, viszont az
Értelmes Fajok Házára hagyta mindazt az ismeretet, aminek segítségével az őt
követő századok alatt öt értelmes fajra is bukkantunk, akiket felvettünk az
Értelmes Fajok Házába. A hatodik volt ez az érdekes, fölöttébb furcsa
életforma, a galaxis peremén, amiről már beszéltem.
Lenyúlt az asztalra az egyik nyúlványa, megkereste a csövecskét, s
folyadékot kezdett szürcsölni, de közben beszélt tovább:
- Nagyjából egy vorg magasak, testük olyan mint egy hordó, amelyen öt
kinövés található: kettő alul és három felül. Az élő szövetek egy masszív
csőszerű vázra vannak feltapasztva, aminek az egyik fontos alkotóeleme a
kalcium. A szövetekben folyadékok keringenek csövecskékben, s ezek egy nagy
pumpába futnak be. Ennek a működését nem értjük még. Az alsó kinövésekre
támaszkodnak, ezen tudják vonszolni magukat. A felső két furcsa végtag csak
arra szolgál, hogy vele dolgokat megfogjanak, s vinni tudjanak. A
legérdekesebb testük felső részén, középen egy gömb alakú, bonyolult,
összetett szerv. Itt vesznek levegőt, ebben vannak a táplálékfeldolgozó
szervek, s valami nagy, érdekes kocsonyás anyag, amiről még nem tudjuk, mire
szolgál. Nézzétek az asztal közepén megjelenő ábrát, ez egy elfogott, halott
példány fényképe.
Ráült egy lapkára, mire kinyílt az asztal közepén a gömb körül hat apró
nyílás, mindegyikből előbújt egy apró fémspirál, felizzottak, s a gömb
felett egy ábra jelent meg. Az új faj egyik egyedét ábrázolta.
Az asztalnál a grgrastól jobbra ülő szőrős teremtmény röfögve beszélni
kezdett:
- Én azt hallottam, hogy egymás mellett tulajdonképpen két értelmes faj
is él, amelyek egymásból fejlődtek ki. Csupán apró eltérések vannak. Igaz
ez?
- Igen - válaszolt a grgras - Az egyedeket két csoportra lehet bontani,
de tudósaink úgy vélik, ez a módosulás egy fajon belül alakulhatott ki. Az
apró különbségeket a következő képen mutatom be - megint rátehénkedett a
lapkára, s az ábra megváltozott - Amint az önök is látják az egyiknek a
gömbképződményének tetején nagyobbak a szálak, a másiknak alig van valami.
Biztosak vagyunk benne, hogy ezek nem lélegzőszálacskák, mint a avarun
porontyoknál, hanem valami egész más célt szolgálnak. A következő különbség
az a két dudor a hordós testrészükön, ami a másiknál nincsen meg. Látják?
Viszont van egy érdekes dolog, ugyanis a másik egyednél megfigyelhető egy
csáp, ami viszont ennél az egyednél nincsen meg. Nagyjából ezek a lényeges
különbségek.
- Milyen viszony alakult ki a csáposok és a gömbösök között? - kérdezte
az ovoluk heves fényvillanások közepette. A hangja az asztalra erősített
fordítógépből hallatszott.
- Ezt sajnos még nem igazán értjük, ugyanis megfigyeltük, hogy egy
bizonyos kort elérve sokan közös élőhelyet választanak. Hasonló szokásokat
vesznek fel, mint a xxareasdri-mocsárkák, azzal a lényegi különbséggel, hogy
az egyik egyed pusztulása után a másik nem eszi meg a tetemet, hanem ki
tudja miért, elássa a talajba.
- Hogyan szaporodnak? - tette fel a kérdést a grgasnak a vele pontosan
szemben ülő lebernyeges lény.
- Elég szokványos módon, testük hátsó részén van egy nyílás - mutatta az
ábrán egy fénycsíkkal, ami az egyik kinövéséből gyúlt ki -, ez a tojócső.
Valószínűleg petéket vagy tojásokat raknak le, s abból kel ki a poronty. Az
érdekes az, hogy azoknál az egyedeknél, akik közös élőhelyet választanak,
mindketten gondozzák a porontyot, nagyjából öt szektand ideig.
A grgas felpattant és átszáguldott az asztal másik végére, s körbejárta a
kristály fölött lebegő képet, közben a lebernyeges megrázta magát, s apró
szikrák sercentek körülötte.
- Igazán érdekes egy faj - jegyezte meg egy vékony rovarszerű lény. -
Mennyire tekinthetőek fejlettnek, képesek utazni az űrben?
A grgas kinyújtotta másik csápját is és most azzal kezdett beszélni:
- Ó, igen. Hatalmas fémtokokba bújnak, s azzal repítik magukat a cél
felé. Sőt ilyen fémkasznikat a bolygójuk köré építenek, s beleköltöznek.
Rendkívül agresszív faj, háborús szenvedélyük még az ovolukokon is túltesz.
Úgy vettük észre, hogy területvédők, ugyanis minden csoportjuk elhatárolt
magának egy térrészt és azt háborúk árán tudják csak megtartani. Ránk nézve
teljesen ártalmatlanok. Technikai fejlettségük messze elmarad a mienknél,
úgyhogy nem kell tartanunk tőlük.
- Micsoda képtelen marhaság! - szólt közbe az ovoluk - Minek háborúzni a
területekért. Azt hittem, hogy valami értelmesebb dolgot próbálnak meg
erőszakkal elvenni a másiktól. Népem is gyakran folytat háborút az ellenfél
csápjaiért, de területért... ostobaság.
- Igen - folytatta a grgas -, azonban annak ellenére, hogy furcsa
szokásaik vannak, mégis értelmesek.
- Igaz az, hogy képesek lennének megtámadni más értelmes fajokat is? -
kérdezte ismét az ovoluk, aztán hozzátette: - Egyik uralkodónk meg
merészelte tenni, de ezért kegyetlen büntetést kapott.
- Ezt nem tudom, sajnos hiába nyílik alkalmunk a megfigyelésükre, annyira
idegen a világuk és szokatlan a viii... iiii... iiiii... - bukfencezett le
az asztalról a kicsiny grgas - elnézést... a viselkedésük, hogy tudósaink
képtelenek megérteni a folyamatokat, történéseket. Még időre lenne talán
szükségünk, hogy pontosabb képet kapjunk róluk, de úgy véltük, a jelenleg
rendelkezésre álló információink elegendőek ahhoz, hogy döntést hozzunk e
faj sorsával kapcsolatban. - Olvastam az előzetes jelentéseket, s szerepelt
benne, hogy hihetetlenül alkalmazkodó képesek és ellenállóak, ahhoz képest,
mennyire törékeny a testük - mondta a rovarszerű khinex.
- Igen, ez tény. A régebbi feljegyzésekből és az azóta bekövetkezett
változásból ki lehet számítani, hogy mi lesz a fajból ezer szektanddal
később. Az elmúlt húsz szektand alatt felfedezték az elektromosságot, az
atomokból fakadó energiákat, az elektromos elven működő univerzális gépeket,
amelyek fél-intelligensnek tekinthetőek. Nyolc szektand alatt először
kiléptek a világűrbe, majd fémtokokat építettek maguknak és már a többi
bolygón is élnek, üvegburák alatt.
- Engem aggaszt ez a hihetetlenül gyors fejlődési ütem. Ma még őskorban
élnek, holnapra túlszárnyalnak minket és leigáznak - vetette fel a horun.
- Nem hiszem - válaszolt a grgas -, ugyanis úgy néz ki, hogy egyre
kevesebbet háborúznak, kezdenek lenyugodni. Minél fejlettebbek lesznek
technikailag, annál kevésbé kell tartanunk attól, hogy háborút indítanak
ellenünk. Már persze, ha úgy döntünk, hogy bevesszük őket az Értelmes Fajok
Házába.
- Micsoda ostobaság már megint - morgott fényjeleivel az ovoluk - A mi
nemes fajunkat a háború tette fejletté. Szent háborúk nélkül nincsen
fejlődés.
- Nemsokára vége lesz az együttállásnak - figyelmeztette társait a grgas
-, s akkor be kell fejeznünk a tanácskozást, elvonulunk elmélkedni, majd
három nap múltán ugyanitt összegyűlünk, hogy döntést hozzunk.
Szent Alklodin fénye lassan kezdett elmászni a kristályról, s a grgas
elmondta, mire kell az elmélkedés idején figyelniük, milyen ősi szabályokat
kell betartani. Aztán a kristály kialudt és csendben elvonultak.
Három nappal később a küldöttek mind helyükön voltak, s feszülten várták
a kicsiny grgas beszédét.
- Az Értelmes Fajok Házának Tanácsa azért gyűlt össze Szent Alklodin ege
alatt, a Galaktikus Szellem Kristályának körében, hogy eldöntse,
felvétessen-e a szent és örökké tartó szövetségbe az új faj, avagy nem.
Amennyiben igen a döntésünk, akkor egy szektandnyi időn belül küldöttséget
indítunk és felvesszük a kapcsolatot az új faj vezetőivel. Ha nem lesz a
döntésünk, úgy 20 szektand múlva az új ismeretek fényében újra összeülünk és
újra megvitatjuk a kérdést. Most pedig döntsünk - fejezte be a kicsiny
grgas.
Halk mormolásba ment át a duruzsolás és hosszú-hosszú ideig folyt.
Mindaddig, amíg a küldöttek megismerve egymás gondolatait meg nem hozták
egyéni döntésüket. Ezeket a grgas gyűjtötte össze és súlyozta. Fél nap
elteltével megszületett a döntés, s rá egy negyed szektandra elindultak a
küldöttek a Föld felé.
* * *
A csuklyás alak kimért léptekkel sétált fel-alá a teremben. Alattvalóját
várta, aki meghozza a friss híreket. Egy futár lépett be és fejet hajtott az
uralkodó előtt.
- Ó, uram. Megnyerted a szent háborút, elpusztult az utolsó ovoluk katona
is, hírmondó sem maradt a félelmetes seregből. Embereink győztek, dicsőség
neked, ó, uralkodó!
A csuklyás elmosolyodott. Végre övé az egész Galaxis, s az embert
szolgálva gyötrődnek az idegenek. Az Értelmes Fajok Házát végre az Ember
kormányozza.
A küldönc távozása után az uralkodó az összetört kristály helyére
állított üvegkalickához fordult, amelyben kékes gázban kicsiny, fura lény
lebegett.
- Látod, te pirinyó grgas! Annak idején, negyven szektanddal ezelőtt
másképp kellett volna dönteni.
Az apró lény nem felelt, szomorúan nyújtogatta vékonyka csápjait, aztán
ciripelő hangot hallatva lehuppant a kalicka aljára és elpusztult. Így halt
meg az utolsó grgas a Galaxisban.
Alec Norwood
1998. február 28.