''A LIFT
A tárgyalás remekül sikerült. Boldogan, elégedetten jött ki a teremből.
Alig várta, hogy végre otthon legyen. Egyik kezében aktatáska, a másikkal
pedig cigarettát kotorászott a kabátzsebében - nem szeretett dohányozni,
most mégis megkívánta, de csak kint fog rágyújtani - a kezében szorongatta.
Ahogy ment, a folyosó végén észrevette a liftet. Ugyanúgy nem szeretett
liftezni, mint cigarettázni, mégis úgy gondolta, ha már egyszer dohányozni
fog, akkor miért ne menjen le lifttel. A épület nagyon magas volt, és ő
mindig lépcsőn közlekedett. Megnyomta a gombot, kis idő múlva fel is ért a
lift. Beszállt. Az ajtó becsukódott, ő pedig azon gondolkodott, vajon hány
perc alatt ér le. Szeretne minél előbb otthon lenni, és pezsgőt bontani.
Elmélázásából az zökkentette ki, hogy elejtette a cigarettát. Miközben
lehajolt, észrevett egy hosszú rést a falon. Nagyon vékony volt, és alig
látható: mintha egy kis szekrény volna. Megpróbálta kinyitni. Megleste, hogy
nem volt rajta zár, és kisebb feszegetés után ki is nyílt. Iszonyatos bűz
áradt ki belőle. Ez megrémítette. Eleinte nem is látott benne semmit, a
sötétségtől, aztán kirajzolódott lassan egy totálisan összeroncsolt hulla
feje, majd a többi testrésze. Mintha összelapították volna. Néhány
pillanatig levegőt sem kapott, aztán villámgyorsan becsapta az ajtót.
- Ez nem lehet! Ilyen nincs! - mondogatta magában, és a lift kijelzőjére
pillantott.
Még jó pár emelet vissza volt, de ez nem is érdekelte, megnyomta a
legközelebbi emelet gombját, hogy ott majd gyorsan kiugrik ebből az átkozott
szerkezetből, aztán elfelejti az egészet. Pár pillanat múlva a kijelző annak
az emeletnek a számát mutatta, amelynek a gombját előzőleg megnyomta, de a
lift nem állt meg. Nem értette. Megnyomta a következőét is. Megint semmi
reakció. Kezdett pánikba esni, és nekidőlt a falnak. Megpróbált kitalálni
valamit, fölfogni a látottakat. Ekkor azonban megbénult a rémülettől. A lift
másik falán felfedezett még két szekrénykét. Nagyot nyelt, és erőt vett
magán, hogy kinyissa őket.
Az egyikből ugyanaz a szörnyű bűz áradt, mint a legelsőből, ebben is volt
holttest. A másik rés volt. Ez a hulla, mintha ismerős lett volna, lábánál
ott volt egy aktatáska. Rájött, hogy az egyik munkatársa az, úgy tudta
szabadságon van. Kinyitotta még egyszer a legelsőt. Benne is felismerte
egyik kollégáját. Ő is "szabadságon" van. Nem értette. Ez a két ember
sikeresen végezte a munkáját. Talán túlságosan is sikeresen... mint ő.
Túlságosan célratörően, precízen... mint ő. Megszállottan... mint ő.
Eszébe jutott a TV adás amely a három legsikeresebb ügyvédről szólt.
Arról a három ügyvédről, akik közül most már csak az egyik él.
Üvöltve kezdte el verni a lift ajtaját, falát, ahol érte, mert rájött, ő
lesz a következő. Nemsokára azonban elhagyta az ereje, összecsuklott és
sírva a padlóra esett. Félt a haláltól. Agyában összekeveredtek a
gondolatok. Elkezdett gondolkodni azon, hogy történhetett ennek a két
embernek a halála. Észrevette, mennyire új a padló. Ezt furcsának találta -
liftekben nem szoktak padlót cserélni. Az világos volt számára, hogy ezt a
két embert itt ölték meg, de vajon hogyan. Lihegve kezdte el a padló sarkát,
szélét kaparászni, hátha rájön valamire. Az egyik saroknál azt vette észre,
hogy a linóleum elmozdítható a helyéről, és hogy több rétegű. A felső réteg
lehúzható. De hát ennek mi a célja? Tudta, hogy köze van a gyilkossághoz. A
tetőt kezdte el vizsgálni. Maszatos foltokat vett rajta észre - vérfolt, mi
más!
Valószínűleg - következtetett - a padló tetőhöz nyomódása okozhatta a két
ember halálát. Csak egy gombnyomás, és a padló megmozdul - ahogy a
filmekben. Mire a lift leér az alagsorba, az a bizonyos személy tökéletesen
összelapul, itt aztán egy gombnyomással visszakerül a padló a helyére, a
padló legfelső rétegét lehúzzák, a hullát pedig begyömöszölik a szekrénybe.
Így aztán semmilyen feltűnést nem keltenek. A liftre várakozóknak pedig azt
mondják, hogy technikai hiba volt. Kész is a tökéletes gyilkosság, az
áldozatot eltették láb alól. "Ahogy engem is" - gondolta magában, és ebben a
pillanatban mentő ötlete támadt.
Kinyitotta az üres szekrényt és belebújt. Nagyon szűk volt és alig kapott
levegőt. A kis résen át látta mi történik. Ebben a pillanatban mintha zúgást
hallott volna. Alulról jött. Közben megtörölte homlokát, izzadt. Látta,
amint a táskája elindul fölfelé, tehát a lift úgy működik, ahogy ő gondolta.
Amikor a táskája a mennyezethez ért, egy zökkenést érzett, a lift
megérkezett. Magas, barna hajú, ápolt külsejű férfi állt kívül. Kezében
távirányító-szerű szerkezet. Félhangosan fölnevetett. Megnyomott egy gombot,
mire a padló elindult lefelé. Fokozatosan egyre nagyobb elképedés ült a
férfi arcára...
- A francba! Hol van? - dörmögte maga elé, és becsukta a liftajtót.
Idegesen kezdte el kinyitni a szekrényeket. Bűz csapott ki mindkettőből,
zsebkendőjével befogta az orrát. Végül odaért a harmadik szekrényhez.
Kinyitotta, és egy hatalmas ütés érte az arcát. Elterült. Az ügyvéd
kimászott a szekrénykéből és kivette a távirányítót a férfi kezéből.
Kinyitotta a liftajtót, fogta a táskáját és kiugrott. Megnyomta a gombot és
a padló elindult fölfelé.
A férfi kezdett magához térni, és hirtelen szörnyű rettegés fogta el.
Szemei tágra nyíltak, szíve egyre gyorsabban vert. Az ajtó záródott. A padló
már magasan járt ahhoz, hogy a szekrénybe bújjon...
Egyik kezében az aktatáskájával, a másikkal pedig újabb cigarettát
keresve a kabátjában, leverten ballagott hazafelé. Nyilvánvaló volt számára,
hogy ezt a fél órát, amit a liftben töltött, soha nem fogja elfelejteni.
Úgy gondolta, hogy holnap két társához híven kivesz néhány hét
szabadságot.
Feryke
1999. április